A nagyböjt beköszöntével nem ildomos ínycsiklandó szakácsversenyről írni. A rangos Bocuse d’Or megmérettetését mégsem hagyhatjuk szó nélkül, hiszen honfitársunk, Széll Tamás a tizedik helyezést érte el. Ráadásul a kiváló séf plakátja a közönség szavazata alapján a legjobb poszternek járó díjat is elnyerte.

Hogy egy francia főzőversenyen a tizedik hely mennyire jelent rangot, arról mi sem tanúskodik jobban, mint a tény, hogy ezen a megmérettetésen eleve csak a legjobbak indulhatnak. A kétévente Lyonban megrendezett, Paul Bocuse mesterszakácsról elnevezett esemény a világ egyik legrangosabb (ha nem a legrangosabb) főzőversenye.

A farsangot követő időszakot sokan komornak, borúsnak tartják, pedig a lemondás, az önmegtagadás és a várakozás is lehet felemelő, fényes és világító. Hamvazószerdán olyan útra kelünk, amelynek végállomásán magával a Feltámadottal találkozunk. Ehhez pedig szükségünk van az elmélyült felkészülésre.

A régmúltban kutakodva többféle hagyományos cselekedetet eleveníthetünk fel, melyek mindegyike a szent negyven naphoz, a hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő időszakhoz kötődik. A kiváló néprajztudós, Bálint Sándor például feljegyezte, hogy régen a böjti fegyelem igen szigorú volt, e napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket ehettek az emberek, és naponta csak egyszer. Olajjal főztek, nem zsírral, és sok helyütt még a fehér eledelt is tiltották, azaz tej, túró, tojás, vaj és sajt sem kerülhetett az asztalra.

Tizennegyedik alkalommal rendezték meg a budai egyházközségek farsangi bálját, melynek ezúttal is a MOM Kulturális Központ adott helyszínt a farsangi időszak utolsó szombatján, február 9-én. A bál fővédnökei Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek és Tarlós István főpolgármester voltak. A vendégek színvonalas szórakoztatásáról Illényi Katica Liszt-díjas hegedűművész gondoskodott.

Andris fiamékkal január 12-én ragyogó napsütésben érkeztünk a Visegrádi-öbölhöz. Ha nincs befagyva, itt télen mindig sok madarat lehet látni. Ezúttal is tarka récesereg úszott a vízen, a kontyos, barát- és kercerécék között Andris két hegyi récét is felfedezett. Rájuk irányozta a teleszkópot, de nekem csak az egyiket sikerült meglátnom, a másik valószínűleg éppen a víz alatt volt. Később egy füstös réce is távcső elé került. Ez a madár északról, Skandinávia felől érkezik hozzánk. Rendszeres téli vendég, néha kis csapatokat is látni, elsősorban a Dunán és a Balatonon. Fehér szárnytükre egy keskeny csík formájában az úszó madáron is látszik, csőrtövénél és a fültájékon világos foltot visel. Az öbölben a kontyos récék voltak többségben. Összetartva úsztak, időnként alábuktak, hogy a fenék iszapjában kutassanak táplálék, valószínűleg vándorkagylók után.