A tanító pápa

Hetvennyolc éves volt, amikor pápává választották, idősebb mint bármelyik pápa az utóbbi évszázadban. Úgy tudni, akkoriban azt tervezte, hogy visszavonulva majd ismét a tudományos munkának szentelheti életét. A pápaválasztás eredménye azonban gátat szabott álmainak. Elfogadta a konklávé döntését, és az egyház érdekeit szem előtt tartva háttérbe szorította egyéni vágyait, terveit.


A világegyház ügyeinek intézése, a péteri szolgálattal járó feladatai nagy bölcsességet igényeltek, de ezek mellett mindig szem előtt tartotta a tanítás fontosságát. Három enciklikát adott ki, és sikerült befejeznie A názáreti Jézus című, háromkötetes munkáját, amelyben Jézus Krisztus személyét és az evangéliumi üzenetet intellektuális igényességgel mutatja be, a mai ember számára is érthető nyelven. Huszonnégy külföldi és harminc olaszországi útja során számos teológiailag tökéletesen kidolgozott beszédet mondott, amelyek – többi homíliájához hasonlóan – valóságos remekművek, és amelyek középpontjába mindig Istent helyezte. Neki szolgált szavaival és életével.

Visszatérő módon konzervatívnak titulálták. Ezt a bélyeget még teológusként visszautasította, mondván, nem tartja magát konzervatívnak abban az értelemben, hogy valamit konzerválni, változatlan formában megőrizni szeretne. Már ekkor sokkal inkább tradicionalistának vallotta magát, olyan teológusnak, aki a múlt értékeiből a maradandót, az igényeset akarja továbbvinni, s az élő egyházi hagyomány bázisán továbbfejleszteni. Tanításában ezért nyúlt vissza gyakran az egyházatyákhoz.

Visszavonulásával kapcsolatban sokan emlegetik fő érdeméül azt a tényt, hogy volt bátorsága lemondani pozíciójáról, és ezzel beírta a nevét a történelembe. Véleményem szerint azonban nem a visszavonulása teszi őt naggyá, hanem az a fáradhatatlan szolgálat, amelyet az elmúlt években láttunk tőle. Ezért elsősorban úgy tekintek rá, mint teológus és tanító pápára.

Nyolcéves péteri szolgálata azt igazolja, hogy a koros emberek is képesek nagyot alkotni. Nem szabad úgy tekinteni rájuk, mint megfáradt elődökre, mint megújulásra, változásra, értékteremtésre képtelen öregekre. A pápa személyes példája bátorítás lehet az idős emberek számára, hogy ők a tudás, a hasznos tapasztalatok értékes tárházai. Köszönjük neki, hogy úgy élt közöttünk, mint az olyan házigazda, aki kincseiből újat és régit hozott elő (vö. Mt 13,52). Ternyák Csaba egri érsek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.