Öröm a mennyben

Az újevangelizáció útjai

Az egyik legszörnyűbb tapasztalat, amit az ember szülőként átélhet, ha elveszett a gyerek. Futkosok a tömegben, kiabálom a nevét, kérdezősködöm. Hiszen az előbb még itt volt, fogta a kezem. Agyamban a legszörnyűbb képek cikáznak, pusztulás és ezer veszély, amelyek egy gonosz világban leselkednek rá, védtelenre, ha nem vagyok vele… Leírhatatlan szorítás a torokban, a gyomorban: fáj a kétségbeesés. Aztán az esetek többségében, hála Istennek, jön a megkönnyebbülés. Egy pillanat alatt minden megváltozik. Megkerült, nincs baja! Sír talán, de itt van, csókjainkkal borítjuk, minden rendben van már, együtt vagyunk.

Közösen kell szembenéznünk a kor kihívásaival

Bölcskei Gusztáv református püspök a keresztény felekezetek párbeszédéről

– Püspök úr, hol tart ma az ökumenikus együttműködés reformátusok és katolikusok között?

– Éppen az őszi zsinatunk ülésén emlékeztünk meg az ötven évvel ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinatról, amely nem egyszerűen a katolikus egyház belügye volt. Sok protestáns megfigyelő vett részt a munkájában, s a kor legjelentősebb protestáns teológusaiként szinte pontról pontra követték és értékelték a zsinati határozatokat. A II. vatikánum olyan határkő volt az ökumenikus mozgalom melletti elkötelezettségben, amely után már nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna meg. Az ökumené történetében voltak intenzív korszakok, amikor a teológiai párbeszéd volt hangsúlyos, gondolok itt azokra a tanulmányokra, amelyek a keresztség, az Eucharisztia és az egyházi tisztség kérdéséről születtek. Kiemelkedik közülük a megigazulástanról szóló 1999-es augsburgi megegyezés a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán között.

Sok kérdésben sikerült meghaladni a régi ellentéteket, ugyanakkor azt is megmutatta ez az időszak, hogy vannak bizonyos határpontok, amikor azt mondják a felek a dialógusban, hogy ezen az úton most nem tudunk közösen továbbmenni.

Az ima hangjai összeérnek

Január második felében idén is országszerte megrendezik az ökumenikus imahetet. Vácott katolikusok, reformátusok, evangélikusok és baptisták keresik föl egymás templomait, imaházait. Beer Miklós megyés püspök január 24-én a baptista imaházban hirdetett igét Meláth Attila baptista lelkész meghívására.

Sokan talán nem is gondolnák, hogy a baptisták keresztény felekezet, vagy ha igen, vajmi keveset tudnak róluk. Magyarországon közel háromszázhúsz településen vannak jelen, mintegy negyvennégyezren. Kocsis Elemér debreceni református professzor szerint a reformátusok és a baptisták között az egyetlen lényeges különbség az, hogy a baptisták csak hitvalló felnőtteket keresztelnek, teljes vízbemerítéssel. A baptisták a világon a legnagyobb protestáns közösség, több mint száztizenkétmilliós létszámmal.

Hírek

A keresztény hit szerepe Európa mai és holnapi kultúrájában című pályázat nyilvános eredményhirdetésére és díjkiosztásra minden érdeklődőt vár a Vigilia szerkesztősége február 5-én, 15 órára a Sapientia főiskola dísztermébe (Budapest V., Piarista köz 1.). A díjnyertes dolgozatok írói ismertetik téziseiket, amit pódiumbeszélgetés követ. A Vigilia által a hit éve kapcsán meghirdetett pályázat díjait Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek adja át.(V)

Hiszek

A megújulás ideje

A hit közösséget jelent Istennel, az egyházzal és a másik emberrel – elmélkedtünk róla a múlt alkalommal. A közösség hite formálja személyes hitünket. Vajon ez azt is jelenti, hogy a kezdetben nagyon is ránk jellemző hit idővel uniformizálódik, „méretre lesz igazítva”? Besorolódunk a nagy hadseregbe, ahol egyenruhában, egyenfrizurával, egyenideológiával harcba indulunk? Bizony, fennáll a kísértés, hogy így tekintsünk az egyházban megélt hitre, s hogy azt az egyén kollektivizálásának, a személyesség háttérbe szorításának tartsuk. Ám miként lehetséges akkor, hogy a hit mégis minden egyes hívő legdrágább kincse? Szerethetünk-e valamit, ami felold, bizonyos értelemben megszüntet minket?

Értékek és példaképek

A Szalézi-ösztöndíj idei kitüntetettje: Bucsy Levente

Szakmai célom a releváns és közéleti szempontból fontos hírek, információk becsatornázása a hazai híráramba, minél markánsabban felhívva a figyelmet az egyház tanításának társadalmi érvényességére – természetesen fiatalos és fogyasztható formában, felületeken – vallja Bucsy Levente. Idén őt jelölte a Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjra a katolikus püspöki konferencia. A Magyar Nemzet Online (MNO) szerkesztő-újságírójával a kitüntetés átvétele előtt beszélgettünk.

– 2007-ben csatlakoztam az MNO csapatához, ahová szerkesztőnek vettek fel. Újságírók híján hírügynökségi forrásokból működtünk akkoriban, és egyéb médiatartalmakat szemléztünk, ezenkívül néhányan a szabadidőnket ráfordítva láttuk el önálló írásokkal az oldalt. Csak a tavalyelőtti profilváltáskor nyílt lehetősége a lapnak, hogy újságírókkal bővítse a gárdát, akik segítenek gazdagabb tartalommal is megtölteni a rendelkezésre álló felületet. Az a gyakorlat alakult ki nálunk, hogy aki jó témákat hozott és színvonalasabban írt, hozzá közel álló tartalmakban kezdhetett dolgozni. Én például felkaroltam az egyház- és vallásügyet, ami addig gazdátlan volt, vittem a sportot, beszálltam a belpolitikába is… Most egy kicsit megint több lett a szerkesztői feladatom. Az online-ban napi három-négy írás jelenik meg az oldalon a nyomtatott Magyar Nemzetből, és van laparchívumunk is. Ezenkívül saját tartalmakat, szerkesztett anyagokat töltünk fel, blogokkal, facebookos jelenléttel; szoros összefogásban a Lánchíd Rádióval és a Hír TV-vel.

Ima hazánkért

Erdő Péter bíboros a szeretet logikájáról a Szent Margit-emlékmisén

Az ólomszürke, hideg pára a reggeli órák elmúltával is csak lassan, álmosan oszladozott a Margit-sziget fái, bokrai között. Nyögtek az ágak a fagyott hó súlya alatt, s csak itt-ott hallatszott néhány korán kelő madár halk szárnysuhogása. Fehér lepel borította a domonkos apácák kolostorának romjait is, ahol egykor egy királylány, klauzúrába zárva, tizenhét éven át mormolta vég nélküli imáit, s ahova most, áldozatos életére emlékezve tisztelői, példájának őrzői gyülekeznek. A hajdani Nyulak szigetén évről évre hívők sokasága keresi fel IV. Béla leánya, Margit sírját, hogy a szent hozzájárulását kérve, közelségéből erőt merítve próbáljon tovább boldogulni nemzetének és saját sorsának útvesztőiben.

Nagyvilág

Irak „arab télben”

Louis Sako kirkuki érsek szerint Irak jelenleg még az „arab télben” él. Az erőszak és a különböző nemzetiségek megosztottsága puszta vágyálommá teszi a demokráciát, a jogegyenlőséget és a szabadságot. A támadások főleg a keresztényeket sújtják az országban. Az AsiaNews internetes hírügynökség jelentése szerint Moszulban nemrég bombamerénylet áldozata lett egy keresztény orvostanhallgató, és egy keresztény tanítónőt is megöltek. (KAP)

Egyiptom keresztényei egyházi tanácsot kívánnak alakítani

Egyiptom legnagyobb keresztény közössége a mintegy hét-tízmillió hívőt számláló kopt egyház. A Rómával egységben élő koptok körülbelül kétszázezren vannak, vezetőjük Antonios Naguib bíboros (képünkön). Az országban néhány ezer latin szertartású katolikus is él, akik számos iskolát tartanak fenn. A görög ortodoxok mintegy negyvenezren vannak, a protestánsok harmincezren.

Nemrégiben felmerült egy egyiptomi keresztény párt alapításának gondolata is. A politikai szervezetnek a becslések szerint mintegy tizenötezer alapító tagja lehetne. Adel Zaki alexandriai katolikus püspök mindenesetre nem támogatja a tervet, mert véleménye szerint ez fokozná az iszlám politikai erőkkel való szembenállást. (KAP)

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.