Egy rendhagyó kiállításmegnyitó „Magyarország közepén”

Sajátos időutazás résztvevői lehettek azok a szerencsések, akik január 10-én ellátogattak a budapesti Párbeszéd Házában megrendezett, páratlan fotókiállítás megnyitójára. Történelmi barangolásra hívta őket Kóka Rozália, az est háziasszonya, Magyar Örökség-díjas népdalénekes, mesemondó, az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör megalapítója. Népe életének egyik reményteljesnek tűnő, de megpróbáltatásokba hajló fordulatát kísérhetjük végig a képek segítségével.

Szelíden fogalmazva, úgy hozta a történelem, hogy a székelyeknek időről időre el kellett hagyniuk azt a helyet, amelyet szülőföldjüknek, hazájuknak tekinthettek. Másképpen mondva nem jószántukból, hanem bizony kegyetlen erőszak hatására voltak kénytelenek útra kelni, vagy menekülni a megszokott, s talán idő múltával megszeretett otthonos környezetből a bizonytalan ismeretlenbe.

Beszélgetés Bíró László családreferens püspökkel

„Ha a magyar társadalom csupa ideális, boldog családból állna, akkor az ország maga lenne a boldogság szigete Európában” – írja legutóbbi körlevelében Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke. Az egyház mindig úgy tekintett a Szent Családra, mint a keresztény családok mintaképére. József, Mária és a gyermek Jézus közös életének példájáról és néhány időszerű problémáról kérdeztük a püspök atyát.

– Ön a Szent Családról írva megjegyzi, hogy arra a mieinkhez nagyon hasonló családként érdemes gondolnunk, amelynek bizonyára éppúgy megvoltak a maga nehézségei és aggodalmai, mint nekünk napjainkban. Hogyan tekint a Szent Család tagjaira? Életüknek mely mozzanatait ajánlja különösen a figyelmünkbe?

– A Családok VII. Világtalálkozójára felkészítő katekizmusban találkozhatunk a következő gondolattal. József álmában intést kap: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje!” (Mt 2,13). József átlátja a helyzetet, dönt és cselekszik. Még aznap éjszaka elindul az övéivel Egyiptomba. Egy gyönyörű kifejezést használ itt a katekézis: ezzel vált főszereplőjévé saját életének. Ebben példakép lehet József. A mai családok sokszor csak sodródnak a hétköznapokban. Nem hoznak döntést, kezüket széttárva csupán ennyit mondanak: nekünk is alkalmazkodnunk kell a korhoz. Az embernek azonban egyszer határoznia kell ahhoz, hogy saját életének főszereplőjévé lehessen. Szintén a katekizmus teszi fel azt a kérdést, hogy mi a Szent Család misztériuma. És a János-evangélium szavaival válaszol is: „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn 1,12). A világ nem fogadta be, de Mária és József befogadták őt.

Országjáró

Közösségteremtés Győrben

A megoldás a közösségben van – ez a falfirka évek óta olvasható Budapesten, a IX. kerület egyik házfalán. Nem minden graffiti szól a társadalomhoz, ez az egy azonban imperatívuszként hat a főváros arctalanságában. De nemcsak a fővárosban érezheti magát az ember magányosnak. Szinte már közhelynek számít, hogy atomizált világunkban nehéz találkozni. S nem azért, mert ne lenne kivel, hanem, mert nincs hol. Ezt a gondot a győriek is ismerik. Egy kezdeményezésnek köszönhetően azonban született valami, amiből mások is erőt meríthetnek. A városban működő Klastrom klub vezetőjével, Székelyné Szénássy Judittal beszélgettünk a közösségteremtés fontos feladatáról.