Bükkök, szeder, vadalma-ágak,
cipőd alatt a kő zenél
Fejed fölött iramló felhő
kéken suhan és nem beszél
Vélnéd e cinkos némaságban
ellened dúl egy messzi harc
Majd belátod, játék az óra
Fölfénylik benn a tiszta arc
Hegyek gyötrelme fáj szívében,
ahol a hold el nem fogyó
Távol-reflektor szúr szemedbe
Csupán a föld a változó
Tóth Sándor (1939) Piliscsabán élő
József Attila-díjas költő, műfordító
