Erdő-kapu(k)

 

Bükkök, szeder, vadalma-ágak,

cipőd alatt a kő zenél

Fejed fölött iramló felhő

kéken suhan és nem beszél

 

Vélnéd e cinkos némaságban

ellened dúl egy messzi harc

Majd belátod, játék az óra

Fölfénylik benn a tiszta arc

 

Hegyek gyötrelme fáj szívében,

ahol a hold el nem fogyó

Távol-reflektor szúr szemedbe

Csupán a föld a változó

Tóth Sándor (1939) Piliscsabán élő

József Attila-díjas költő, műfordító