A zarándoklat: rítus és közösségi élmény
Korpics Márta kommunikációkutató korunk vallásosságáról és a lélek toronyugrásáról
A szent helyek felkeresése már a korai középkortól kezdve a keresztény vallásgyakorlat része volt. A hagyomány társadalmi jelentése és személyes tartalma minden időben az adott kor vallásosságának függvénye és egyfajta tükre volt. Hogyan értelmezhetjük napjaink egyre szélesebb körben terjedni látszó zarándoklási szokásait? Erről kérdeztük Korpics Mártát, a Pécsi Tudományegyetem Vallásszociológiai Kutatócsoportjának tagját, aki kommunikációkutatóként foglalkozik e témával.
– A zarándoklás ma reneszánszát éli. Sorra épülnek ki zarándokutak Magyarországon és a Kárpát-medencében is. Mi lehet ennek a társadalmi oka? Növekvő lelki igényt jelez ez a tendencia?
– A vallás voltaképpen érzelmi kötődés; a vallásos emberek szeretnék minél közelebb érezni magukhoz Istent, a vele való kapcsolatba kerülés egyik formája pedig a vallási élmény. A zarándoklat olyan intenzív élmények birtokába juttatja a zarándokokat, amelyek szükségesek számukra vallásosságuk megéléséhez és megerősödéséhez. Azért válhatott ismét népszerűvé ez a hagyomány, mert rendkívül telített: egyszerre mozdítja meg az ember testét, szellemét, érzelmeit és gondolatait.