Élet-Jel
(akrosztikon)
Reményed őrizzen
Ég felé elvigyen
Kutassa fény titkát
Angyallá szédítsen
Aklunkban bő hely
Nomád a tavasz
Dél kondul körben
Rád süt a pipacs
Átlángol a szép
Sorsoddá sződd el
„Isten katolikus hőse”
Claudel lelki örökségének ébresztése
A Szakrális Művészet Hete, majd a Belvárosi Művészeti Napok keretében mutatták be azt a darabot, amelyet Paul Claudel írásai nyomán Dóczy Péter színművész állított össze és rendezett. A neves művész rendhagyó meghívójával már lapunk szeptember 16-i számában bemutatta a „transzcendens dráma vezéregyéniségét”, Paul Claudelt: Költő a kegyelem árnyékában – Cantata hommage à Paul Claudel. Összeállításának címe és cikke is utal Szabó Ferenc SJ műfordítására, amely az Új Ember kiadónál jelent meg 2005-ben, Paul Claudel: Kantáta három hangra és más költemények címmel. Most Szabó Ferenc, Claudel életművének ismerője és fordítója vázolja a diplomataíró „megtéréseit” és lelki drámáját.
Avilai Teréz október 15.
A hét szentje
Egyházunk legnagyobb szentjeinek egyike: egyháztanító, misztikus, rendalapító, Európa védőszentje. Ám ahogyan ez lenni szokott a hozzá hasonlóan kiemelkedő lelki embereknél, élete tulajdonképpen átlagosan kezdődött. De talán éppen ezért tudott olyan világosan érthető utat mutatni kortársainak és a következő évszázadok embereinek is Isten felé.
A sötétség misztikája
Görögkatolikus lelkiség
Isten minél teljesebb megközelítése a görög atyák hagyományos tanítása szerint két szempontot foglal magában. Az egyik az Isten megismerése, a másik pedig a szeretetben való előrehaladás. Természetesen egyik sem létezhet a másik nélkül.
A„fény misztikája” szeretetet kíván ahhoz, hogy Istent megismerjük – Isten ugyanis a szeretet (1Jn 4,16) –, és nem ismer, illetve kizár minden értelmetlen jelenséget, amely akadályozhatná a léleknek Istenhez jutását. A „sötétség misztikája” ellenben ex-sztasziszt kíván: az értelemnek ki kell lépnie önmagából, hétköznapi állapotából, hogy az Istennel való egység tökéletesebb legyen. Görög atyáink világosan körülírják ennek a mára meglehetősen leszűkült fogalomnak a jelentését.
A templomkapu
A liturgia alapelemei
„Őáltala, ővele és őbenne” – imádkozza a pap minden szentmisén az eucharisztikus ima lezárásaként. Vagyis minden liturgikus cselekményünket Krisztus személyének misztériumában éljük át, ő ünneplésünk „tere”. Ha a Szent Szűz a mennyország kapuja, Fia maga a menny. Néhány szempontot már említettem korábban is arról az igazságról, hogy a liturgia tere Jézusról szól, most nézzük mindezt részleteiben is. Kezdjük a legmeghökkentőbbel, fizikailag is közeledve az épülethez: Jézusról „szól” a templomkapu is.
Jézus a gazdasági életről
A Biblia üzenete
Első látásra talán úgy tűnhet, mintha Jézust irritálná a gazdag ifjú gazdagsága. Mintha Isten számára csak a szegény, a szenvedő, a nyomorgó ember volna elfogadható. Valójában nem erről van szó. Krisztus (és az egyház tanítása) soha nem utasította el a magántulajdont (Kiv 20,15; Mt 22,21; 25,14–30). A magántulajdonban az egyén szabadságának, önállóságának biztosítékát látta. Ezért az egyház helytelennek tartotta és tartja a kommunista ideológiát, a magántulajdon elvételét az emberektől. A magántulajdontól való megfosztás ugyanis a személy szabad mozgásterét szünteti meg, a hatalom játékszerévé teszi az embert, ahogyan ezt a XX. századi kommunista diktatúrák számos példával bizonyították.
Kik a maroniták?
A szír maronita egyház keleti szertartású katolikus egyház, az Apostoli Szentszékkel teljes közösségben. Nevét alapítójáról, Szent Maron remetéről kapta, aki Antiochiában élt, és 410-ben halt meg. A maronita keresztényeket a történelem során mindig üldözték a monofiziták (akik Krisztusban csak az isteni természetet vallották), a bizánciak (az 1054-ben Rómától elszakadt keleti ortodox keresztények), a mamelukok (egy muszlim egyiptomi dinasztia tagjai) és az ottománok.
A maroniták első antiochiai pátriárkája Jean Maroun volt, 685–707 között. Jelentős maronita közösségek élnek még a Közel-Kelet más részein is, például Szíriában, Jordániában, Palesztinában és Cipruson. A XIX. század során nehéz életkörülményeik miatt maroniták ezrei szóródtak szét a világban, így az Egyesült Államokban is. A maroniták aktív szerepet játszanak Libanon irányításában. 1991 óta az ország alkotmánya rögzíti, hogy a köztársasági elnöknek mindig maronitának kell lennie.
Béchara Boutros Raï
Antiochia és az egész maronita egyház pátriárkája 1940. február 25-én született a libanoni Hemlayában. 1957 és 1962 között a jezsuiták jamhouri kollégiumában végezte középiskolát. 1962-ben szerzetesi örökfogadalmat tett a mariamita rendben, majd ugyanettől az évtől egészen 1975-ig Rómában tanult filozófiát, teológiát, polgári és egyházjogot, és ott is doktorált. Közben 1968-tól a Vatikáni Rádió arab osztályát vezette, és vicerektora volt rendje római kollégiumának. 1978-tól előbb alapítója volt, majd igazgatója lett a louaizéi Notre-Dame Egyetemnek.1986-ban kinevezték az akkori pátriárka segédpüspökének és általános helynökének. Több pápai főhivatal tagja, szinódusi tisztségviselő, bejrúti kánonjog- és teológia- professzor. 2011. március 15-én választották meg a 77. szír maronita pátriárkává. Székhelye a libanoni Bkerkében található.