Cigányokhoz került a keresztút másolata

Tíz cigány közösség kapta meg Bada Márta roma festőművész Jézus szenvedéstörténete című képsorozatának másolatát május 24-én, Budapesten, a Párbeszéd Házában. Az eredeti képeket a festő az Ars Sacra Alapítványnak adományozta, s reméli, hogy egyszer egy cigány templomba kerülhetnek majd.

Ezúttal a vanyarci, kállói, mátraverebélyi, esztergomi, alsószentmártoni, pécsi, váci, valkói, tuzséri és nyíregyházi cigány közösségek kapták meg a keresztút másolatát, korábban pedig a Jezsuita Roma Szakkollégium gazdagodott vele. Voltaképpen hogyan is kerültek hozzájuk a képek? Néhány éve Szekeres Erzsébet textilművész ajánlotta Bada Mártának, hogy készítse el a keresztutat. „Hazamentem, rajzolgattam, egy évig dolgoztam, és aztán szóltam Erzsébetnek, hogy nézze meg, jó-e, amit csináltam” – mondta el a képek átadásakor a művésznő. Jó lett, s a cigány közösségek maguk jelentkeztek az Ars Sacra Alapítványnál, hogy szívesen befogadnának egy-egy alkotást.

Az új evangelizáció útjai

Csendben elsiklottunk egy fontos évforduló felett: II. János Pál pápa harminc esztendeje hirdette meg az új evangelizáció lelkipásztori programját. 1983. május 9-én Haitin, Port-Au-Princben egy olyan missziós munka megkezdésére szólított fel, amely új lesz lelkesedésében, módszereiben és kifejezésmódjában. Célja, hogy a hagyományosan keresztény országok lakóit újból elvezesse a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra.

Az első, amit meg kell állapítanunk, hogy a globális Nyugat, amelynek missziójára az új evangelizáció elsősorban irányul, még nem tért meg. Sőt, az egyre szélesebb körű szekularizáció jeleit mutatja, gyakran az államhatalom segítségével, bizonyos – rosszul értelmezett – emberi jogokra is hivatkozva. Neves szerzők, például George Weigel és Henri Boulad Európa „krisztofóbiájáról” beszélnek, egy olyan magatartásról, amely tudatosan fordul szembe a kontinensünk szellemi és kulturális identitását meghatározó keresztény hittel. „A múltat végképp eltörölni” jelszavának jelentését, az „ezentúl minden másképpen volt” kiszólás tragikus értelmét sajnos jól értjük és ismerjük ezen a tájon.

Elmélet vagy élet

Dóra már két éve egyedül nevelte Rékát. Házassága Attilával zátonyra futott, amikor a kislányuk még csak egyéves volt. Igaz, a „hajó” az évek során már többször megfeneklett. De a gyermek jövetele, mint a jó szél a tengeren, lendületet adott a két fiatalnak. Később derült ki, a lendület csak arra volt elég, hogy még gyorsabban ütközzenek a sziklának.

Dóra a süllyedő hajót szinte azonnal elhagyta az akkor éppen tipegő Rékával. Férje némán nézte végig az elköltözést. Hangos szó akkor már nem volt köztük. Attila csak később ocsúdott a fájdalomból, s mint a megsebzett oroszlán lendült támadásba: a gyerekért. Mindent megpróbált, hogy a kislányt neki ítélje a bíróság. Hamis vádakkal, botránnyal is fenyegetőzött. Sztárügyvédet fogadott, és egy ízben még a gyerek elrablásával is megpróbálkozott. Mondják: egy válás mindig csúnya, de vannak fokozatai. Ez a válás a skála felső határát súrolta.

Gianfranco Ravasi bíboros a Népek udvaráról

Még XVI. Benedek pápa kezdeményezésére indult nemzetközi rendezvénysorozat Népek udvara néven. E találkozókon a Szentszék lehetőséget kíván biztosítani a hívők és nem hívők párbeszédének elősegítésére. Az események szervezője a Kultúra Pápai Tanácsa, melynek elnöke, Gianfranco Ravasi bíboros a sorozat „nagykövete”. Ő vezette idén a Vatikánban a római kúria nagyheti lelkigyakorlatát is. A Szent István Könyvhét ünnepélyes megnyitóján ő kapta teológiai munkásságáért az idei Stephanus-díjat. Az átadáson nem tudott jelen lenni, mert épp Mexikóban volt, a Népek udvara ottani eseményén. Visszatérése után, a Vatikánban beszélgettünk vele az általa képviselt programsorozatról.

– A Népek udvaráról szóló magyarországi hírek legtöbbször a hívők és nem hívők dialógusáról szólnak. Kikkel kívánnak párbeszédet folytatni? Csupán az ateistákat akarják meggyőzni tévedéseikről?

– A Népek udvara a heródesi jeruzsálemi zsidó templom melletti egyik térről kapta a nevét, ahol Jézus is megfordult. Ez a tér mindenki előtt nyitva állt. A templom körül találkozott a zsidó és a pogány világ. Akik odamentek, nem a zsidó hitet, hanem más vallásokat követtek – az akkori szóhasználat szerint tehát pogányok voltak –, más istenségben hittek. Ezért használta XVI. Benedek pápa a hívők és nem hívők találkozójának megnyitóján a Népek udvara (atrium gentium) kifejezést. A világ számos országában, legutóbb Mexikóban jártunk e párbeszéd jegyében. A beszélgetések témái az élet alapvető kérdései: a létezés és a tudományos kutatások, a művészetek és a transzcendens kapcsolata. Minden találkozó más. Volt, ahol főként katolikusok beszélgettek a nem hívőkkel, de Stockholmban például a lutheránusok, Bukarestben pedig javarészt az ortodox hívek. A Népek udvara nem csupán hívők és nem hívők párbeszéde. Persze vannak meggyőződéses ateisták, s velük is próbálunk kapcsolatot teremteni. Ugyanígy teszünk az érdektelenekkel és a keresőkkel is. Szeretnénk olyan helyet biztosítani a párbeszédnek, ahol a mai művészet és társadalom ismét megtalálhatja igazi értékeit. Ez természetesen megengedi a különböző kultúrák egymás mellett élését is. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai világban „kultúrája” van az erkölcs nélküli, közömbös életnek. Arról van szó, hogy hívők és nem hívők számára egyaránt igazságosabb társadalmat építsünk. Sokszor érzékeny kérdéseket is felvetünk: az életről és a halálról, a fájdalomról, a rosszról, de akár a szerelemről is, amelyet sokszor nagyon felszínes módon élünk meg. A Népek udvara tehát a párbeszéd helye, nem térítés, de tanúságtétel a hitről, azaz evangelizáció.