Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1654 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Körbejártuk a Badacsonyt

2012-08-23 Szerző: Schmidt Egon

Andrisékkal este, már sötétben érkeztünk. A hegyoldalban felfelé énekes rigók riadtak fel a reflektor fényére. Az erdőhatárnál álló házhoz érve a sötétbe burkolózott fák közül macskabagoly kiáltott, mintha csak üdvözölt volna bennünket. Másnap kora reggel a kis padlásszobából kilépve szajkót láttam ülni az egyik mandulafán. Meglepődhetett, mert néhány másodpercig nem mozdult, égszínkék szemével rám meredt, aztán recsegő vészkiáltással elrepült. A fa alatt tömérdek mandulahéj hevert. Az erdő közel van, és a mókusok nem várják be, hogy megérjen a termés. Borult volt az ég, csöpögött az eső, ezért a strand helyett a hegyi utat választottuk.

Utcán születő művészet

2012-08-23 Szerző: Cser István

A turisták által látogatott nagyvárosokban és az üdülőhelyeken manapság már mifelénk sem szokatlan látvány az utca forgatagában alkotó, rajztáblája, festőállványa fölé hajoló művész. Akadnak köztük olyanok, akik portrékészítő tehetségüket csillogtatják, mások az utcák, a terek hangulatát igyekeznek visszaadni műveiken. Némelyek pedig inkább csak inspirációt merítenek a környezet motívumaiból, hogy így alkossanak meg egy saját képi világot, amellyel kifejezhetik mondanivalójukat.

Szívtisztás

2012-08-23 Szerző: Koncz Veronika

Nyár közepén járta be a világsajtót az a kép, amely a magasból fényképezve egy szívet formáz, méghozzá fákból. Nem is lenne ebben semmi meglepő, hiszen a kertészek és a parképítők gyönyörű alkotásokra képesek, ám a szív alakú tisztásról eddig senki sem tudott. Egy hőlégballonozó vette észre, amikor Gloucestershire környéke fölött lebegett. Lefényképezte, aztán a képeket átadta a sajtónak. A brit lapok sem tétlenkedtek, hamarosan kinyomozták, kinek a keze munkáját dicséri a szépséges jelenség.

Egy régi rege nyomában

2012-08-23 Szerző: Pallós Tamás

Ó, a Balaton…

Kirándulás Zalaszántóról Tátikára

Kicsit fárasztó már a nyüzsgő, hangos Balaton-part…?! A Keszthelyen kiböjtölt távolsági buszról leszállva, vagy autónkat hátrahagyva a környező természet szépsége azonnal kifejti feszültségoldó hatását. Az erdős hegysor egyik kiugró sziklás ormán Rezi várának gondosan konzervált romja vonzza a szemet. A cél azonban most egy másik, ennél is félreesőbb történelmi hely. Zalaszántó gótikus templomán és a faluszéli Szent Vendel- szobron túl, a Hideg-kútnál (ahol a középkorban még falu volt) indul az út évszázados tölgyek és bükkök között Tátika várához. A medvehagyma jellegzetes illata lengi be az eleven, neszező erdőt.

Közelebb jutni Jézushoz

2012-08-23 Szerző: Gajdó Ágnes

Könyvespolcra

Gyakran előfordul, hogy a kételkedés, az átmeneti hitetlenség vezet el az igazán mély istenhitig. A kérdések feltevése nem a tagadást jelzi, sokkal inkább a mélyebb megértés vágyát. Az 1949-ben Atlantában született Philip Yancey egyévesen veszítette el édesapját. Később csalódások, gyötrő gondolatok után talált el a keresztény hithez. Ma újságíróként dolgozik, és könyveket ír. Tevékenysége igen tiszteletreméltó, hiszen olyan ember ő, aki zarándokként él a világban, s „olyan hit után kutat, amely nem kisebbé, hanem nagyobbá teszi a követőit”. (Philip Yancey korábban járt már Magyarországon, s idén ősszel ismét találkozhat vele a hazai közönség. Ő közvetíti ugyanis az igei üzenetet a Budapest Sportarénában megrendezendő Ez az a nap! című rendezvényen.)

Tekintélyválság

2012-08-23 Szerző: Máté-Tóth András

Parallax – nézetek kora

A nagy vallási kultúrákban végső soron minden igazság és minden erkölcsi útmutatás az isteni tekintélyre vezethető vissza, melyet kiválasztott személyek és szövegek képviselnek. Évezredeken keresztül szilárdan állt a tekintély a társadalom középpontjában, melynek tagjai tekintetüket félelemmel szegezték az isteni tekintély szavára. S bár a vallási elitek gondosan különbséget tettek az istenség és annak földi képviselői között, az egyszerű ember a földi paloták és a mennyei trónusok közötti különbséget aligha érzékelhette. Amit a modern világ személyesnek és kritikusnak tart és becsül, ezekben a klasszikus korokban még teljességgel ismeretlen volt. Kivételt képeznek ez alól a mindenkor meglepő ritkaságként felbukkanó misztikusok, akik olyan közelségbe kerültek az istenséggel, hogy megsejtették az ég és a föld közötti mérhetetlen távolságot. A tisztán isteni tekintélynek azonban számukra is – sőt, csak számukra igazán – abszolút és kizárólagos súlya van.

Az év emberei

2012-08-23 Szerző: Kovács István

Belső térkép

Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1964 októberében szüretre mentem nagynénémhez egy Borsod megyei mezővároskába. Nem tudtam, hogy a férje, akit jól ismertem és szerettem, haldoklik. Megszeppenve léptem be a szobába, ahol feküdt. Mintha a vezetékes rádiót hallgatta volna elmélyült figyelemmel. Amikor észrevett, elmosolyodott. „Megvan a tizedik…” – mondta. – „A tizedik aranyérem… Ezt még meg akartam várni…”

Világ – falu

2012-08-23 Szerző: Kiss Péter

A Sziget és a „Szigetecskék”

Délelőtt tizenegy tájban, az ébredező vagy/és a reggelire koncentráló turisták között téblábolva még kissé tanácstalanul kerestük a Sziget-érzést. Először úgy tűnt, hogy itt mindenki várakozó állásponton van: már most az estére készül, és ebben nagyjából ki is merül a tevékenysége. De a Civil Szigeten aztán egykettőre magunkra találtunk, ott ugyanis legkésőbb délig mindenki „szolgálatba helyezte magát”. A képen a hajléktalan embereket segítő Menhely Alapítvány társasjáték-segédeszközzé átalakított kerékpárja látható.