A hét kérdése

Aki valamennyire is nyomon követi a hazai híradásokat, minden bizonnyal értesült arról, hogy a magyar kormány nemzetközi pénzügyi szervezetektől szeretne anyagi segítséget kapni. Egyesek hitelmegállapodásról, az ország vezetői viszont védőhálóról beszélnek. Mint mondják, csupán a befektetői bizalom erősítése miatt van szükség e megegyezésre, s hangsúlyozzák: nem feltétlenül a „napi kiadásokat” akarják fedezni a kölcsönösszegből. Hosszú hónapokig volt egy főtárgyalónk, aztán kineveztek egy tárca nélküli minisztert, ám a mai napig nem született megegyezés, sőt az érdemi tárgyalások sem kezdődtek el.

Hétről hétre – embertől emberig

Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.

A Karolina Gimnázium 7. B osztályával a közelmúltban három csodálatos napot töltöttünk Délvidéken a „Határtalanul” pályázat segítségével. Sok szép helyen jártunk a lányokkal: Újvidék, Pétervárad, Fruska Gora Nemzeti Park, Nagybecskerek, Muzslya, Torda, Szabadka, Palics. Rengeteg emlékkel gazdagodtunk. Legjobban talán az aracsi pusztatemplom tetszett.

Krisztus után 500 körül élt egy fiatalember, aki ismerte az első, latin nyelven íródott szabályrendszert (regulát), a kilencvenöt fejezetből álló Regula Magistrit, de hallott az egyiptomi és szíriai aszkétákról, remetékről és szerzetesekről is. Sokféleképpen igyekeztek megjeleníteni a későbbi korok ezt a férfiút, akinek a nevéhez a nyugati szerzetesség kialakulása köthető.

A szerzetesség csírái már Krisztus előtt jelentkeztek, gondoljunk csak a kumráni közösségre, de más vallásokban (iszlám, buddhizmus stb.) is találkozunk hasonló jelenséggel. Mit mutat ez? Hogy a szerzetesi életállapot az egyik alapvető létezésmód, s áthatja az emberi történelmet. Nem valami különcség, furcsaság, a „normális” élettől való eltérés, hanem az ember természetéből következő, a világhoz való egészséges viszonya fejeződik ki benne, hasonlóan a házas életállapothoz.