Interjú Michael Ssenfuma ugandai pappal
„Ne dőljünk hátra, nézve a másikat, ahogy megtesz minden tőle telhetőt, legyünk azok, akik elérjük, hogy történjen valami! Kezdjük most!” – hangzik Michael Ssenfuma ugandai pap jelmondata. A harmincnégy éves Michael atya a Masakai egyházmegye ifjúsági felelőse, a gospelt játszó Anawim együttes frontembere. Zenéjével is hitet, reményt ad az embereknek, s emellett „foci-, ananász- és malacprojektet” vezet.
Keresztény szamba a brazil Shalom közösséggel Magyarországon
A főváros egyik pincekocsmájában, a Vak Egérben éppen szambázni tanulunk – brazil misszionáriusoktól. Joicy, Carolina és Vanessa három éve, Anderson fél éve érkezett hazánkba, hogy fiatalságukkal, frissességükkel, vidámságukkal itt is „újramissziózzanak”. Mindnyájan a Shalom Katolikus Közösség tagjai, elkötelezett laikusok, akik odahagyták mindenüket, megtanultak miattunk magyarul, s otthonuknak most már Magyarországot tekintik.
Szalézi centenárium – 2013
Az Utolsókból lesznek az elsők – A szalézi csoda című kiállítás megnyitója január 4-én, 15.00 órakor Nyergesújfalun, Magyarország első szalézi iskolájának helyszínén lesz. A tárlat a városháza kiállítótermében látható január 31-ig.
A centenáriumi év megnyitása a budapesti Szent István-bazilikában ünnepi szentmise keretében január 26-án, 10.30 órakor. A szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, a centenárium fővédnöke mutatja be. Az esemény díszvendége Adriano Bregolin rendfőnöki vikárius Rómából.
A szaléziakkal beszélni lehet az önismeretről, a közösségvágyról, a párkapcsolatokról, a vallásosságról, a hitéletről – mindazokról a kérdésekről, amelyek a fiatalokat leginkább érintik. Ezekről van szó az ifjúsági lelki napokon, a találkozókon, a képzéseken, az iskolai szünetekben, de ez a fesztiválok, az oratóriumi foglalkozások, a meghitt beszélgetések témája is.
Bosco Szent János abban különbözött a XIX. század végén élő papoktól, hogy a saját útját járta, mert Krisztust a fiatalokban – utcagyerekekben, árvákban, az ifjúsági börtön kis vadócaiban – ismerte fel.
Mire készülnek a magyar szaléziak?
A Don Bosco Szaléziak a férfi szerzetesrendek között fiatalnak számító, a XIX. század derekán Torinóban alapított társaság, amelynek tagjai 1913 óta tevékenykednek hazánkban. Céljuk, hogy Isten szeretetének jelei és hordozói legyenek a fiatalok, főleg a legszegényebbek számára. Ábrahám Béla szalézi tartományfőnök szerint a jubileumi múltba tekintés elsősorban a mának és a jövőnek szól.
– A Magyar Szalézi Tartomány születésnapra készül: 2013-ban a századik évfordulóját ünneplik majd annak, hogy az első szaléziak 1913. november 6-án megérkeztek Péliföldszentkeresztre. Körülbelül öt éve kezdődött el a felkészülés a centenáriumra. Akkor még egy bensőségesebb ünnepre gondoltunk – mondja Ábrahám Béla tartományfőnök –, majd beláttuk, az évforduló jó alkalom arra, hogy minél szélesebb körben megmutassuk magunkat. A szalézi rend nemzetközi viszonylatban jelentősnek mondható – az első három között van a világon –, de magyarországi jelenlétéről keveset tudnak társadalmi szinten. Mi úgy gondoljuk, hogy Don Boscónál életet, a szalézi családban az életünkhöz iránymutatót találtunk. Don Boscónak szava van a családokhoz, a fiatalokhoz, a mai emberhez. Ha ezt a mondanivalót nem adjuk tovább, nem tesszük lehetővé, hogy másokat is elérjen, akkor valami nagyon fontos dolgot mulasztunk el.
Ezt az anekdotát nem úgy fogom elmondani, ahogy azt mestereimtől, a ködlovagoktól tanultam. Szomorú a vége, de nem szabad megváltoztatnom, noha módomban állna. Elmesélhetném másképpen, mint ahogy történt, de akkor elveszne a lényege, és nemcsak a valósághoz lennék hűtlen, hanem adventkor született nagyapám emlékéhez is.
Azokban a decemberi napokban, melyekre emlékezem, negyvenöt éves volt. Édesapám annak az évnek az őszén töltötte be az ötödik életévét. A kalendáriumok 1943-at írtak, az volt a megcsonkított Magyar Királyság utolsó szabad karácsonya.
Találkozás Szűcs Édua grafikussal
Szeretet és humor. Ezzel a két szóval jellemezhetők Szűcs Édua rajzai, amelyeket olvasóink is jól ismernek. Legtöbbször csak néhány vonal, egy arc, egy gesztus, egy cím – ennyi a karikatúra. Az ember mégis órákig képes elnézni, akár egy Leonardo-festményt. Legalábbis Édua grafikáit biztosan. Olyan közel merészkedik minden témájához, hogy nem átall mögéjük is lesni. Nem rest fellebbenteni a fátylat, és megmutatni azt a másik valóságot, amelyikkel egyikünk sem néz szembe szívesen. Tükröt tart, miközben elgondolkodtat, kilendít, megnevettet. Mint hajdan a jó bohócok, az udvari bolondok, akikre oly nagy szükségünk van. Rajzait nézve jövünk csak rá igazán, mennyire. Szűcs Édua grafikus, karikaturista, feleség, családanya, akinek életét éppúgy áthatja a szeretet és a humor, mint a rajzait.