Az irgalmasság forrása

Könyvespolcra

„Az ember szíve isteni szeretet nélkül hideg, kemény minden jóra… Mihelyt a szeretet tüze beleesik, nemcsak megtisztul minden bűneitől, hanem oly fényes leszen, mint a tündöklő nap sugára.” Pázmány Péter szavai csak egyetlen példát jelentenek a sok közül, amelyek jól mutatják, hogy a keresztény spirituális hagyomány is a lelki élet központi „szervének” tekintette a szívet. Bár nem csupán a kereszténység beszél így róla – elegendő csak a szúfik qalbjára utalni –, a Jézus Szívetisztelet esetében mégis valami egyedülállóval találkozunk. A megtestesülés miatt ugyanis az egyház nemcsak szimbolikus, hanem konkrét értelemben is az áhítat tárgyává teszi.

Küszöb

Parallax – nézetek kora

Alapvető emberi tapasztalat, hogy az egyes tereket küszöb határolja el egymástól. S alapvető az emberi vágy is, amely ezeket a küszöböket minduntalan átlépné. Mi több, az ember talán legjellemzőbb sajátja, hogy az útjába eső küszöbökön folyton túllépni törekszik. A kisgyermek első szavával a hallgatás és megszólalás közötti határt lépi át. Felcseperedvén egész életét a felmerülő akadályok leküzdésében éli, és szerencsés esetben felkészülhet az élet utolsó határvonalának átlépésére, Assisi Szent Ferenc szavaival élve: a transitusra.

A vallásokat tekinthetjük olyan kulturális alkotásoknak, amelyek a közvetlenül tapasztalt valóság mellé egy másik, közvetlenül nem tapasztalhatót vizionálnak. A vallási cselekmények pedig lényegében mind e két valóság közötti küszöbről szólnak. Azokról a határokról, amelyek az embert akadályozzák abban, hogy átjusson a léttel telítettebb valóságba, és ugyanakkor azokról az eszközökről is, amelyek segítségével e küszöb mégis átléphető.

Az asztalos útja

Az asztalos útja

József leporolta magáról a kötényére rakódott port, levetette, s a műhely falára akasztotta. Nem ért még véget a munkaidő – de hiszen a maga számára határozta meg, meddig veszi kézbe a szerszámokat, sokszor későig, míg annyira be nem sötétedett, hogy már nem látta a gyalulatlan deszkákat. Leginkább asztalokat szeretett készíteni, súlyos, nagy asztalokat, melyeket körülülhetnek a családok. Nézd, mondta minden alkalommal Máriának, ha lakótelepi konyhát láttak, ennél a keskeny asztalnál az emberek nem tudnak egymás szemébe nézni. Olyan, mint az istállóban a vályú… – s hozzátette: ő nem ilyet szereűtne, hanem amelyhez hozzáférhet mindenki, az asztalfőn az apa ül, aztán a felesége, s a gyerekek. Mondták is rá, ugyan, József, te olyan idejétmúlt ember vagy. A mai világban ez már másként dívik!

Másként? – nézett József hosszan, meggondoltan, lesöpörte tenyeréről a fűrészport, s elindult. – Hová mész? – kérdezte Mária, aki a konyhában tett-vett.

– Járok egyet a városban – válaszolta József; Mária egy pillanatig arra gondolt, talán valami külön útja lehet a férjének, de máris elhessegette: annyit dolgozik szegény, olykor neki is szüksége lehet egy kis pihenésre.

Hajómosoda

Csernus Tibor emlékműterme

A kiállításokon a nagyközönség általában csak az elkészült műveket láthatja. A múzeumok többnyire a befejezett alkotásokat, a már lelakkozott olajképeket gyűjtik, és ezeket mutatják be a tárlatok látogatóinak. Ritkán nyílik alkalmunk megismerni az előzményeket, az első vázlatokat, a műhelymunkát. Nemigen pillanthatunk bele az alkotás folyamatába, a művész titkaiba. Pedig nincs izgalmasabb, mint a gondolat megszületésétől az utolsó ecsetvonásig vezető út. Ezért jelent évtizedek óta olyan különleges élményt Kollányi Ágoston Szőnyi Istvánról, a XX. századi magyar festészet kiemelkedő alakjáról készült színes filmje, amely 1957-ben a festő saját környezetében, Zebegényben készült. Benne feltárul előttünk Szőnyi lakóháza, a környező Duna-parti táj, ahol a mester délelőttönként a szabadban vázlatozott, hogy aztán esténként a látottakat műtermében feldolgozva komponáljon új képeket sajátos temperatechnikájával. Szőnyi műterme napjainkban is látogatható, berendezett lakása megtekinthető Zebegényben.

Csordultig tölt a szerelem

Csordultig tölt a szerelem,

akár egy hatalmas fát a szél,

akár egy szivacsot az óceán,

akár a fenséges életet a kín,

akár az időt az elmúlás.

 

Zsille Gábor fordítása

Anna Świrszczyńska (1909–1984)

Krakkóban élt lengyel költőnő

Nyári dalféle

Egy kis virág nekem nyitott

(Goethe)

Mező-sík-hegyoldal

Bogárkák csatája

Pillangós-árnyékok

napvilágon

 

Fehér kő várja

pihentét a fénynek,

lehessen lámpás

holdfogyatkozásban

Húsz éve a fesztiválok között

Sziget 2012

Létezik olyan ember, aki még nem hallott a Sziget Fesztiválról? Ha valaki esetleg hirtelen nem emlékezne, annak talán az elmúlt húsz év tévében, rádióban, interneten és plakátokon megjelenő szlogenjei segítenek felidézni a rendezvényt. Talán meghozzák a kedvét is, és augusztus 6. és 13. között kilátogat a Hajógyári-szigetre.

This is the beginning of a beautiful friendship. A fesztivál Gerendai Károly, Müller Péter Sziámi és Szekfű Balázs közös ötlete alapján valósult meg, és idén ünnepli húszéves jubileumát. Aki az elmúlt tizenkilenc év alatt legalább három évben részt vett a rendezvényen, és ezt fényképekkel, karszalagok vagy egyéb relikviák fotóinak beküldésével vagy történetek hiteles felidézésével bizonyítani is tudja, az féláron veheti meg bérletét. Az emlékek a www.mienkasziget.hu oldalon láthatók. A képeket nézegetve könnyen kedvet kaphatunk a részvételhez. Barátok, ismerősök, új kapcsolatok – ez is a Sziget.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.