Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes vezetésével november 27-én ülést tartott a vatikáni–magyar vegyes bizottság.

A felek megállapították, hogy a tárgyalások a kölcsönös figyelem és együttműködés szellemében megfelelően haladnak előre – tájékoztatta a testület ülése után az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője.

Legutóbb október 4-én ülésezett a testület. Semjén Zsolt akkor azt mondta, hogy a felek külön-külön bizottságokban áttekintik a 1997-es vatikáni szerződés teljes szövegét, és csak ezt követően kerül a megállapodás módosítása a főbizottság elé.

A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: az 1997-es vatikáni szerződés újratárgyalására azért van szükség, mert mára gyökeresen megváltoztak a körülmények, a jogszabályi környezet, és új alkotmány, egyházügyi törvény, adótörvény, köznevelési és felsőoktatási törvény lépett életbe.

(MTI)

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága budapesti székházában ültek beszélgető-asztalhoz a püspöki kar állandó tanácsának tagjai, valamint a református és az evangélikus egyház püspökei. Az advent első vasárnapját megelőző, idei harmadik találkozót közös imádsággal kezdték az egyházi vezetők.
A találkozó résztvevői testvéri hangulatban osztották meg egymással az ökumenikus együttműködéssel kapcsolatos örömteli tapasztalatokat és a nehézségeket. A kapcsolatok további mélyítése érdekében megerősítették szándékukat a rendszeres, nyílt párbeszéd folytatására.

A Corvinus és a Pázmány megállapodása

A magyarországi gazdaság- és társadalomtudományi képzés és kutatás megújítása céljából stratégiai együttműködési megállapodást kötött november 28-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem.

A megállapodás értelmében a két budapesti felsőoktatási intézmény a jövőben szorosan együttműködik a tudomány egyes különösen aktuális területein megvalósuló fejlesztésekben.

Minden gyermek értékes kincs, és a kallódók felemelése nem csupán jótékonykodás, hanem a jövőről való racionális gondoskodás is – hangsúlyozta Böjte Csaba ferences szerzetes november 27- én Brüsszelben, a katolikus intézmények szociális és humanitárius tevékenységéről tartott konferencián.
A rendezvényt Surján László magyar kereszténydemokrata párti EP-alelnök szervezte. A tanácskozáson Michael Schöpf, a Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) európai regionális igazgatója beszámolt arról, hogy a szolgálat a kontinens tizennégy országában nyújt segítséget a világ különböző tájairól érkező menedékkérőknek, migránsoknak.

A hét kérdése

Rendhagyó idegenforgalmi tanácskozást tartottak Szombathelyen az adventi időszak küszöbén. A szervezők fő célkitűzése az volt, hogy felhívják a figyelmet Nyugat-Dunántúl turisztikai erősségeire: a hiteles alapanyagokból készülő helyi termékekre, az adventi vásárokra, legfőképpen pedig a szakrális értékekre. Az Ízek és imák elnevezésű kampány részleteit Tama István, a Magyar Turizmus Zrt. regionális igazgatója osztotta meg velünk.

– Kampányukat hangsúlyozottan az adventi időszakra időzítették. Milyen gondolatok jegyében alakították ki szakmai koncepciójukat?

– A turizmus eszközeivel szeretnénk bemutatni, hogy a karácsony nem pusztán a bevásárlásról szól – az adventi készülődés nem azt jelenti, hogy beszerezzük az ajándékokat és az ünnepi vacsorához szükséges élelmiszereket. A valódi ünnepléshez belső készülődésre is szükségünk van. Fontos felkeresnünk egy térség szakrális emlékhelyeit, feltérképeznünk a zarándokutakat, a lelkigyakorlatos lehetőségeket.

Bevallom, engem időről időre elbűvöl, amikor életünkben összefonódik a szent és a hétköznapi, pontosabban a szent és a – ne féljünk a szótól! – közönséges. Talán mások is így vannak ezzel; bizonyára nem véletlen, hogy az egyház szentjei közül azok a legnépszerűbbek, akik őszintén feltárták előttünk átlagos emberi arcukat. Assisi Szent Ferenc a legkisebb állathoz is lehajolt, a teremtett világ legapróbb részletének is örült, Néri Szent Fülöp kedvelte a huncut tréfákat, Bosco Szent János kézen járt az utcagyerekek szórakoztatására, Boldog II. János Pál pedig egy rettentő hivatalos ünnepségen fickósan pörgette a levegőben a sétabotját, miközben önfeledten mosolygott. (Az erről készült filmkockák tanúsága szerint a mellette álló, iszonyú komoly udvari papok aggodalmas ábrázattal azonnal figyelmeztették is, hogy hűha, őszentsége, viselkedjék már, mit fognak szólni az emberek – ám a pápa válaszul csak vállat vont: ugyan már, az emberek felszabadultak akarnak lenni…)

Várakozunk…

Valójában egész életünk várakozásokból áll.

Gyerekfejjel áhítozunk, hogy egyszer végre majd „nagykorúként” valódi döntéseket hozhassunk az életünkről és ne apu-anyu tegye meg ezt helyettünk. Fiatal felnőttként sikerekre vágyunk, és – mint Ali Baba meséjében a Szezám nevű kapu előtt – várjuk, hogy a titkos nyílás kitáruljon, bebocsátást adva a kincsekkel teli életbe, ami vagy nagybetűs vagy nem, de szükséges terep, hogy egyéni küldetésünket végigjárjuk rajta. Később, benőtt fejjel már inkább békére, nyugalomra, az iram lassulására vágyunk, és ez talán megadatik, talán nem. Aztán bizony eljön az az idő is, amikor a Végre várakozunk, s ha lehetséges lenne, minden várakozást legeslegelölről kezdenénk.

A Katolikus Karitász országos akciójának megnyitója

A Katolikus Karitász Egymillió csillag a szegényekért elnevezésű szolidaritási akciójának országos megnyitóját december 2-án rendezték meg Szegeden, a Dóm Téri Advent rendezvénysorozat keretében.

A kezdeményezés 1998-ban indult Franciaországból, s azóta évről évre egyre több helyszínen szervezik meg. Célja világszerte közös: az összetartozás szellemének, az emberi szolidaritás érzésének erősítése és figyelemfelhívás a társadalom peremére szorultak érdekében.