Beszélgetés Christl Ruth Vonholdttal a nemi szerepekről és a homoszexualitásról
Nemrég Budapesten tartott előadást Christl Ruth Vonholdt, a Deutsches Institut für Jugend und Gesellschaft (Német Ifjúsági és Társadalmi Intézet) vezetője, gyermek- és ifjúsági szakorvos. A keresztény alapokon álló ökumenikus intézetben a homoszexualitás kutatásával és segítségüket kérő melegek, leszbikusok reparatív terápiájával foglalkoznak. Az intézet munkatársai ugyanis azt a – nemzetközi tudományos közvélemény többsége által nem osztott – álláspontot vallják, hogy a homoszexualitás nem genetikai eredetű, hanem valamilyen gyermekkori lelki sérülés következménye
– „Aki azt hirdeti, hogy a nem az ember beszűkülését eredményezi, az elidegeníti az embert önmagától, és végül megakadályozza a test, a lélek és a szellem teljes kibontakoztatását” – nyilatkozta múlt évben. Amikor a nemek közti viszony témájáról beszélünk, keskeny mesgyén haladunk, mivel sok ember számára csakugyan beszűkítő tényező a neme, sőt akár kényszerpályára is kerülhet miatta. A neme alapján várnak el tőle bizonyos viselkedést, tevékenységet, foglalkozásválasztást, sőt hobbit, gondolkodást, véleményeket is. Ez a szemlélet alig-alig tud mit kezdeni a kevéssé férfias férfiakkal és a kevéssé nőies nőkkel, noha tudjuk, hogy az ideáltipikus nők és férfiak vannak kisebbségben. Ebből a szempontból a nagyobb szabadság irányába hat, és üdvözlendő, ha az egyént nem akarják pusztán a neméből levezetni. Márpedig Magyarországon sajnos még gyakori az ilyesmi. Az egyik oldalon tehát a nem alapján, a másik oldalon a nemek relativizálása révén veszíthet utat az ember. Mire kell ügyelnünk, hogy egyik felé se essünk túlzásba?
– Bár összefügg a három, nem ugyanaz az ember neme, az ezen alapuló nemi identitás és a nemi szerep. Alapvetően meghatározó a nem: testünk minden sejtje, a bőrtől a szíven keresztül az agyig vagy női, vagy férfi. Sejtjeink kiradírozhatatlan vízjelként hordozzák a nemi kromoszómát, amely meghatározza férfi vagy női nemünket, akár egy alapszín az összképet. Kimutatható jelenség, hogy még az azonos tevékenységek is – a számítógép használata, egy matematikafeladat megoldása, a politikai vagy üzleti munka, a tanítás, a főzés, a gyermeknevelés – fiziológiai értelemben férfi vagy női színezetűek. Aki tehát neme szabad választását, illetve a nemétől való függetlenséget követeli, az a testtől való szabadulást követeli. Az ilyen szabadság illúzió. Nemcsak hogy elidegeníti magától az embert, hanem egyenesen önpusztítás.
