Margit szigete

A Margit-sziget korábban a Nyulak szigete nevet viselte, de a területet nevezték Szent András, majd Boldogasszony szigetének is, a XIX. század elején pedig Palatinus-, illetve Nádor-szigetként szerepelt a térképeken; 1809-től viseli újra Árpád-házi Szent Margit nevét. Az Árpád és a Margit híd között elterülő, kétezer-nyolcszáz méter hosszú, majdnem kilencvenhét hektár kiterjedésű sziget ma is sok látogatót vonz. Nyáron kedvelt célpont a szabadtéri színpad, a Palatinus strand vagy épp a zöld gyep, ahol sütkérezni lehet. A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda számos programot kínál a sportkedvelőknek. Éppen száz évvel ezelőtt épült vasbeton technológiával a Budapest egyik jelképének is tekintett víztorony.


A szigeten található Szent Margit sírja és az egykori apácakolostor romjai. A Szűz Mária tiszteletére alapított zárda a középkor egyik legfontosabb és leggazdagabb szerzetesi épülete volt, a kolostorkertben fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. IV. Béla király a tatárjáráskor azt a fogadalmat tette, hogy ha elkerülik a pusztulást, születendő gyermekét az egyháznak ajánlja. Margit 1252-ben, tizenkét másik apácával együtt érkezett a szigetre, s napjait imádsággal és munkával töltötte. Az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképe lett. A róla szóló Margitlegendából megtudhatjuk azt is, hogyan viszonyultak hozzá társnői. A királylánynak és a főúri kisasszonyoknak ugyanis a kolostorban is külön jogaik voltak, nekik jobb ágy, jobb ruha járt, sőt, akár férjhez is mehettek. Margit azonban nem tűrte a szavak és a tettek közti ellentmondást, és tudatosan vállalt közösséget a szegényekkel, a nyomorultakkal – ezért már puszta létével is szálka volt a többiek szemében. A cellák csendjében való megpihenés számára nem a világtól való elvonulást, sokkal inkább a bűnös világgal való szembefordulást jelentette. Halálának napját előre megjövendölte, s 1270-ben valóban január 18-án ért véget földi élete.