Lelkek sikálása

Országjáró

Kiállítás a kommunista egyházüldözés pap áldozatairól

Február utolsó napja. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum. Csöndes, finom készülődés a kiállítás megnyitására. A vendégek még nem érkeztek meg, csak én bóklászom a kiállított fényképek és tárgyak között. Arcok tekintenek rám, alattuk rövid életrajzok, s hozzájuk tartozó tárgyak. Szinte mindenik lelkipásztorról hallottam, többüket személyesen is ismertem vagy ismerem, hiszen szemközt éppen Kerényi Lajos atya néz rám, ma Budapesten a Szent Kereszt-templom plébánosa. Olofsson Placid bencés, Romzsa Tódor görögkatolikus püspök, Ortutay Elemér görögkatolikus teológiai tanár, Kiss Szaléz ferences szerzetes, Vezér Ferenc pálos szerzetes, Bolváry Pál pálos szerzetes, Asztalos János pócspetri plébános, Nagy Ferenc szalézi szerzetes, Sándor István szalézi szerzetes, Endrédy Vendel ciszterci apát, Pálos Antal jezsuita. Hány éve immár, hogy kijártam hozzá piliscsabai hangulatos kis otthonába…

A kövek egymásra épülnek

Országjáró

Elhelyezték Szent Kinga ereklyéjét

Nem szabad kis templomot építeni! Kitárják a bejárati ajtó másik szárnyát is, mégis egyre többen kiszorulnak. Az altemplomban kivetítőn követhető a fönti esemény, ez is megtelt. Ó, mennyien vagyunk, állóhely is alig jut, említem mellettem egy falubeli házaspárnak, mire „megnyugtatnak”: máskor talán tízen vannak összesen, majd valaki hozzáteszi: nagy ünnepeken voltak már harmincan is. Meg kell szokniuk a falubelieknek, hogy van templomuk, mondja még valaki. Ahol a kövek egymásra épülnek, ott előbb-utóbb közösség is épül.

Volt egyházi iskolások!

Felhívás

1950 és 1990 között Magyarországon nyolc katolikus gimnázium működött. Bencés: Pannonhalma és Győr, ferences: Esztergom és Szentendre, piarista: Budapest és Kecskemét, valamint a szegény iskolanővérek budapesti és debreceni középiskolája.

A negyven év nemcsak az egyes iskolák élete szempontjából volt jelentős és különleges, hanem az akkori magyar társadalom egészére, a politikai, történelmi viszonyokra is sajátos szemszögből, a katolikus szerzetesi iskolák szemszögéből kínál rátekintést. Olyan jelenség ez a negyven év (1950–1990) az iskolák történetében, amelynek – ma még hiányzó – földolgozása jelentős kordokumentumnak tekinthető.

„Menj, de többet ne vétkezzél!” Jn 8,1–11

A Biblia üzenete

Nyilvános működése során Jézust állandóan zaklatják, vádolják a farizeusok és az írástudók, a templomi arisztokrácia képviselői, mivel szabadon értelmezi és megszegi a mózesi törvényeket, például a szombat megtartására és a rituális tisztálkodásra vonatkozó aprólékos előírásokat és tiltásokat. A hagyományokat magyarázó rabbik egyre szaporítják ezeket, de közben elhanyagolják az igazságosságot és a szeretet főparancsát. Az új Mester megmutatja tekintélyét a tanításban, hatalmát a csodás gyógyításokban, és botrányt kelt azzal, hogy a római elnyomókat képviselő vámosokkal étkezik, s magához engedi a közismert utcanőket. De a botrányok botránya az, hogy még a bűnöket is megbocsátja, amire pedig csak Istennek van hatalma. Végül majd az istenkáromlás vádjával szolgáltatja ki őt a főtanács Pilátusnak, a római helytartónak, hogy keresztre feszíttesse.

A Kultusz és kultúra

Szerzetesség és liturgia

Az ember és a közösség, amelyhez tartozik, sohasem kapcsolódik közvetlenül önmagához, a világhoz vagy épp a természetfeletti valósághoz. A közvetítés testi létünk, „testbe zártságunk” egyik fontos része, akár akarjuk, akár nem. A dolgokhoz, a valósághoz szimbolikus rendszerek együttesén keresztül érünk el: ez a kultúránk, amelyhez a nyelv, a rítusaink, a művészet, a szabályok, a tudomány és még sok egyéb tartozik.

Marcel Callo március 19.

A hét szentje

Hívő katolikus családba született 1921-ben, Rennesben. Boldog gyerekkora volt, bár már fiatalon munkát kellett vállalnia. Az általános iskola befejezése után elszegődött tanoncnak egy nyomdász mellé. Csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz, illetve az Eucharisztikus Ifjúsági Mozgalomhoz. Később a Keresztény Munkásifjú Mozgalom tagja lett. Szeretett focizni, pingpongozni, birkózni, és különösen jó humorérzéke volt, így hamar népszerűvé vált. Mozgalmi csoportjának vezetője lett, és igen hatékonyan tudta képviselni a munkások érdekeit.

Erények útján

Görögkatolikus lelkiség

A húsvét felé vezető utat úgy szeretnénk végigjárni a nagyböjti szent időben, hogy a végére naggyá váljunk, vagy legalábbis egy kicsivel nagyobbak lehessünk. Egyházunk gondoskodó szeretettel kísér bennünket, és folyamatos lelki táplálékot nyújt nekünk ezen az úton. A vasárnapról vasárnapra előírt evangéliumi szakaszok és a liturgikus szövegek révén teszi ezt. Milyen nagyszerű énekelni a nagyböjt ötödik vasárnapjának vecsernyéjében: „Csodálatos az Üdvözítőnek irántunk való emberszerető buzgalma”! Igen, mert ráirányítja figyelmünket két alapvetően fontos erényre: a béketűrésre és a nagylelkűségre, amelyek immár a liturgikus értelmezés szerint is nem csupán a nagyböjtben vezetnek bennünket, hanem eljuttatnak a végső megdicsőülésbe. És ez az emberi életnek végső, legnagyobb célja. Közben pedig igyekszünk a naggyá válás rögös, ám nagyszerű célba jutást ígérő útján haladni.

A bűn „titka”

Puskás Attila dogmatikaprofesszor: Az ember lényege szerint próbára tett létező

Puskás Attila a dogmatika tanszék vezetője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Az Egyetemi templom Don Bosco Ének- és Zenekarának lelkivezetője. Teológiai és filozófiai doktor. Könyvei: A teremtés teológiája; A kegyelem teológiája; Megismertük és hittük a szeretetet… – Metszetek Hans Urs von Balthasar szeretetteológiájából. Legutóbbi tanulmányában az ember krízisét vizsgálja Szent Ágostonnál, aki ma is modern gondolkodó. Kitér a bűn torzító hatására, amelynek következménye: a lélek elfelejtkezik önmaga lényegéről.

– Szent Ágoston valóban „modern gondolkodó”, pontosabban olyan klasszikus szerző, akinek gondolatai örök érvényű és mindig időszerű üzenetet hordoznak. Bárki meggyőződhet erről, aki kezébe veszi a Vallomásokat vagy beleolvas a Szentháromságról írt művébe. Ma, amikor a lelkiségi irodalom területén is egyre bővül a különböző minőségű munkákból álló választék, még inkább fontos, hogy ne feledkezzünk el „klasszikusainkról”.