– Hogyan jött létre a klub?
– Két évvel ezelőtt, az ökumenikus imahét után született meg az ötlete. A különböző felekezetű lelkipásztorok összeültek egy baráti beszélgetésre. Itt fogalmazták meg, hogy szüksége van a városnak egy olyan helyre, ahol találkozhatnak a keresztény értékrendet követő emberek. Lelkipásztorok és lelkészek indították tehát útjára a kezdeményezést, akik ma már „csak” a tanácsadásban segítenek. Egyre jobban bevontak a munkába bennünket, civileket is. A kármelita rendház főnöke, Puvák Tarzíciusz atya felajánlotta a rendházban működő Klastrom Szálloda kávézóját, és a szálló igazgatója, Árnyas Attila is hozzájárult, hogy ingyen használhassuk a helyiséget. Győr belvárosának egyik legszebb pontja a találkahely. Ez önmagában óriási ajándék.
– Mely felekezetek kapcsolódtak be a kezdeményezésbe?
– Görögkatolikus, római katolikus, református, evangélikus, baptista. Az ökumené jegyében élünk. Minden felekezet hozza a maga ötleteit, kincseit. Ettől színesek a programok, és a felekezetek tagjai is megismerhetik egymást.
– Milyen korosztályt vonz a klub?
– Az egyetemistától a nyugdíjas korúig mindenki megtalálható a körünkben. Örülünk e sokszínűségnek.
– Könnyű kitalálni, hogy milyen programokat érdemes kínálni?
– Arra már rájöttünk, hogy nem kell erőltetni azt, ami nekünk, szervezőknek tetszene, de a résztvevők nem lelkesednek érte. A táncház például megszűnt, ugyanakkor a bibliaóra, ahol kiscsoportban lehet megbeszélni az adott témát, olyan népszerűségnek örvend, hogy lassan nem férünk be a terembe. Sokan látogatják az előadásainkat is. Nemeshegyi Péter atya volt az első előadónk, de járt nálunk Székely János segédpüspök, Sillye Jenő, Ittzés János. Sokakat vonzanak a zarándoklatokról, missziókról szóló élménybeszámolók. „Telt házas” a filmklubunk és a Kapcsolat-műhely is, ahol pszichológusok és mentálhigiénés szakemberek tartanak előadásokat, akikkel beszélgetni is lehet.
– Ismerkedésre, társkeresésre is lehetőséget nyújt a klub?
– Annak idején Tarzíciusz atyának nem titkolt szándéka volt, hogy a klub segítsen a társtalálásban is. Ez nagy kihívást jelent nekünk, szervezőknek, mert nem könnyű kitalálnunk, milyen programok a legalkalmasabbak a párkereséshez a fiatalok számára. Hatgyermekes anyaként már jómagam is más világban mozgok. Ezért a tavalyi év végén elhatároztuk, hogy rábízzuk az ifjúságra a klubtevékenységnek ezt a részét.
– Szervezőként mit tanácsol azoknak, akik kedvet kapnak a Klastrom klubhoz hasonló közösség megteremtéséhez?
– Elsősorban azt javaslom, hogy senki ne fogjon hozzá egyedül. Minden jó ügy sikerének alapfeltétele a csapatmunka. Lényeges, hogy a szervezők higgyenek abban, amiért dolgoznak, szánják rá az idejüket, az erejüket, az imáikat. A mi „életképességünket” jelentősen befolyásolja az is, hogy igyekszünk jó kapcsolatot ápolni az egyházzal és képviselőivel. Fontos számunkra, hogy nem valamiféle földalatti mozgalomként, zugkezdeményezésként akarunk működni, hanem partneri viszonyban az egyházzal, összhangban a törekvéseivel. Szívesen segítünk a hozzánk fordulóknak, bárkinek, akinek a miénkhez hasonló közösség létrehozásához tanácsra van szüksége.
