Hetvennyolc éves volt, amikor pápává választották, idősebb mint bármelyik pápa az utóbbi évszázadban. Úgy tudni, akkoriban azt tervezte, hogy visszavonulva majd ismét a tudományos munkának szentelheti életét. A pápaválasztás eredménye azonban gátat szabott álmainak. Elfogadta a konklávé döntését, és az egyház érdekeit szem előtt tartva háttérbe szorította egyéni vágyait, terveit.
A világegyház ügyeinek intézése, a péteri szolgálattal járó feladatai nagy bölcsességet igényeltek, de ezek mellett mindig szem előtt tartotta a tanítás fontosságát. Három enciklikát adott ki, és sikerült befejeznie A názáreti Jézus című, háromkötetes munkáját, amelyben Jézus Krisztus személyét és az evangéliumi üzenetet intellektuális igényességgel mutatja be, a mai ember számára is érthető nyelven. Huszonnégy külföldi és harminc olaszországi útja során számos teológiailag tökéletesen kidolgozott beszédet mondott, amelyek – többi homíliájához hasonlóan – valóságos remekművek, és amelyek középpontjába mindig Istent helyezte. Neki szolgált szavaival és életével.
Visszatérő módon konzervatívnak titulálták. Ezt a bélyeget még teológusként visszautasította, mondván, nem tartja magát konzervatívnak abban az értelemben, hogy valamit konzerválni, változatlan formában megőrizni szeretne. Már ekkor sokkal inkább tradicionalistának vallotta magát, olyan teológusnak, aki a múlt értékeiből a maradandót, az igényeset akarja továbbvinni, s az élő egyházi hagyomány bázisán továbbfejleszteni. Tanításában ezért nyúlt vissza gyakran az egyházatyákhoz.
Visszavonulásával kapcsolatban sokan emlegetik fő érdeméül azt a tényt, hogy volt bátorsága lemondani pozíciójáról, és ezzel beírta a nevét a történelembe. Véleményem szerint azonban nem a visszavonulása teszi őt naggyá, hanem az a fáradhatatlan szolgálat, amelyet az elmúlt években láttunk tőle. Ezért elsősorban úgy tekintek rá, mint teológus és tanító pápára.
Nyolcéves péteri szolgálata azt igazolja, hogy a koros emberek is képesek nagyot alkotni. Nem szabad úgy tekinteni rájuk, mint megfáradt elődökre, mint megújulásra, változásra, értékteremtésre képtelen öregekre. A pápa személyes példája bátorítás lehet az idős emberek számára, hogy ők a tudás, a hasznos tapasztalatok értékes tárházai. Köszönjük neki, hogy úgy élt közöttünk, mint az olyan házigazda, aki kincseiből újat és régit hozott elő (vö. Mt 13,52). Ternyák Csaba egri érsek
