Arcok és vallomások a Genfest forgatagából
Barátság keresztények és muszlimok között
Az utóbbi időben számos kopt keresztények elleni támadásról olvashattunk a sajtóban: a muzulmánok templomokat gyújtottak fel, romboltak le Egyiptomban, emberek ezrei hagyták el az országot. Az egyiptomi Sally Samir kopt keresztény. Szeretettel beszél a muzulmánokról.
– Elhatároztam, hogy szeretettel fordulok mindenki felé, akivel találkozom. Mindegy, milyen a bőrszíne, a vallása vagy a nemzetisége. Megfogadtam, hogy mindenkivel úgy bánok, hogy különlegesnek érezhesse magát. A legtöbb barátom muszlim. Közös programokat szervezünk, beszélgetünk, énekelünk. A kairói „Tartozom valakihez” projekt keretében mi, keresztények gyönyörű falfestményeket készítettünk, iskolafalakra festettünk. Meghívtuk muzulmán barátainkat is, s ők is örömmel jöttek, segítettek. Amikor elkészült az alkotás, a kormány kitalálta, hogy nem lehet iskolafalakra festeni, és helyreállították az eredeti állapotokat.
„Ott van mellette valaki, akit szerethet”
Beszélgetés Maria „Emmaus” Vocéval, a Fokoláre mozgalom vezetőjével
– Évekig dolgozott Chiara Lubich, a mozgalom alapítója mellett, akinek halála után Ön tölti be elsőként az elnöki tisztet. Mi mindent őrzött meg Chiara lelki hagyatékából? Munkája nyomán miben változott a Fokoláre közössége?
– Minden katolikus mozgalom karizmából, Isten rendkívüli ajándékából születik. A Fokolárét bizonyos értelemben Jézus utolsó kívánsága hívta életre. „Legyetek mindnyájan egy!” – mondta Krisztus a halála előtt. A mozgalom arra hivatott, hogy előmozdítsa az egységet, amelyet Urunk kért. Chiara egész életét annak szentelte, hogy megvalósítsa az egységet, méghozzá nemcsak a katolikusok, hanem a más egyházakhoz tartozó keresztények, a más vallásúak, sőt, azok között is, akik ugyan nem vallásos meggyőződésűek, de elkötelezettek a közösségépítés iránt. Chiara négy éve itt hagyott minket, de érzem, hogy mindig velünk van, s én ugyanabba az irányba haladok, amelyet ő kijelölt. Akivel csak találkozom, azzal keresem a legmélyebb kapcsolatot, a legbiztosabb köteléket. S ebben nem vagyok egyedül: ott az egész mozgalom…
Az egészséges nevelésről (1.)
Felkészülő
Bár néha fárasztó, és stresszel is jár, örömtelivé tehető. Egészséges neveléssel a világ többet kap a gyerekektől, és a gyerekek is többet kapnak a világtól. Az életre nevelés sokszor olyan követelményeket támaszt a szülőkkel szemben, amelyeknek bizony nem mindig könnyű megfelelni.
A szülők sokszor elképesztő mennyiségű nevelési tanácsot kapnak szakemberektől, a rokonoktól. Nem csoda, ha ez növeli bennük a bizonytalanságot, noha többségük megérzései alapján jól tudja, mi az, ami a legfontosabb gyermekének.
A beszoktatás nehézségei
Felkészülő
„Anyuka, ha maga nem izgul, a gyerek sem fog!” – kapja útravalóul az aggódó szülő a tanácsot a tanévkezdést megelőző utolsó szülői értekezleten. A jó szándék nyilvánvaló, s mögötte a tudás is biztos: semmivel sem tehetjük könnyebbé gyermekünk új közegbe kerülését, mint azzal, ha bízunk benne, a választott intézményben és a pedagógusban, és végső soron a világ jóságában, a Gondviselésben.
Kapcsolatban a fiatal házasokkal
Mit tesznek a családokért Veszprémben?
Több egyházmegyében is elindult egy folyamat, amely a családok épülését célozza meg. Például a Veszprémi főegyházmegye családpasztorációs irodájában. Vezetője, Fekete Gyöngyi elmondása alapján „a jegyesoktatáson túl is van élet”.
– Hosszú évek tapasztalatai alapján 2003 végén úgy láttuk, hogy szükség van a családpasztorációs munka segítésére. Az iroda a helyet, a keretet adja a programszervezéshez. Ennek papi vezetője Szakács Péter. 2012. március 25-én Márfi Gyula érsek szentelte fel az új irodánkat. Mindennapi munkánk során megpróbáljuk meglátni, melyek a családpasztoráció azon területei, ahol újabb lépéseket kell tenni, és megvizsgáljuk azt is, mihez van erőnk. Már eddig is rengeteg kegyelem érte az irodát.
Hálaadás Esztergomban
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a szatmári irgalmasnővérek rendje fennállásának százhetvenedik évfordulója alkalmából az esztergomi bazilikában augusztus 29-én hálaadó szentmisét mutatott be. A szertartáson a rend tagjai és iskolájuk növendékei vettek részt. A nővérek és a diákok hatvanadik születésnapja alkalmából köszöntötték a főpásztort.
(Fotó: Tóth János)
A jövő szolgálata
A tihanyi iskolát ismét a bencések igazgatják
Nem mi akartuk, de segítünk – Korzenszky Richárd tihanyi perjel megfogalmazása nemcsak a helyi iskola átvétele ügyében jellemzi a helyzetet, országos érvényűnek is tekinthető. A köznevelési törvény tavaly őszi előkészítése és vitája során ugyanis egyre több helyütt bizonytalanság lett úrrá a helyi önkormányzatokon és a kisebb települések életében. A szerencsétlenül államosításnak nevezett folyamat (az önkormányzatok választhatnak, megtartják-e oktatási intézményeiket, vagy fenntartásukat átadják az államnak) arra serkentette az önkormányzatokat, hogy településük védelme érdekében mindent megtegyenek iskolájuk megtartásáért.