Van még jó hírünk
A Sóstói erdőben nyolcvan év után nagyezerjófüvet (Dictamnus albus) találtak. 1932-ben Boros Ádám botanikusprofesszor találkozott ilyen virággal a Nyíregyháza melletti erdőben, azóta senki sem jelezte előfordulását azon a területen. A hazánkban védett növényről úgy gondolták, kihalt a Sóstói erdőben. Ám idén májusban virágzó példányra bukkantak.
A varsói estében, a roppant méretű, félmilliárd euróért épült új nemzeti stadion mellett állva arra gondol az ember, vajon néhány ezer év múlva, amikor az utókor feltárja majd civilizációnk emlékeit, miféle barbár istentiszteletek templomának nézik majd e hatalmas arénát, amely a Visztula partján csillogva ebben a pillanatban tényleg olyan, mint egy utópisztikus űrbázis, amely leereszkedett a kelet-európai valóságba.
Egy-egy Európa-bajnokság, mint amilyen a lengyel–ukrán közös rendezésű torna is volt, egyszerre legalább nyolc ilyen futurisztikus objektum létesítését követeli meg, s az elképesztő költségeknél csak az a döbbenetesebb, hogy mindez bizony megtérül, az országok egymással versengve küzdenek a rendezés jogáért, emlékezhetünk, mi is szerettük volna, ám a győztesekkel és a szavazáson második helyezett olaszokkal szemben egyetlen szavazatot sem kapott a pályázatunk.
De vajon egészséges folyamat volt-e az elmúlt száz évben a futball világméretű térhódítása, amely a televízió és a globalizáció révén még mindig folytatódik? Vagy olyasfajta barbár bálványimádat, amely a labda kultuszát erőlteti a hagyományos értékek helyére, kétes megítélésű sztárjátékosokat kínálva a hagyományos példaképek helyett?
Gazdag program Szent László ünnepén
Különleges ünnepet tartott június 27-én a Győri egyházmegye: Árpád-házi Szent László királyunk napjának reggelén Győrbe érkezett a Szent Jobb. Délután a székesegyház melletti téren felavatták Szent László egész alakos szobrát, majd püspöki szentmisét tartottak, melynek főcelebránsa Ägidius Zsifkovics kismartoni (eisenstadti) püspök volt. A szertartást követő hagyományos körmeneten – több ezer hívő kíséretében – lovagkirályunk hermája mellett államalapító szentünk jobbját is körbevitték.
Mit üzen nekünk, mai magyaroknak egy csaknem ezer esztendeje élt király? Egyáltalán, mi közünk a múlthoz, a történelemhez? Egyes csatornák, a korszellem sugallatai alapján olykor azt gondoljuk: vajmi kevés. Mégis, amikor reggel kilenckor begördült a páncélautó a győri bazilika főkapuja elé, és a lovagi öltözetet viselő őr kiemelte a raktérből az üvegládikába helyezett Szent Jobbot, a hatás döbbenetes volt – a körben várakozó néhány tucat ember arca varázsütésre átlényegült, szó bennszakadt, hang fennakadt, lehelet megszegett… S mivel valódi ünnepnek lehettünk részesei, az indító pillanatok meghatottsága egészen sötétedésig, a tartalmas program legvégéig kitartott, emlékezetes lelki ívet rajzolva.
Önállóvá vált a tihanyi bencés monostor
Monostoruk függetlenné és önállóvá válását ünnepelték július 1-jén szentmise keretében a tihanyi bencések.
A szertartás kezdetén Korzenszky Richárd perjel köszöntötte a velük együtt ünneplő egybegyűlteket; köztük a Magyar Bencés Kongregáció független és függő házaiból érkezett bencés testvéreket.
Beer Miklós püspök is találkozott az őstermelőkkel
A kistermelők és a városi fogyasztók egymásra találását segítő újabb kezdeményezés indult a Váci egyházmegyében. Az immár rendszeresen, havi egy alkalommal megtartott, úgynevezett Püspöki Piac után most az egyházmegyei karitász is piacot indított, amely június 22-étől minden pénteken nyitva tart Vácott, a karitász Hattyú utcai adományboltjának udvarán. Már az első alkalommal mintegy húsz őstermelő, kiskereskedő és kézműves portékái közül válogathatott a szép számú érdeklődő.
Kézírás
Gyurika a férjem aláírására mutatva azt kérdezte: „Mi ez?” „Beke Gyula” – felelte a férjem. Amikor a kisfiunk legközelebb egy másik kézírást pillantott meg, akkor már így szólt a kérdése: „Mi ez a »bekegyula« itt?
Egy fiatal svájci biológussal jártunk a Kiskunságban július 20-án, kora reggel. A július, bár észak felől ilyenkor érkeznek a dél felé tartó első parti madarak, általában kevés látnivalót kínál. Nekünk azonban szerencsénk volt. Alig hagytuk el Bugyit, máris sok minden történt. Andris fedezte fel a túzokokat, köztük egy farkát felfelé tartó, peckesen sétáló nagy kakast. Ő vette észre a földön ülő rétisast és a vezetéken zsákmányra leső szalakótát is. Egy, a svájci hegyek közül érkezett biológus számára mindhárom faj élményt jelenthet, még akkor is, ha Daniel rovarász, bogarakkal dolgozik. A szalakóta nem volt messze tőlünk, jól láttuk, amint a fűbe ereszkedik, ahol valószínűleg sáskát fogott. Jóízűen lenyelte, aztán újra visszaszállt leshelyére.
A Balaton déli partján, Fonyód és Lelle között található a hatezer lelkes kisváros, Balatonboglár. A település nevezetességei közül kiemelkedik a Temető-dombon álló kék és vörös kápolna, amelyekben nyaranta képzőművészeti kiállításokat rendeznek. A város nemcsak a szőlőről és a borról híres, hanem arról is, hogy 1872-ben a Révfülöp– Boglár–Szepezd útvonalon kezdte meg működését a Balaton névre keresztelt első csavargőzös hajó.