Koreába a XVII. században ért el a kereszténység híre a Kínában szolgáló jezsuita misszionáriusok által írt könyvek révén. Papok nélkül kezdett fejlődni az egyház, amelyet az arisztokráciából és a művelt középosztályból származó emberek vezettek. Az első misszionárius 1836-ban érkezett Koreába. A katolikus közösség súlyos üldözést szenvedett el 1839, 1846 és 1866 során, elsősorban azért, mert elutasították az ősök imádását, amelyet pedig az állam előírt, mint a koreai kultúra fontos hagyományát. A papok, misszionáriusok mellett a vértanúk többsége laikus ember volt: nők és férfiak, családosak és egyedülállók, fiatalok és idősek.
Csak néhány a szentté avatott százhárom vértanú közül: Imbert Lőrinc, francia származású pap, apostoli vikárius; Kim Taegon András, az első koreai születésű pap és apja, Ignác; Csong Ágoston, az első koreai nyelven írt katekizmus szerzője és fia, Pál; Berneux Ferenc Simon püspök, francia származású misszionárius; Ju Taekol Péter, a legfiatalabb vértanú, aki tizenhárom évesen halt meg; Pakagi Anna, többgyermekes családanya; Junil János, földműves és katekéta…