Felkészülő

Vita minden családban előfordul. Ilyenkor bizony néha még a hangerő is megemelkedhet. Vita közben a gyerekek fontos szociális készségeket gyakorolnak: megtanulnak kiállni magukért, nemet mondani, a feszültségeket elviselni, mások szükségleteit felismerni, meggyőzni, engedni, kompromisszumokat keresni, megbocsátani, s aztán újra és újra megegyezni.

A vitatkozást is meg kell tanulni. Az egészséges viták által megoldhatóvá válhatnak a konfliktusok, ahelyett, hogy még több feszültség keletkezne.

Felkészülő

Mumusok a nevelésben is vannak. Ezek a szülők mumusai. Hogy hisztis lesz a gyerek az utcán, hogy a dackorszak kibírhatatlan (a kamaszkor pedig újabban állítólag már az óvodásoknál elkezdődik), és az állandó, kortól független főmumus: az elkényeztetés!

Már az újszülött érkezésénél jelentkeznek a szülői aggodalmak, hogy nem szabad azt a babát túl gyakran, túl hamar, de főleg minden alkalommal felvenni, szoptatni stb., mert akkor menthetetlenül hozzászokik, elkényeztetett lesz, és a továbbiakban nincs megállás. Aztán nő a gyerek, gyakran ébred fel éjjel, nappal, meg persze válogat – ez sem jó, meg kell fékezni mindkettőt, lehetőleg azonnal és véglegesen, mert ha egyszer elkapatjuk, akkor mindennek vége, úgy marad.

Benedek Elek születésnapja és a népmese ünnepe

Szeretem a meséket, és szeretek mesélni. Kislányomnak esténként Zöldmedve kalandjairól találok ki történeteket, akinek hű társa Pici kutya, máskor meg Björni mackó. Legtöbbször kis Ági is a mese szereplője lesz, ám a legizgalmasabb az, amikor ő maga alakítja a szereplők sorsát. Előfordult már, hogy a jó barátok pitypangot kerestek az árokparton, hogy elfújják a fehér szöszöket róla, de egyetlen szálat sem leltek sehol, mígnem egy arra repülő verébcsapat segített nekik. De volt olyan este is, amikor Ágika hozzám bújt, s azt mondta: „Anya, mesélj a dédiről!” Akkor eszembe jutott sok szép régi emlék, amikor nagyanyám ott ült az ágyam mellett, s a fiatalkoráról mesélt.