Mindig az igazságot kereste

A L’Osservatore Romano főszerkesztője a szentatyáról
A Vatikán félhivatalos lapja, a L’Osservatore Romano főszerkesztője Giovanni Maria Vian az Új Ember kérésére írta meg gondolatait XVI. Benedekről.

Először fordul elő a történelemben, hogy egy pápa akkor mond le, amikor az egyház nincs válságban. Elődeivel ellentétben, akik a régmúltban drámai és zaklatott körülmények között váltak meg a pápai tróntól, XVI. Benedek „teljes szabadsággal” hozta meg és jelentette be döntését a bíborosoknak, nyilvánosan, úgy, ahogyan a kánonjog megköveteli. Róma püspökének ez a cselekedete tökéletes összhangban volt nyolcéves pápaságával és egész életével.

Szenvedés és imádság

Jan-Heiner Tück, a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásának dogmatikaprofesszora írt vezércikket a svájci Neue Zürcher Zeitung február 12-i lapszámában XVI. Benedek pápaságáról és a világegyház jövőjéről. Az írás összefoglalását Görföl Tibor fordításában közöljük.

Hogyan fogja számon tartani az utókor XVI. Benedek pápaságát? Nehéz megítélnünk. Kétségkívül emlékezni fog arra, hogy nagyszerű teológus volt, aki rámutatott a keresztény hit sajátságos tartalmaira, és érthetően mutatta be a kereszténységet a kortárs embernek. Három enciklikát és különböző nyilatkozatokat tett közzé, megpróbált összefogni az ortodoxiával, előmozdította – legalábbis a regensburgi melléfogás után – az iszlámmal folytatott párbeszéd ügyét, s más vallások képviselőit hívta meg Assisibe, agnosztikusokkal és ateistákkal együtt. Ezek a kezdeményezések a jövőbe mutatnak.

XVI. Benedek pápa a zsinatról

A leköszönő pápa február 14-én délelőtt utoljára találkozott a Római egyházmegye plébánosaival és papjaival. A nagy jelentőségű eseményen mintegy ezer személy volt jelen. „Én visszavonulok az imádságba, de mindig veletek maradok, és továbbra is együtt haladunk előre az Úr győzelmének bizonyosságában” – ezekkel a szavakkal búcsúzott a szentatya az egybegyűltektől.

Benedek pápa az életkorával járó fáradtságra hivatkozva nem készült beszéddel erre az alkalomra, de közel egy órát szentelt a II. vatikáni zsinattal kapcsolatos emlékeinek felidézésére, mivel szavai szerint az egyház megújulása a zsinat szellemének megvalósításában áll.

Az egész embert nézve

Hit és egészség

Hadd kezdjem egy példával. Egy reumatológiai osztály kis kórtermében két asszony fekszik. Orvosi állapotuk közel azonos, hasonló fájdalmaik, mozgási panaszaik vannak, egyformán duzzadtak, deformáltak az ízületeik. Egyikük a takarót magára húzva, tele haraggal néz rám az ágyból, a másik mosolyogva mutatja, milyen aranyos kis kezeslábast köt hamarosan születő unokájának. Orvosi szemmel, leleteik alapján mindketten egyformán betegek – mégis érezzük, hogy a második mintha „egészségesebb” volna. Aki már kísért betegeket Lourdes-ba, jól ismeri azt a „gyógyulást”, amikor nem történik fizikai csoda, mégis megbékélten, derűsen tér haza az, aki keresztjével indult a zarándoklatra. Pedig a fizikai állapota nem változott. Ezért a medikuskoromban tanult WHO-definícióhoz, miszerint az „egészség testi, lelki és szociális jóllét”, hozzátenném a spirituális szót. Az egészség testi, lelki, szociális és spirituális jóllét.

Készül a beás Biblia

Márk evangéliuma már a beás nyelv egyik nyelvjárásában is olvasható, s most fordítják Lukács evangéliumának válogatott történeteit. A beás bibliafordítási munkáról Komlósiné Sümegi Nóra, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének tagja mesél, aki 2010 óta tanulja a beás cigány népcsoport nyelvét.

A beások közötti evangelizációs szolgálat több mint öt évvel ezelőtt kezdődött meg Bob Hitching és felesége, Nancy elköteleződése és munkája nyomán – mondja a bibliafordító. – A házaspár egy amerikai missziósszervezet segítségével indult el, hogy az életeket átformáló örömhírt, Jézus Krisztus semmi máshoz nem hasonlítható, szabadító üzenetét közvetítse egy olyan elhagyatott embercsoportnak, amelyhez alapvetően senki nem közeledik. A beások számára Jézus több lehet bármilyen más reménynél.

A hit „böjtje”

Ijesztő számokat hallunk, olvasunk naponta a világ éhezőiről, de a hazai éhezőkről is. Ám legalább ennyire ijesztőek azok az adatok is, amelyek társadalmunkban a túlsúlyosak arányáról szólnak.

Bizony nehéz ebben a világban a böjtről szólni, annyira elvesztette értékét. Még a keresztények gondolkodásában is sokszor csak odáig terjed a böjtölés fogalma, hogy „pénteken húst ettem”. Mit tudunk arról, hogy a péntek bűnbánati nap? Mit jelent a böjt az életünkben?

Apaképem

Soha nem pofozott föl. Összesen három-négy alkalommal náspángolt el, és állított sarokba. Mindegyik eset okára emlékszem, mert nem haraggal, hanem magyarázattal kaptam. A pofonról azt tartotta, hogy a gyerek arcát megütni megalázó. Az ő szemében a büntetés a nevelő kudarcát jelentette, és azt jelezte, hogy a szülőnek nem volt elég tekintélye arra, hogy helyes irányba igazítsa gyermekét, vagy a tanár nem tudta lekötni a diákok érdeklődését.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.