A vallások és a jog

A pápa lemondásáról már sok szó esett. Itt csak annyit, hogy a „kőszikla” nem egy pápa emberi személye, hanem Szent Péter széke. Az egyház pedig sokféle módon megragadható valóság: elsősorban a katolikus hittudomány (más vallási közösségek esetében pedig a maguk hite szerinti), a Biblia tanítása és mély értelmű képei, hasonlatai nyelvén ragadhatjuk meg az egyház lényegét, küldetését. Az egyházjog nyelvén beszélhetünk szervezetéről, hierarchiájáról, fegyelmi rendjéről. A társadalomtudományok az egyház történetét, társadalmi szerepét tárják fel, és így tovább.


De az államnak is meg kell határoznia a jog nyelvén, hogy mikor tekint egy-egy közösséget, vallási egyesületet egyháznak, mert biztosítania kell alkotmányos, törvényes működésüket, és azt, hogy a költségvetési támogatást (az adókedvezményt, a különféle juttatásokat stb.) csak az arra valóban érdemes egyházi közösségek kapják meg. A demokratikus állam természetesen nem szól bele teológiai kérdésekbe, a vallási közösségek belső életébe. Elfogadja, hogy polgárai különböző vallásokat követnek, vagy nem hívők. Az állam tehát társadalmi és anyagi szempontokat érvényesít, amikor rendezni kívánja az egyház(ak) és az állam viszonyát.

A 2011. évi CCVI. egyházügyi törvény, amelynek egyes eljárási és jogorvoslati rendelkezéseit február 26-án az Alkotmánybíróság hiányolta, más rendelkezéseit pedig alkotmányellenességre hivatkozva megsemmisítette, ezt az utóbb említett állami, társadalmi célt szolgálja. A törvény kifogásolt részeire a törvényhozás nyilvánvalóan megtalálja majd a megfelelő jogi megoldást, amely jobban fogja szolgálni az egyházak államjogi meghatározását és a társadalmi, anyagi szempontokat.

A törvény azonban továbbra sem érinti majd az egyházba vetett hitünket, az egyházról alkotott katolikus meggyőződésünket. Tiszteletben tartjuk mások hitét, egyházi közösségét, lelkiismereti és vallásszabadságát. De Jézus Krisztus egyetlen egyházát a hit nélkül élő embertársaink számára is az üdvösség Istentől állított jelének tartjuk, és hittel valljuk a keresztények részben meglévő, részben megvalósítandó egységét.