Gyerekek „mindenki miséjén”

Kis liturgikus etikett 8.

Kö­zös­sé­gi ün­nep­lé­se­ink igen ér­zé­keny és szá­mos konf­lik­tus­tól ter­helt va­ló­sá­ga ez. Nem is sze­ret­nék mé­lyeb­ben ne­ki­fe­szül­ni a té­ma ki­dol­go­zá­sá­nak, már csak azért sem, mert a ter­je­del­mi ke­re­tek sem te­szik le­he­tő­vé a szük­ség­sze­rű­en kö­rül­te­kin­tő mér­le­ge­lést. Csu­pán né­hány fon­tos szem­pont­ra hí­vom fel li­tur­gi­kus kö­zös­sé­ge­ink fi­gyel­mét.

Szent Pammachius au­gusz­tus 30.

A hét szentje

A fő­ran­gú Furius nem­zet­ség­be szü­le­tett 350 kö­rül, ro­ko­nai rég­óta a sze­ná­tus tag­jai vol­tak. Pammachius ma­ga ró­mai kon­zu­li és pro­kon­zu­li tiszt­sé­get is vi­selt. Az éle­té­ről és te­vé­keny­sé­gé­ről szó­ló lé­nye­ges köz­lé­se­ket egy­ko­ri is­ko­la­tár­sá­nak, Szent Je­ro­mos­nak kö­szön­het­jük, aki több mű­vét is ne­ki aján­lot­ta.
Pammachius hit­ve­se, Pa­u­li­na Szent Pa­u­la lá­nya és Szent Eusztochium nő­vé­re volt. Uno­ka­hú­ga pe­dig Szent Mar­cel­la volt.

Titkos püspök, mártír főpásztor

Tit­kos püs­pök, már­tír fő­pász­tor

Apai nagy­bá­tyám és ke­reszt­apám, Orosz Pé­ter Pál kár­pát­al­jai már­tír gö­rög­ka­to­li­kus lel­kész em­lé­ke még min­dig élén­ken él ben­nem. Édes­apám, Orosz Já­nos szin­tén gö­rög­katolikus lel­kész édes öc­­cse volt.

Pé­ter atya szol­gá­la­ti ide­je egy­be­esett a ne­héz há­bo­rús évek­kel és az azo­kat kö­ve­tő sö­tét sztá­li­ni ter­ror idő­sza­ká­val.

Drá­ga Pe­ti bá­csink gya­ko­ri ven­dé­günk volt Szeklencén, eb­ben a Huszt kö­ze­li kár­pát­al­jai kis köz­ség­ben, ahol ezek­ben az évek­ben édes­apám paróchusként tel­je­sí­tet­te pa­pi szol­gá­la­tát, édes­anyám pe­dig a he­lyi is­ko­lá­ban ta­ní­tott. Ke­reszt­apám ma­gas ter­me­tű, von­zó kül­se­jű, sö­tét ha­jú fi­a­tal­em­ber volt, min­den­ki­vel ked­ves, ba­rát­sá­gos. Kis­gyer­mek­ként úgy lát­tam, jó­sá­gos ki­su­gár­zás árad be­lő­le, mint­ha min­dig ra­gyo­gott vol­na az ar­ca. Meg­ra­ga­dott a sze­rény­sé­ge, alá­za­tos­sá­ga, Szűz Má­ria irán­ti tisz­te­le­te és sze­re­te­te, de min­de­nek­fe­lett vég­te­le­nül hű­sé­ges szol­gá­la­ta Urunk­nak, Is­te­nünk­nek. Lá­to­ga­tá­sai al­kal­má­val édes­apám­mal együtt mu­tat­ták be a szent­mi­sét a Szent Mik­lós tisz­te­le­té­re emelt kis szeklencei fa­temp­lom­ban.

Ma­gyar szen­tek iko­no­kon

Egy hajdúdorogi gö­rög­ka­tolikus gim­ná­zi­um­ban ta­nít Monostory Vik­­tó­ria. Ikon­ja­i­ból nem­­ré­gi­ben ki­ál­lí­tás nyílt a tol­nai vá­ro­si könyv­tár­ban. A ren­dez­vény a Nagy­bol­dog­asszony-napi bú­csú egyik ese­mé­nye volt.

Az élet szá­mos te­rü­le­tén vár és re­mél az em­ber for­ra­dal­mi vál­to­zá­so­kat, de az ikon­fes­tés nem tar­to­zik ezek kö­zé. Ám aki Monostory Vik­tó­ria mun­kás­sá­gát fi­gye­lem­mel kí­sé­ri, cso­dál­koz­va ta­pasz­tal­ja, hogy van új a Nap alatt. A haj­dú­sá­gi al­ko­tó táb­la­ké­pe­in a nyu­ga­ti szen­te­ket, pél­dá­ul Szent Fe­ren­cet is áb­rá­zol­ja, sőt a ma­gya­ro­kat is: Szent Ist­vánt, Szent Lász­lót és Szent Pi­ros­kát. Al­ko­tá­sai most a tol­nai vá­ro­si könyv­tár ga­lé­ri­á­ján lát­ha­tók. A má­jus 10-ére elő­re­ho­zott Nagy­bol­dog­asz­­szony-napi bú­csú egyik ese­mé­nye volt a tár­lat­meg­nyi­tó.

A pil­la­nat mű­vé­sze­te

A nagy ta­lál­mány, va­gyis a fo­tó­zás hí­rét elő­ször 1839. ja­nu­ár 7-én hoz­ták nyil­vá­nos­ság­ra. Ma­gyar­or­szág­on egy hónappal később tudósítottak róla a Hasz­nos Mu­lat­sá­gok hasábjain. De a lapok arra még nem adtak választ, mi le­het Daguerre mes­ter tit­ka. Ezt csak fél évvel később, au­gusz­tus 19-én hoz­ták nyil­vá­nos­ság­ra Pá­rizs­ban.

Gyű­rűs kis ká­ró­ka­to­na

A már reg­gel érez­he­tő ká­ni­ku­lai me­le­get csak a szél eny­hí­tet­te kis­sé, ami­kor jú­li­us 20-án And­ris fi­a­mék­kal a Din­­nyés-Fer­tő­re lá­to­gat­tunk. Fel­nőt­tek a din­­nyé­si kis­gó­lyák, ami­ó­ta utol­já­ra itt jár­tam. Az egyik fé­szek­ben ugyan még csak a szár­nya­it pró­bál­gat­ta az öt fi­ó­ka, de a má­sik már üre­sen állt: a fi­a­ta­lok a kö­ze­li ré­ten sé­tál­tak. A Fer­tő­ben sok a víz, és sok volt a ma­dár is. Fes­tői lát­ványt nyúj­tot­tak a ha­ra­gos­zöld ná­das hát­te­re előtt az ég kék­jét vis­­sza­tük­rö­ző víz­ben ál­ló hó­fe­hér kó­csa­gok; si­rá­lyok úsz­tak, re­pül­tek, a sű­rű­ben cser­re­gő ná­di po­szá­ta éne­kelt.

A tér­kép a lé­nyeg

Az idei na­pos és szá­raz nyár el­ső­sor­ban a ví­zi spor­tok sze­rel­me­se­i­nek ked­ve­zett, de azért a stran­don is biz­to­san elő­ke­rült oly­kor so­kak ked­velt táb­la­já­té­ka, a sakk. A vi­lá­gos és sö­tét fi­gu­rák­kal ví­vott küz­de­lem nem­csak já­ték és sport, ha­nem tu­do­mány, mű­vé­szet is. És per­sze szen­ve­dély: po­li­ti­ku­sok, tu­dó­sok, írók, köl­tők, egy­ház­fők ját­szot­ták és játs­­szák nagy kedv­vel a ki­rá­lyos já­té­kot, a ki­rá­lyok já­té­kát.

Homokcsodák

Las­san bú­csú­zik a nyár. A gye­re­kek ezen a hé­ten még gond­ta­la­nul pan­csol­hat­nak a víz­ben, s még fel­épül­het­nek az utol­só ho­mok­vá­rak a Ba­la­ton part­ján. Ké­pes ös­­sze­ál­lí­tá­sunk­ban ho­mok­szob­rok­kal kö­szö­nünk el az idei oly­kor-oly­kor em­bert pró­bá­ló hő­mér­sék­le­tű, de iga­zán moz­gal­mas nyár­tól. A képek kö­zé be­vá­lo­gat­tunk egy al­ko­tást a hí­res copacabanai strand­ról is. Nem vé­let­le­nül. A riói nyár (egé­szen pon­to­san tél) leg­fon­to­sabb ven­dé­ge Fe­renc pá­pa volt. Több ho­mok­szob­rász mű­vész őt is meg­for­mál­ta.