Világ-nézeet katolikus szemmel
Volt, aki szinte elbizonytalanodott. A pápa váratlanul visszavonul, mintha nem volna „kőszikla”. Most meg már az is bizonytalan, hogy mi tesz egy közösséget egyházzá? Politikusok, jogászok határozzák meg ezt? Tíz és tíz, másutt száznál is több az egyházak száma. Valaha pedig úgy tanultuk, hogy „hiszek az egy, szent, katolikus (egyetemes) és apostoli Anyaszentegyházban”. Hogyan igazodjék hát el az ember?
Amikor kislány voltam, nagyanyám kék fedelű emlékkönyvet ajándékozott nekem, s gyöngybetűivel bejegyezte útravalónak: „Légy szerény, mint az ibolya, melyet sötétben is elárul illata.” Később a tanáraim, a barátaim is rajzoltak, írtak a könyvbe, sok szép gondolat összegyűlt, a bátyám Villon-verssel lepett meg, édesapám pedig Kölcsey Ferenctől választott bölcs tanácsot: „Meleg kebellel tégy mindent, amihez fogsz, s meleg kebellel szólj mindent, amit beszélesz; így beszéded és tetteid saját színt és erőt és kellemet nyernek.”
Szerb Antal (1901—1945) írót, irodalomtörténészt január 27-én gyilkolták meg nyilas hóhérai a balfi munkaszolgálatos táborban. Zsidó családban született, hatévesen szüleivel együtt megkeresztelkedett. Hívő katolikusként nevelkedett: keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt, lelkiatyja Sík Sándor piarista pap költő. Húszévesen lett a Nyugat folyóirat szerzője. A Pendragon legenda, illetve Utas és holdvilág című regényei nemzetközi hírnevet hoztak számára.
A hit- és erkölcstanoktatásról
Tekintettel a megváltozott állami törvényekre, 2013 szeptemberétől új helyzet alakul ki az iskolai hitoktatás terén. A bevezetésre kerülő erkölcstanoktatással egyidejűleg lehetőség nyílik arra, hogy a „hit- és erkölcstan” nevű tantárgy választásával, melyet az előbbi helyett kötelezően választható tárgyként jelöl meg a törvény, órarendi kereten belül részesüljenek a fiatalok megfelelő felekezeti hitoktatásban. Az új tantárgyat ez év szeptemberében az általános iskolák első és ötödik évfolyamában vezetik be. A további évfolyamok tanulói felmenő rendszerben kapcsolódnak majd be, egyelőre azonban a többi osztályban az eddigi módon kell jelentkezni, és a korábbiaknak megfelelően folyik a hitoktatás.
Amerikai filmvígjáték (1997)
Ha azt halljuk, hogy Bud Spencer és Terence Hill vagy Roger Moore és Tony Curtis, régi kedves filmélmények elevenednek meg bennünk. A mozitörténet egyik legsikeresebb párosát két amerikai komikus alkotta, két örök barát: Jack Lemmon (1925—2001) és Walter Matthau (1920—2000). E híres duó jó néhány klasszikussá vált vígjátékban szerepelt, több Oscar- és Golden Globe-díjat bezsebelve. Ebben a most műsorra kerülő tengeri mókázásban két botcsinálta táncmestert alakítanak, akik egyik slamasztikából a másikba keverednek — bár eredeti tervük roppant egyszerű: vastag pénztárcájú dámákra vadásznak, a gyors meggazdagodás céljából… A két legendás színészt utolsó előtti közös alakításukban láthatjuk, még teljes fegyverzetükben.
Nagyböjt harmadik vasárnapján, március 3-án, a sárvári Szent László-templomban a diákmise keretében köszöntötték az édesapákat a Szent László Katolikus Általános Iskola tanulói. Március Szent József, a Szent Család őrzőjének hónapja, így minden tanévben ekkor adnak hálát a gyerekek édesapjuknak, nagyapjuknak, nevelőapjuknak fáradozásaikért, munkájukért, áldozathozatalukért. A szentbeszédet Orbán István kanonok, esperes-plébános mondta. Az apákhoz szólva a hangsúlyozta: egy apa akkor erős, ha irgalommal van gyermeke iránt. Kérte, hogy legyenek az édesapák számon kérőn igazságosak, ugyanakkor végtelenül türelmesek. A katolikus iskola második osztályosai a mise után a templom előtt egy szál fehér virággal köszönték meg a sok gondoskodást az apáknak.
Amerikai katasztrófafilm (2006)
A riogatós filmek a mozgóképes szórakoztatás kezdetétől biztos bevételi forrást jelentenek a mozi iparosainak. A fotel kényelmében körömrágással fűszerezett rettegés izgalmát kínáló mesterek igen mély emberi igényt szolgálnak ki, amikor az elszabaduló tűzzel, vízzel, természettel vagy technikával szorongatják hőseiket. A műfaj egyik alegysége a tengeri borzalmaké. Ennek egyik legutóbbi darabját láthatjuk most, a Poseidon nevű luxushajóról, amelynek anyagilag jól eleresztett utasai az Atlanti-óceánt szelik át éppen, amíg egy viharban fel nem borul úszó városuk. Egy maroknyi csapat életben marad, és egyetlen esélyük, hogy a víz felszíne fölé érnek, míg tart a levegőjük… Az efféle filmek — túl az izgalmakon — az összezárt emberek viszonyainak ábrázolásával tűnhetnek ki a tucatsztorik közül. Innen nézve e történet csak halvány utánérzése az 1972-es A Poseidon katasztrófának. De azért nézhető.
A megújulás ideje
Amint előző írásunkban megmutattuk, Isten Szava több mint szó: megtestesülés, jézusi élet, jelenlét, „egymással bensőleg összefüggő tettek és szavak” szerves egésze (II. vatikáni zsinat, Dei verbum, nr. 2). Ezért a hit, vagyis Isten Szavának befogadása, értelmünkkel és akaratunkkal való igenlése nem puszta gondolat, szép teória. A hit megélése nemcsak elmélet, de lényege szerint gyakorlat is. Olyan gyakorlat, amelynek gyökerénél egy mélységes tapasztalat áll. Szent Pál apostol, aki üldözőből lett hívővé, ellenségből az evangélium egyik legnagyobb hatású hirdetőjévé, saját példájából megértette ezt: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20). Hinni nemcsak azt jelenti, hogy elfogadom: van Isten. Egy furcsa, igencsak elgondolkodtató újszövetségi szakasz ezt nagyon nyomatékosan eszünkbe vésheti: „Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek” (Jak 2,19). A kereszténység lényege az, hogy nemcsak hiszem, hogy van Isten, hanem azt is megtapasztaltam, hogy milyen hozzám az Isten.