Lezárult július 6-án Genfben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának huszadik közgyűlése, amelyen részt vett a szervezet genfi székhelyű irodáinak állandó szentszéki megfigyelője, Silvano Tomasi érsek is. Elmondása szerint a tanácskozáson azok az országok kerültek a tárgyalások középpontjába, amelyek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának beszámolói szerint módszeresen megsértik az emberi jogokat. A szentszék számára az emberi jogi témák – így a vallásszabadság kérdése is – különösen fontosak, látva azt, hogy számos országban, például Nigériában és Kenyában a keresztények erőszakos támadásoknak vannak kitéve, hangsúlyozta Tomasi érsek. A vallásszabadság központi jelentőségű kérdés, amelynek valamennyi országban az emberi jogok alapját kell képeznie. A nyugati társadalmakban a vallásellenesség nem konkrét fizikai cselekményekben mutatkozik meg, hanem különböző kifinomult módszereken és mechanizmusokon keresztül jut érvényre a jogalkotásban és a jogszabályozásban. Ezáltal előtérbe kerül egy olyan, laikus filozófia, amely nagyon kevés teret ad a vallási meggyőződéssel kapcsolatos kérdéseknek. 

Marzia Boi spanyol kutató júniusban megerősítette, hogy a torinói leplen elektronmikroszkópos vizsgálattal azonosított pollennyomok a két évezreddel ezelőtti kor olajainak és keneteinek növényi alkotóelemeire utalnak, amelyeket Kis-Ázsiában használtak temetkezésnél. A lepel így aligha lehet középkori másolat. A rajta talált olajok és kenetek különösen értékesnek számítottak. Ez azt bizonyítja, hogy a lepelbe helyezett személy valami miatt jelentős ember volt.

Vélemények az egyház új harmadik emberéről

Miután XVI. Benedek a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki Gerhard Ludwig Müller regensburgi püspököt, a nemzetközi és a német sajtó természetesen nagy érdeklődéssel fordult felé: ki az a személyiség, akire a helyi ismeretekkel rendelkező német pápa rábízza az egyházi vezetés harmadik legfontosabb tisztségét?

A hatvannégy éves, mainzi születésű, hosszú ideig Münchenben élő dogmatikaprofesszorról azt írja az International Herald Tribune, hogy „az ortodox (helyes, igaz) tanítás érvényesítője”. A párizsi La Croix szerint ő „a második Joseph Ratzinger”. A Frankfurter Allgemeine Zeitung megfogalmazása szerint „a hit őre”. A Die Welt úgy látja, hogy „érvelni szerető” ember. Felemlegették, hogy Regensburgban konfliktusai voltak katolikus világiak szervezeteivel.

Müller érsek Karl Rahner tanítványánál, Karl Lehmann jelenlegi bíborosnál doktorált, majd magántanár lett. Disszertációjának címe: Egyház és szentségek egy vallás nélküli kereszténységben – Bonhoeffer hozzájárulása egy ökumenikus szentségteológiához. Terjedelmes dogmatikai szakkönyve alapművé vált.

Vannak, akik „őskonzervatívnak” tartják, mások azért dicsérik, hogy nem illik bele semmilyen klisébe. Az ökumenizmus „haladó” törekvéseit is képviselte, így lett barátja Gustavo Guttiérrez, a felszabadítás-teológia perui „atyja”. Jó kapcsolatokat ápol az evangélikusokkal és az ortodoxokkal is.

A szakadár lefebvristákkal szemben nincs benne sem merev ellenállás, sem könnyű kompromisszumkészség. Azok nem rokonszenveznek vele, hamis hagyományfogalommal vádolják.

Római kinevezése után a Passauer Neue Presse és a Mittelbayerische Zeitung hasábjain egyértelműen vallotta meg a katolikus egyház hagyományos tanítását a szentségi házasság felbonthatatlanságáról, s hogy elvált újraházasodottak nem járulhatnak szentségekhez. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy nem szabad csupán a szentségek vételére összpontosítani e kérdésben.

Életének nyolcvankettedik évében július 3-án elhunyt Goják János tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott főiskolai tanár, a Magyar Kurír egykori főszerkesztője.

A szociáletika, szociálteológia állt tudományos és professzori munkássága középpontjában. A püspöki konferencia Iustitia et Pax Bizottságának főtitkáraként fontos funkciója volt az egyházpolitikában is. Meggyőződéssel közvetítette a II. vatikáni zsinat szellemiségét, főként római professzora, Bernhard Häring munkásságát.