Mértékadó című újságunkat e héttől négy oldallal kibővítettük, így a tévé- és rádióműsorok mellett a kultúra gazdag kínálata is helyet kap a lapban.
Az Új Emberben most induló Országjáró rovatunkban pedig hetente négy egyházmegye életéről olvashatnak. Célunk, hogy az ország minden plébániáján érezzék a katolikusok, hogy az Új Ember hozzájuk és róluk szól.
Takarékosság
Keresztfiam hatéves lehetett, amikor a szüleitől egy kis pénztárcát kapott ajándékba, benne némi aprópénzzel. A következő vasárnap azt mondta neki az édesanyja: „Hozd el a pénzedet a templomba, és majd te is bedobsz a perselybe.” Mire ő: „Hogyne, ott nem adnak vissza!”
Fekete Tiborné,
Kecskemét
A mandula
Pattogó tűz mellett, meghitt esti beszélgetések során előkerül a dió, a mogyoró és a mandula. Utóbbi évszázadok óta szerepel a gyógynövények között is, ám ennél jóval korábban, már a római időkben elterjedt a Kárpát-medencében. Vajon hol lehetett az őshazája? Közép- és Nyugat-Ázsia napsütötte lankáiról indult vándorútra Kis-Ázsia, majd a Földközi-tenger felé, hogy föníciai hajósok révén eljusson egészen Gibraltárig. Mindez Krisztus születése előtt kéthárom ezer évvel ezelőtt történt, nagy múltú növény tehát a mandulafa. Ahol megtelepedett, ott hamarosan legendák, mítoszok övezték. A Bibliában említett Áron vesszeje is mandulavessző volt, amely egy éjszaka alatt kivirágzott.
Az ősi lengyel főváros, Krakkó főterének sarkán áll egy négyszintes palota, benne varázslatos étteremmel, amelynek neve Wierzynek (ejtsd: Vjezsinek). Bejárata fölött, kovácsoltvasból öntve egy évszám: 1364. Ama esztendő szeptemberében ugyanis a lengyel uralkodó, Nagy Kázmér királytalálkozót szervezett Krakkóba. Az akkori Európa szinte minden jelentős uralkodója és főhercege jelen volt, így a mi Nagy Lajos királyunk is.
A halasi csipke száztíz éve az Iparművészeti Múzeumban
A csipke mindig is az elegancia kelléke volt, olyan dísz, amelyet csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak. Drága holmi lévén viselőjének társadalmi rangjáról, vagyoni helyzetéről is mesélt. A mai értelemben vett csipkét az itáliai reneszánsz indította világhódító útjára a pompa városából, Velencéből, de páratlan hírnévre tett szert a szintén sok évszázados múlttal büszkélkedő brüsszeli csipke is.
Ebben az évben Franciaország második legnagyobb városa, Marseille és az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, Kassa lesz Európa kulturális fővárosa. A döntéshozók minden bizonnyal figyelembe vették a felvidéki város multikulturális múltját, a magyar és a német örökség meghatározó szerepét is. Sajnos, egyelőre a helyi magyar intézmények produkcióit nem találjuk a hivatalos programfüzetben, pedig volna mit bemutatniuk. Még akkor is, ha a Hernád-parti városban az évek során jelentősen csökkent a magyarok száma (jelenleg a kétszáznegyvenezres népesség mindössze két és fél százaléka magyar).
Hiánypótlónak nevezhető albumot jelentetett meg nemrégiben a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete A magyar szépirodalom érmei és plakettjei címmel. Prózánk és líránk klasszikusainak portréi sorakoznak a kiadvány lapjain. Megannyi markáns, bronzban rögzített arcvonást fürkészhet az érdeklődő, úgy, ahogyan az adott képmás alkotója láttatja a klasszikusok közé emelkedett „modelljét”. S ezen a ponton akár meg is fordulhat a befogadás: akadhatnak, akiknek egy-egy ilyen plasztikus „személyiségértelmezés” ad indíttatást a bemutatott szerző műveinek el- vagy újraolvasásához.
Úgy tűnik, hogy korunkban Szent Ágoston fent idézett szavai egyre időszerűbbé válnak. A globalizálódó kapitalizmus következtében egy vékonyodó társadalmi réteg gazdagabbá válik, a többség pedig elszegényedik. A gazdagodók, mivel vannak tartalékaik, merészebben vásárolnak ruhát, tartós fogyasztási cikket vagy élelmiszert. Így aztán könnyen előfordul, hogy felesleg képződik náluk, amellyel szabadon rendelkezhetnek.