Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1629 a 2750-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Kantáta három hangra – és egy költőre

2012-09-13 Szerző: Pallós Tamás

Dóczy Péter rendhagyó meghívója„Három fiatal nő, a nyári napéjegyenlőség éjszakáján, egy kastély teraszán ül az Alpok között, erdőktől, szőlőktől és búzamezőktől körülvéve. Laeta, Fausta, Beata; az első latin, a második lengyel, a harmadik egyiptomi. Laeta menyasszony, Fausta távol van férjétől, Beata özvegy. Azt is mondhatnánk: az első a szőlőfürt, a második a búza, a harmadik az árny. Álmodoznak, szemlélődnek, beszélgetnek, énekelnek. Ez az az éjszaka, amikor a nap megáll, amikor a természet – elérkezve a teljes kibontakozáshoz – ünnepélyes várakozásban marad.”

Koreai vértanúk szeptember 20.

2012-09-13 Szerző: Szalontai Anikó

A hét szentje

Korea a szentek számát illetően a negyedik a világ országai közül. Több mint nyolcezer emberről tudunk, akit a XIX. században a keresztényüldözés során megöltek, közülük százhármat oltárra is emeltek.

Keresztfelmagasztalás

2012-09-13 Szerző: Ivancsó István

Görögkatolikus lelkiség

Az egyetemes egyházon belül bizánci egyházunk is becses ereklyeként tiszteli a „drága és elevenítő szent keresztet”. „Világraszóló felmagasztalásának fényes ünnepét” szeptember 14-én tartjuk. A hagyomány és Aquileai Rufinus egyháztörténetíró tanúskodása szerint ugyanis Szent Ilona császárné 326-ban megtalálta a Golgotán a keresztfát, amelyet Makáriosz jeruzsálemi pátriárka a világ négy égtája felé felmutatva felmagasztalt. A szent helyen templomot emeltek – amely a nyugati szóhasználat szerint a Szent Sír temploma, a keleti elnevezés szerint pedig a Feltámadás bazilikája lett. Felszentelésére 335. szeptember 13-án került sor, a keresztfelmagasztalás ünnepét pedig az ezt követő napra helyezték.

Tárjátok ki kezeteket!

2012-09-13 Szerző: Fehérváry Jákó OSB

Szerzetesség és liturgia

A kitárt kéz és égre emelt szem ősidők óta az istenség felé forduló, vele egyesülni vágyó, őt dicsőítő ember jellemző mozdulatai. A kora keresztény művészek, más vallások követőihez hasonlóan, nagyon szívesen ábrázolták önmagukat ebben az úgynevezett orante testtartásban. A kitárt kéz az Istenre összpontosító figyelem gesztusa. Benne van az az odaadás, amellyel az ember kiszolgáltatja, sebezhetővé teszi magát, az a feltétel nélküli bizalom, amelyet Isten iránt táplál.

Mit kell tennem?

2012-09-13 Szerző: Zatykó László OFM

A Biblia üzenete

Jézust lélek- és sorsközösség kötötte a prófétákhoz: Keresztelő Jánoshoz, Illéshez és a többiekhez. Ugyanazon Szentlélek „szólt a próféták szavával” (Hitvallás), mint aki őt betöltötte. Úgy olvasta a prófétákat, mint akik róla írtak. Amikor Jézus elutasítottságot tapasztal, mindig a prófétai sorsra utal vissza: „Így üldözték a prófétákat is.”

Húsz év után, egyre nagyobb elismeréssel

2012-09-13 Szerző: Elmer István

Beszélgetés Szuromi Szabolcs Anzelm professzorral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorával

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) húsz éve kezdte meg – pontosabban kezdte újra – működését. Elődjének tekinti ugyanis a Pázmány Péter által 1635-ben Nagyszombatban alapított univerzitást, s ezt a jogfolytonosságot vallja az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Mária Terézia idején önálló karként létrehozott mai Semmelweis Egyetem is. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a katolikus egyetem éppen ebben az évben kötött jelentős tudományos szerződéseket az említett intézményekkel. Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úrral éppen egy esztendeje beszélgettünk az egyetem életéről, amikor átvette hivatalát. Mostani találkozásunkkor az azóta eltelt időszakot tekintettük át.

A helyes Mária-tisztelet

2012-09-13 Szerző: Magyar Kurír

Doroszlói nagybúcsú – Erdő Péter bíboros hitünk alapjairól

A Délvidék Csíksomlyójaként emlegetett Doroszlón szeptember 7. és 9. között került sor a Kisboldogasszony-napi nagybúcsúra. Az egész Vajdaságból érkeztek zarándokok az ünnepre. Az idei búcsú fővendége Erdő Péter bíboros-érsek volt, aki Pénzes János szabadkai megyés püspök meghívására utazott a délvidéki magyarság legnagyobb búcsújáró helyére.

És mégis zöldül a (látó)határ

2012-09-13 Szerző: Elmer István

Szentkirályon a királyi szent családdal

Csontszáraz a határ. Szél sodorja a porrá szikkadt termőföldet. A kukoricások sárgán, zöld színüket és csövüket vesztve zörögnek, a napraforgótáblák feketére égve. Megpróbáltatunk, kimondatlanul ez fészkel bennünk, ősszel minden bizonnyal emelkedik a takarmány ára, s ez magával ránt mindent: tovább drágul az élelmiszer, pedig két tej és egy kenyér már most is ezer forint körül mozog… A templomkertben lassú léptekkel, zárt, fegyelmezett tekintettel gyülekeznek a szentkirályi hívek. Láttak már ilyet, ismerik a föld keménységét. Mert Szentkirályon járunk, ahol augusztus 26-án tartották a Szent István-napi búcsút. A szomszéd község Lakitelek, s mintegy bezárva a háromszöget, ott tornyosodik Nyárlőrinc. A három település három temploma a magyar szent család ereklyéit őrzi: a szentkirályi neogótikus istenházában Szent Istvánét, Lakiteleken Szent Imre hercegét, Nyárlőrincen meg Boldog Gizelláét. Erre az alkalomra mindhármat a szabadtéri oltár elé helyezték, s mint Máthé György prépost, szolnoki plébános bevezetőjében mondta, ebben a megpróbáltatásokkal teli időben – „mert van remény, ne féljetek!” – a szent családra tekintve „kérjük Isten segítségét”. S fölhangzik a „Hol vagy, István király…?”