Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1550 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Karácsony a hit évében

2013-02-212012-12-24 Szerző: Erdő Péter bíboros

Szülte a Szűz szent Fiát! Örvendezzünk! Liliomot rózsaág! Lelkendezzünk! – Ez a szép karácsonyi ének ma is felhangzik templomainkban (SzVU 34). Költői soraiban is hitünk fogalmazódik meg. Ennek a hitnek az örömteli ünneplése és továbbadásának vágya ihlette az egyházi énekek megfogalmazóit és a régi magyar gyűjtemények szerkesztőit. A legelső, nyomtatásban is megjelent magyar katolikus egyházi énekek a karácsonyról szóltak. Werner Alajos hívja fel a figyelmet Hozsanna című énekgyűjteményének bevezetőjében arra, hogy Telegdi Miklós, az Esztergomi főegyházmegyét helynökként vezető kiváló főpap volt az első, aki ilyen énekeket kiadott, mégpedig prédikációs könyvének (posztillájának) első két kötetében. A karácsonyi ünnepkör az 1577-ben megjelent első kötetben foglal helyet. Az ott közölt énekek már a történelem távolából szólnak hozzánk, valahonnan félútról a Halotti beszéd és mai magyar nyelvünk között. De a második karácsonyi énekben azért ezt olvassuk: „Isten Fia támada tiszta, nemes szűztől, mint rózsa liliomtól.” Melyik hitigazságot énekelte meg a régi szerzemény, melyikről szól a ma is felhangzó karácsonyi ének: „Liliomot rózsaág”?

Megváltó született!

2013-02-212012-12-24 Szerző: Rátkai Balázs

Ha az első betlehemi karácsonyra gondolunk, sokszor az a kép jelenik meg előttünk, amikor a pásztorok rátalálnak a jászolban fekvő kisdedre, Máriára és Józsefre. Talán azért szeretjük ennyire ezt a képet, mert nagyon hasonlítunk a betlehemi pásztorokra: gyakran alszunk, és nem figyelünk a hívásra, aztán nem értjük, mit is akar mondani az Isten, de megvan bennünk a lelkesedés, hogy keressük őt az éjszakában. A budapesti Szent Mihály-templom napokban restaurált – címlapfotónkon látható – XVIII. századi freskóján is ezt, az emberiség történetének talán legszebb pillanatát örökítette meg a művész. A pásztorok talán még fel sem fogták igazán, hogy milyen nagy dolog történik velük, de önfeledt örömmel hódolnak az újszülött Jézus előtt. Ajándékokkal és furulyaszóval, tehát egész emberségükkel ünneplik az Üdvözítőt. Számunkra is a betlehemi pásztorok őszinte gyermeki öröme lehet a példa, ilyen tiszta szívvel fogadjuk a megszületett Megváltót!

főszerkesztő

Hetilap 2012.12.23-30.

2012-12-23 Szerző:

Gyerekszáj

2013-02-212012-12-20 Szerző: Koncz Veronika

Családi asztal

Kislányom, a négyéves Luca egy vasárnap a családi ebédre várva az asztalnál ült. Mellette egy kisszékben a testvére. Mi, szülők szorgoskodtunk, terítettünk, tettünk-vettünk, s ezalatt a feleségemmel kissé hangosan összevitáztunk valami apróságon. Luca megszólalt: „Ezt hagyjátok abba, ez templom!”

M. J.,
Zirc

A havas erdőben

2013-02-212012-12-20 Szerző: Schmidt Egon

A tavasziasan enyhe november végi napok után hirtelen fordult téliesre az idő. Lent a városban csak eső esett, de a budai hegyekben már hó hullott, és a kavargó pihék fehérbe öltöztették az erdőt. Tulajdonképpen nem volt hideg, a havas, nedves avart taposva csak az időnként feltámadó szél volt kellemetlen. A tölgyesbe már megérkeztek, és a sárga fagyöngy ragadós bogyóit csipegetik a léprigók. Minden télen itt látom őket, erős, cserregő hangjuk messzire hallatszik a kopasz fák között. Üresnek és elhagyottnak tűnik a téli erdő, nekem legalábbis, nagyon hiányzik a madárdal, a fülemülék csattogása, a barátkák csengő éneke és az énekes rigók hangos, ismételt strófái. Persze azért most is van élet a fák között. Csuszka mászkált az egyik vaskos törzsön és „tved-tved” hangokkal szólítgatta a párját, aki nem messze onnan egy másik fán keresgélt. Belenézett minden kéregrepedésbe, és hegyes csőrével időnként felcsípett valamit. Fekete rigó riasztott valahol, rá és más madarakra is gondolva bakancsommal több helyen is félretúrtam az avart, közben meglepve láttam egy kis bogárkát, amint lassan, fázósan mozogva próbált búvóhelyet keresni. Gyorsan visszahúztam rá az avart, még meg is púpoztam egy kicsit, remélem sikerült még a fagyok beállta előtt alkalmas rejtekhelyet találnia.

Mézes élet

2013-02-212012-12-20 Szerző: Gajdó Ágnes

A jó süteményrecept úgy terjed, mint a népmese, szájról szájra, háztartásról háztartásra. Közben talán alakul is picit, kinek-kinek az ízlése szerint. Gimnáziumi magyartanáromtól, Irma nénitől már sok sós és édes tésztaféle elkészítésének módját megtanultam, ám a mézeskalács receptjét ő is mástól, a dunaföldvári Rabó anyukájától kapta, majd adta tovább nekem, hogy idén kislányommal együtt készítsük el ezt a karácsonyváró édességet. Ám mielőtt a hozzávalókról és az elkészítés módjáról szó esnék, nézzük meg, honnan is ered a mézeskalács.

Cirkuszi dolgozók a pápánál

2013-02-212012-12-20 Szerző: Koncz Veronika

Zsonglőrök, bohócok, mutatványosok, bábosok, utcai zenészek, vidámparkok dolgozói és komédiások töltötték meg a Vatikánt december elején. Közel egyórás műsorral köszöntötték XVI. Benedeket, aki szeretettel és elismeréssel szólt hozzájuk. A meghívottak között ott volt a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. és a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója is.

Vörsi csillagok

2013-02-212012-12-20 Szerző: Koncz Veronika

A karácsonyi betlehemállítás szép szokása Assisi Szent Ferenc vágya volt. Ferenc a Szentföldről hazatérve arra kérte a pápát, hogy karácsonykor hadd állítson egy kis jászlat. Az egyházfő ezt nem engedélyezte, de megengedte, hogy Ferenc a templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. A ma is ismert betlehemállítás szokása később mégis a ferencesek által terjedt el Nápolyból, és azóta az egész világon ismert keresztény hagyománnyá vált.