Az összefogás most kötelező

Románia „modernizációja, fejlődése miatt” szükséges az ország regionális átszervezése – hangzik a hivatalos román kormányálláspont. Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a bálványosi közvitán már őszre konkrét terveket ígért.

„Románia új közigazgatási felosztásának küszöbén arra törekszik a többségi nemzet politikuma, hogy Székelyföldet vagy felszabdalja, vagy egy jelentéktelen kisebbségbe taszítsa” – jelentette ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke július 5-én, a csíkcsomortáni Kárpátok Őre-szobor avatásán. Egyúttal a Székely Nemzetgyűlés összehívását is szorgalmazta a csíkkozmási születésű MVSZ-elnök, aki Ferencz Csaba polgármester meghívására érkezett a szoboravatóra a székely-magyarok lakta Csíkcsomortánba. A nagyszabású ünnepségen megjelent valamennyi erdélyi politikai erő képviselője is. Beszédeikben – Ferencz Csaba ünnepi gondolataihoz csatlakozva – egy véleményen voltak arról, hogy még a fenyegető új kormányzati tervek megvalósulása előtt össze kell fogni, és egységes fellépésre van szükség a Székelyföldért, az itt élők jövőjéért.

A tölgyfából készült Kárpátok Őre-emlékmű puskára támaszkodó határőrének alakját Horváth-Béres János magyarországi fafaragó szobrászművész Csíkcsomortánban alkotta meg Szeszák Ferenc művének másolataként. Szeszák alkotását 1915-ben Kolozsvár főterén avatták fel, de a bevonuló román seregek 1918-ban elpusztították. 2002-ben a Heves megyei Szilvásváradon állították fel az első másolatát, és Gergely Istvánnak, az erdélyi Csibész Alapítvány elnökének kezdeményezésére ennek alapján készült a csomortáni emlékmű, Tóth Vásárhelyi József tervei alapján. A székely kapura emlékeztető őrtornyot két helybeli mester, Székely Csaba és Török Csaba faragta ki. A talapzat Forró Attila vállalkozó munkáját dicséri.

Az új evangelizáció útjai

Az elmúlt hetekben az új evangelizáció legfontosabb eszközéről, a laikus hívők tanúságtételéről gondolkodtunk. Gyakori kérdés ezzel kapcsolatban, hogy vajon miként lehet szóba hozni a hit témáját hétköznapi beszélgetéseink alkalmával. Szent Pál rövidre zárja a kérdést: „Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2). Mi persze egyre az alkalmas időt várjuk, ami úgy tűnik, sohasem jön el…

Pedig tanúságtételünk elmondásához gyakran elég, ha egyszerűen nem hazudunk. Ha hétfőn reggel a munkahelyünkön a kötelező kávézás közben kollégánk megkérdezi tőlünk, mit csináltunk a hétvégén, válaszunkból a legtöbbször kihagyjuk, hogy a hétvége fénypontja a vasárnapi szentmise volt. Vagy éppen egy találkozó plébániánk családjaival, egy lelkigyakorlat, amelyről most érkeztünk vissza. Ehelyett mindenféle értelmetlen dologról beszélünk, s mi magunk tereljük el a szót a lényegről.

Teremtésvédelem

Az elmúlt hetekben több ízben is megdőltek országos, illetve budapesti napi hőmérsékleti rekordok. Ritkák az úgynevezett hőhullámok, azaz az egymást követő olyan napok, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 Celsius-fokot (II. fokú hőségriadó), illetve a 27 Celsius- fokot (III. fokú hőségriadó), de az elmúlt húsz esztendőben valamivel gyakoribbá váltak, mint korábban. Ezeken a napokon a minimum hőmérséklet sem alacsonyabb, mint 20 fok, és néha még a harmat sem jelenik meg hajnalban. A rendszeres meteorológiai mérések bevezetése óta regisztrált legmagasabb napi minimum hőmérséklet 27,9 Celsius-fok volt Pécsett 2007. július 20-án, illetve ezt megelőzően 1946. július 20-án szintén 27,9 Celsius-fok Szegeden. 2007. július 20-án mérték az eddigi abszolút maximum hőmérsékletet is: 41,9 fokot Kiskunhalason. A világon a legmelegebb – 51 fok – Sevillában volt 1876. július 30-án. Ekkor azonban még nem használták a kétméteres magasságban elhelyezett úgynevezett angol hőmérő házikókat, ezért ez az érték inkább becslésnek mondható. Nemcsak a 2007-es nyár és – a 2010-est kivéve – az azt követők, hanem már a 2006-os is nagyon meleg volt, különösen július második felének hosszan tartó forró időszaka; akkor, július 28-án mérték a Balaton vizének eddigi legmagasabb hőmérsékletét is: 30 Celsius-fokot, egyméteres mélységben.

A hét kérdése

Újabb és újabb adatok derülnek ki annak a lehallgatási ügynek a részleteiről, melyet Edward Snowden szivárogtatott ki olyan nagy tekintélyű újságoknak, mint a The Guardian és a The Washington Post. Az eset alapjaiban rázta meg a nyugati államok között fennálló bizalmi viszonyt, mert kiderült: ebben az esetben szövetséges nyomozott szövetséges után. Az ügy részleteiről Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük.

– Valójában kicsoda Edward Snowden?

– Egy harmincéves amerikai állampolgár, aki az Egyesült Államok titkosszolgálatai mögött álló Booz Allen Hamilton cég munkatársa. A cég 1914- ben jött létre, 1940-ben szakértőkkel együtt kidolgozta a német tengeralattjárók elleni háború elméleti és gyakorlati kérdéseit, a hidegháború korában pedig az egyik legfontosabb háttérintézmény volt. Huszonötezer alkalmazottjának jelentős része a titkosszolgálatok korábbi vezetője vagy a kormányzatból és az elit egyetemekről rendkívül magas fizetéssel elcsábított szakértő. Tavalyi árbevétele közel hatmilliárd dollár volt, ennek kilencvenkilenc százaléka kormányzati megrendelésből származik. A megbízások egynegyede közvetlenül a hírszerzéstől érkezett. A munkatársak hetvenhat százalékának van hozzáférése titkosított anyagokhoz.

Világ-nézet katolikus szemmel

Találkozás fiatalkorú rabokkal, a kábítószer áldozataival, kórházi betegekkel, egy favela lakóival és az olimpiai bizottsággal. Ferenc pápa nem messziről integetve, mikrofonok közvetítésével mondja majd el intelmeit és vitathatatlan tilalmait Rióban, a megannyi ellentmondás világában. Valódi találkozásokat akar, éppúgy, mint Róma püspökeként „otthon”. Találkozni, meghallgatni, személyes szeretettel szólni, közvetíteni a hit örömét. Erre engednek következtetni a pápa riói programjának idézett pontjai. Persze nem lehet mindenkivel személyesen találkozni, de a szándék világos: a szentatya nemcsak adni akar, hanem kapni is azoktól, akiket meglátogat.

A Tavares-jelentés – a katolikus jogász szemével

Az elmúlt hetekben a hazai közbeszéd egyik állandó témája volt az Európai Parlamentnek az alapvető jogok magyarországi helyzetéről és gyakorlatáról készült dokumentuma, az úgynevezett Tavares-jelentés, mely igen erőteljes kritikát fogalmaz meg hazánkkal szemben.

Katolikusként nyilván komolyan kell vennünk és figyelmesen kell hallgatnunk minden kritikát. Egyházunk tanítása szerint természetünk bűnre hajló, ennek tudatában mindenkor készen kell állnunk arra, hogy szembesüljünk esetleges hibáinkkal, sőt akkor sem vonhatjuk meg a vállunkat, ha helyesen viselkedtünk, mások mégis hibaként érzékelik tetteinket vagy szavainkat. A szeretet parancsa emellett arra is kötelez, hogy az igaztalan vádakra ne indulattal válaszoljunk. A kritikával szemben szintén világos a követendő magatartásunk: meg kell vizsgálnunk, hogy a vád jogos és tényszerű-e.

„Az Európai Unió nem a Szovjetunióval azonos közösség. Olyan szabályai vannak, amelyek tiszteletet érdemelnek és tiszteletben kell tartani őket. Tavares úr azonban nem segít minket ebben, mert az a gondolat, hogy ez a ház diktálja azt, hogy mi legyen a magyar alkotmányban, nem elfogadható. Az a gondolat, hogy az Európai Parlament képviselőinek egy csoportja felügyelje a magyar kormány működését, szintén elfogadhatatlan. Tavares nem kiegyensúlyozott, nem konstruktív és nem objektív a jelentésében.”

a szerző lengyel EU-képviselő