Harangszó és galambok

 

A múlt héten éppen egy ilyen, „összeölelkezős” hír járta be a honi sajtót, még a tévéhíradóba is bekerült – naná, hogy azonnal felkaptam rá a fejem: a Szeged–csanádi egyházmegyéhez tartozó Ecsegfalván hat és fél tonna galambürülék miatt nem szólt a templomharang. Hoppá! A híradásból kiderült, hogy néhány helybéli közmunkás négy napon keresztül takarította a tornyot, mivel az ott lakó galambok felgyűlt trágyája miatt elnémult a harang, s ezért délben a megszokott giling-galang helyett csend honolt, és a halottakat is harangszó nélkül kellett eltemetni.


 

Ecsegfalva apró település, alig ezerkétszázan lakják, emberemlékezet óta nincs helyben lakó papja. A lelkipásztori teendőket Lengyel Antal körösladányi plébános látja el. Érdeklődésemre telefonon elmondta: becslése szerint kétszáz galamb lakott a műemlék templom tornyában, és sűrű felhőben menekültek ki a takarítók elől. Az itt-ott beszakadt zsalugáteren át jutottak be, ám most, a felújítás során a munkások ezeket a réseket megfelelően lefedték, hogy a trágya ne termelődhessen újra. A harang automatikája még nem jó, ezért nem tudják beállítani a reggeli, déli és esti harangozást, de távkapcsolással már megszólaltatható. A több mint hat tonna galambürülék pedig kiváló trágya, ezért az önkormányzat a helyi szántóföldekre szállíttatta.

Mint minden vallási témájú hír esetében, a világhálón ezúttal is megjelentek a rosszindulatú hozzászólások. Hiába, mindenki a maga szintjén értelmezi a világ dolgait… Az úgynevezett kommentelők megnyilvánulásait olvasva ezúttal is elcsodálkoztam, mennyi gyűlölet forrong egyes honfitársaimban. Honnan ered bennük ez a dühödt, vak, zsigeri egyházellenesség? Mint általában, gyalázkodásukat ezúttal is az emberi jogok zászlajába csomagolták („szegény közmunkásoknak a gonosz papok miatt kellett dolgozniuk”), majd föltették az ilyenkor szokásos hordószónoki kérdést: „Mibe kerül ez nekünk, adófizetőknek?” (Hiszen jól tudják, hogy az embereket a pénzre hivatkozva a legkönnyebb befolyásolni.) Az egyik hozzászóló például azt írja: „Miért kellett közmunkásokat hívni a toronyhoz? Takarították volna ki a buzgó hívek.” Ám szerencsére akadt egy úriember, aki felvette a kesztyűt, íme a válasza: „Azért hívtak közmunkásokat, mert a templom műemlék, ennélfogva a javítása a törvény szerint állami, önkormányzati forrásból is finanszírozható. És még azért is, mert faluhelyen az emberek jó része magáénak érzi a templomot: Isten háza a közösségé. A közmunkás pedig a köz érdekében dolgozik. Nem mindenki köp a vörös ködös gyűlölettől, ha meglát egy templomot… Ha esetleg ön is ellátogat egy ilyen helyre, és rendesen viselkedik, képzelje, nem fogják kidobni. Próbálja meg egyszer!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.