A liturgia alapelemei
Mindennek megvan a maga órája a nap alatt” – olvassuk a Prédikátor könyvében (3,1). Így a liturgiának is megvan a maga ideje: ünnepléseinknek van időpontja, percre pontosan megvan az ideje, ameddig tart. Ám mindez fordítva is igaz: az időnek is megvan a maga liturgiája. Bevisszük az időbe az Úr adta üdvösséget, hiszen a liturgikus cselekményekben, kiváltképp a szentmisében, „üdvösségünk műve folytatódik”.
A Biblia üzenete
Tovább olvassuk a János-evangélium 6. fejezetét. Az Eucharisztiáról szóló kafarnaumi beszéd e vasárnapi részében Jézus kijelenti: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.” A beszédet hallgató zsidók botránkoznak, vitatkoznak egymás között: „Hogyan adhatja ez, József fia, testét eledelül nekünk?” Jézus észreveszi a zavart kételkedést, és még jobban megerősíti: „Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital.” Nem csodálkozhatunk a hallgatóság zavartságán. Hiszen valóban „kemény beszéd” ez, hihetetlen, amit a názáreti próféta állít!
Találkozás Cserháti Ferenc főpásztorral
– Püspök úr néhány hete, hatvanöt éves korában költözött haza Németországból. Eddig inkább csak látogatóban járt Magyarországon, ezért talán kevesen ismerjük idehaza. De kezdjük azzal: püspök úr milyen főpásztori feladatot lát el?
– Egyházi megbízatásom nem változott a hazatérésemmel. Mindössze annyi a változás, hogy most már nem Münchenből, hanem Budapestről látom el a külföldi magyarok lelkipásztori szolgálatát a magyar katolikus püspöki kar megbízásából, akárcsak az elmúlt öt esztendőben. Itthon egyházi körökben – elsősorban a papok számára – talán eddig sem voltam egészen ismeretlen, hiszen folyamatosan jelentek meg idehaza lelkiségi könyveim, és – amint hallom – ezeket elég széles körben olvasgatták. Gyakran meglátogattam az Egri, majd a Debrecen– nyíregyházi egyházmegyében nyugdíjas nagybátyámat is, aki korábban lelkipásztorként szolgált a szatmári részeken.
Mindszenty József nyomában (7.) – a Történeti Levéltárban
„A múltat végképp eltörölni…” – hirdette a nemzetközi kommunista induló. Ez jut eszembe, miközben különös hangulat leng körül. Milyen adatok bújnak meg vajon rólam a dossziék mélyén, s mennyi szörnyűséget, árulást, följelentést, besúgást, gyöngeséget, jellemtelenséget tudhatnék meg barátaimról, ismerőseimről…? Egy részüket ismerem… A kommunista diktatúra kikezdte a jellemet és a szellemet, és mindenkit gyanússá tett, aki él. Bizalmatlanság, erkölcsi nyomor… Ez (is) az én nemzedékem történelme. S majd csak akkor ér véget, ha kihalunk… A történelem biológiai „tisztázásával”. De véget ér-e valóban? Hiszen ami egyszer megtörtént, örökre elkövetkezett. Mindszenty József bíboros nyomában járok, a Történeti Levéltár osztályvezetőjével, Göncz Balázs levéltárossal beszélgetek a jelenünket is rágcsáló közelmúltunkról.
Sokan nem is tudják, valójában milyen anyagok sorakoznak a polcokon ebben a levéltárban – fordulok az osztályvezetőhöz. „Az állami erőszakszervezetek, a politikai rendőrség, az állambiztonsági szolgálatok által keletkeztetett iratanyagokat őrzünk, a dossziék mennyisége mintegy 4,6 kilométert tesz ki.”
Vajon mennyi iratot semmisítettek meg az idők folyamán? – hökken elő belőlem a kérdés, mert hiszen sok szempontból hamis jelenünk a múlt hazugságain és meghamisításán nyugszik.
Felkészülő
A félelmetes sebességgel fejlődő technika és a média – számos előnyük mellett – magukkal hozták azt a veszélyt is, hogy a felnőttek egyre nehezebben képesek kapcsolatot tartani a gyerekekkel és a fiatalokkal. Az internet lehetőségeit, korlátait és veszélyeit taglaló sorozat után most az egészséges nevelés kérdéseivel foglalkozunk rovatunkban.
A mindennapok izgalmas nevelési kihívásaihoz szeretnénk segítséget és támogatást nyújtani, hogy gyermekeiket felkészíthessék az életre. Nem újabb nevelési elveket kívánunk bemutatni, vagy bárkit bármire megtanítani. Csupán bátorítani szeretnénk az olvasót, hogy a sikeres együttműködés érdekében fogadjon meg, és – ha jónak látja – alkalmazzon is néhány egyszerű, de hatékony alapszabályt.
Felkészülő
Öt-hat éves gyerekek szüleit gyakran halljuk így sóhajtozni, s lelki szemeink előtt rögtön megjelennek a vidáman induló, ajtócsapkodással végződő téli esték, a repülő sakkfigurák. Pár hónapja még vállrándítással intézte el az ilyesmit a kicsi, mára meg hiába fogadkozik előre, a végén mégis eltörik a mécses. Nem neveltük eléggé önuralomra, önzetlenségre, közösségi szellemre? Nem örül mások sikerének?
Bizony, most épp nem örül…
Tábor az állami gondoskodásban élőkért
Idén tizenhatodik alkalommal rendezték meg Szegeden az ÁGOTA-tábort, az Állami Gondoskodásban Élők Országos Találkozóját. Az eseményen százhúsz önkéntes közreműködésével százhetven gyermek és fiatal vett részt. A tíznapos nyári együttlét július 21-én kezdődött. Reményt ébreszteni, jövőt mutatni, a bizalom sebeit gyógyítani ott, ahol a kiszolgáltatottság az úr – ez a mottója a tábornak, amelyet a gyerekek tíznapos mennyországként emlegetnek.
Kothencz János, az ÁGOTA Alapítvány létrehozója úgy véli, a legfontosabb cél, hogy a gyerekek megtapasztalják: érdemeiktől függetlenül elfogadhatóak és szeretetreméltóak.
Esélynövelés máltai módra
Azon a reggelen az asszony korábban ébredt a megszokottnál. Elrakta a mosogatóban maradt edényeket, s miközben feltörölte a konyha kövét, arra gondolt, hogy legközelebb nem hagyhatja másnapra a rendcsinálást. Az embere, aki most még békésen alszik, holnap ilyenkor már úton lesz. Hosszú idő után először láthatják gyermekei, hogy apjuk munkába indul. A „vízügynél” fog dolgozni…
A határ menti régióban, a „végeken”, s főleg a Bodrogközi kistérségben, ahol ők is élnek, nehéz munkához jutni. Ahogyan hivatalosan mondják: „A foglalkoztatáshiány a legnagyobb probléma.” Abaúj-Hegyköz után ez az ország második leghátrányosabb térsége. Az utóbbi negyven évben felére csökkent lakóinak lélekszáma, s az itt élő tizenhétezer ember közül csak kétezer-nyolcszáznak tudnak munkát biztosítani az önkormányzatok. A munkaképes férfiak és nők nagy részének iskolázottsága alacsony, s „piacképes” végzettség nélkül nem vagy csak nagyon nehezen tudnak kitörni zárt környezetükből. Az alkalmi mezőgazdasági munkák tavasztól őszig tartanak, télen pedig maradnak a szociális juttatások, a családi pótlék, az ápolási díj, az időskori járadék, a segély, a közmunka, a napszám…