Egy év Gárdonyi Gézával

A címben szereplő jel­mon­da­tot kap­ta a ta­valy meg­kez­dő­dött Gár­do­nyi Gé­za mú­ze­u­mi em­lék­év. A Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um és az eg­ri Do­bó Ist­ván Vár­mú­ze­um kö­zös, A Lát­ha­tat­lan em­ber ar­cai cí­mű ki­ál­lí­tá­sát 2011 no­vem­be­ré­től te­kint­het­ték meg az ér­dek­lő­dők, idén pe­dig, az író szü­le­té­sé­nek száz­öt­ve­ne­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból a tár­lat or­szá­gos ván­dor­út­ra in­dul. El­jut majd Ba­la­ton­fü­red­re, Ba­las­sa­gyar­mat­ra, Szé­kes­fe­hér­vár­ra és ter­mé­sze­te­sen a szü­lő­hely­re, Agárd­ra is. Lát­ha­tó lesz Gár­do­nyi író­asz­ta­la, ame­lyen az Eg­ri csil­la­go­kat  ír­ta, író­gé­pe, szá­mos kéz- és gép­ira­ta, uta­zó­bő­rönd­je, „ván­dor­bot­ja”, pi­pái, könyv­tá­rá­nak né­hány kö­te­te (kéz­ira­tos be­jegy­zé­sek­kel), va­la­mint ká­vé­ki­ön­tő­je és pe­csét­nyo­mó­ja. A ki­ál­lí­tás kö­ze­lebb visz az író tör­té­nel­mi re­gé­nye­i­nek vi­lá­gá­hoz, és be­mu­tat­ja ne­ve­ze­tes, több mint öt­ven esz­ten­de­ig meg­fej­tet­len tit­kos­írá­sát is.

Prokopp Péter évtizedei

A tíz esztendeje el­hunyt Prokop Pé­ter a XX. szá­zad ki­emel­ke­dő fes­tő­mű­vé­sze. Ta­nul­má­nya­it a bu­da­pes­ti Kép­ző­mű­vé­sze­ti Fő­is­ko­lán, ké­sőbb a ró­mai Ac­ca­demia delle Belle Artin vé­gez­te. 1957-től negy­ven­két éven át az olasz fő­vá­ros volt az ott­ho­na. In­nen hív­ták az Egye­sült Ál­la­mok­ba. 1961 és 1964 kö­zött az indianabeli South Bendben töb­bek kö­zött a  ha­tal­mas Ma­gya­rok Nagy­as­­szo­nya-temp­lom fa­la­it és ol­tá­ra­it dí­szí­tet­te ké­pe­i­vel, majd 1973-ban az Ohio ál­lam­be­li Toledo ma­gyar temp­lo­má­nak ku­po­lá­já­ban je­le­ní­tet­te meg a ma­gyar szen­te­ket száz­öt­ven négy­zet­mé­te­ren. Eu­ró­pai or­szá­gok­ba is rend­sze­re­sen el­lá­to­ga­tott, töl­te­ke­zett a múlt és a kor­társ mes­te­rek al­ko­tá­sa­i­ból. Fes­tett, raj­zolt ren­dü­let­le­nül. Ki­ál­lí­tá­sai Itá­lia-szer­te, Eu­ró­pá­ban és Ame­ri­ká­ban, majd 1978-tól ide­ha­za is nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­vend­tek.

Egy hó­na­pon be­lül két olyan film­mel is ta­lál­koz­ha­tunk a ma­gyar mo­zik­ban, me­lyek­ben haj­dan jobb na­po­kat lá­tott, köz­is­mert szí­né­szek buk­kan­nak fel is­mét. Nicholas Jarecki Vég­ze­tes ha­zug­sá­gok (Arbitrage) cí­mű al­ko­tá­sá­ban Richard Gere, Robert Zemeckis Kény­szer­le­szál­lás (Flight) cí­mű film­jé­ben Denzel Wa­shing­ton játssza a fő­sze­re­pet. A két fil­met azon­ban té­má­juk is ösz­­sze­kap­csol­ja. A bo­nyo­dal­mat ugyan­is mind­ket­tő­ben az okoz­za, ami két em­ber kap­cso­la­tát meg­mér­ge­zi, a tár­sa­da­lom fi­nom szö­ve­tét pe­dig fel­bom­laszt­ja. A ha­zug­ság.

Ál­dott a gyer­mek­lé­lek: úgy ke­ver ösz­­sze va­ló­sá­got és kép­ze­le­tet, hogy el­ra­ga­dó vi­lá­got épít ma­ga kö­ré — ez azon­ban na­gyon kön­­nyen, egy moz­du­lat­tal le­rom­bol­ha­tó. Egy né­ger kis­lány, Hush­puppy (Quvenzhané Wallis) meg­ha­tá­roz­ha­tat­lan tér­ben és idő­ben él, min­den­nap­ja­it át­szö­vi re­a­li­tás és me­se utá­noz­ha­tat­lan egy­ve­le­ge, mi­köz­ben fo­lya­ma­to­san küz­de­nie kell a fel­nőt­tek ki­áb­rán­dí­tó vi­sel­ke­dé­se el­len. A mes­­szi dél vad­jai cí­mű film alap­ve­té­se meg­ter­he­li a lel­ket, és ké­sőbb sem lesz könnyebb, de egyet ígér­he­tek: meg­éri vé­gig­néz­ni.

Andrej Tarkovszkij Tü­kör cí­mű film­je 1973—74-ben ké­szült. For­ga­tó­könyv­ét a ne­ves ren­de­ző Alekszandr Misarinnal kö­zö­sen ír­ta. Meg­ál­la­pod­tak: so­ha sen­ki­nek nem árul­ják el, hogy az egyes je­le­ne­te­ket me­lyi­kük ál­mod­ta vá­szon­ra. Az azon­ban biz­tos, hogy az em­lé­ke­zet tük­ré­be pil­lan­tó fil­met, e höm­pöly­gő idő­uta­zást el­ső­sor­ban Tarkovszkij ön­élet­raj­za ih­let­te. Öt­le­te már 1968-ban meg­fo­gal­ma­zó­dott az al­ko­tó­ban. Ek­kor még a Val­lo­más cí­met vi­sel­te, és Tarkovszkijnak ezért a film­jé­ért is meg kel­lett küz­de­nie.  Éve­kig nem ka­pott en­ge­délyt a for­ga­tás­ra. Az il­le­té­kes elv­tár­sak ne­he­zen ért­he­tő­nek tar­tot­ták…

Nincs más, csak fény és va­ló.
Nincs sö­tét­ség és ha­lál a vi­lá­gon.
A ten­ger part­ján ál­lunk va­la­há­nyan.
Én is, egy — ama­zok kö­zül va­ló,
Kik a hal­ha­tat­lan­ság hal­ra­já­ra
Há­lót ké­szí­te­nek fo­gás­ra vár­va.