Afrika országainak nagy része idén ünnepli függetlenségük megszerzésének ötvenedik évfordulóját, továbbá a földrész híres szülöttje, Alioune Diop születésének centenáriumát. A Kultúra Pápai Tanácsa és a Népek Evangelizálása Kongregáció közös fórumot kezdeményezett, hogy egyházi, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek képviselőinek közreműködésével segítse az afrikai kontinens fejlődését szolgáló új elképzelések megszületését.
Gondolatok a párválasztásról, a házasság buktatóiról és éltető elemeiről „Ha az ember körbenéz csak az ő életének kicsiny holdudvarában, nagyon sok keserű, fojtogató, szomorú, boldogtalan házasságot láthat… Ám sok házasság a boldogtalanság ellenére is zakatol, megy előre, cipeli, húzza az irdatlan súlyokat.” A megállapítás Darvasi László író tollából való. Sokan ismerünk ehhez hasonló házasságokat. Gorove László és felesége, Kriszta már évek óta foglalkozik jegyespasztorációval: előadásokat tartanak a párválasztásról és a házasságról. A legutóbbi szeptember 23-án volt Budapesten. Tapasztalataikat és tanácsaikat foglaltuk össze.
Harminc éve vagyunk házasok. Öt gyermeket neveltünk fel. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy a házasság hármas szövetség, amelyben a legfontosabb szövetségesünk Isten. A hozzá való közelebb kerülés azért lényeges, mert általa mindig a másikhoz is közelebb kerülünk. Ez nemcsak a házastársi kapcsolatra, hanem minden emberi viszonyra érvényes.
Kiss Balázs erdőmérnökkel a teremtett világ védelméről és a hazai erdőkről
Évtizedek óta hallani a környezeti katasztrófa réméről: az ember föléli a földet, tönkreteszi környezetét, kiirtja a Föld tüdejét, a kék bolygó halálra van ítélve – szinte kataklizmatikus hangulat uralkodik.
Bár nem tudományos, nem is szakmai érv, számomra meghatározó: bízom a Gondviselésben. Isten azért teremtette a világot, hogy az ember használja. Azok a hibák, amelyeket az erdők pusztításával, a víz és a levegő szennyezésével elkövetünk, figyelmeztetnek bennünket.
Az emberek elfeledték, hogy amikor reggel felébrednek, megköszönjék Istennek, hogy itt lehetnek a Földön. Egyes helyeken úgy bánnak az erdővel, a földdel és a vízzel, mintha nem tartoznának a kapott értékekért felelősséggel: kihasználják – ahelyett, hogy használnák. S ebből következnek a bajok.
Könyvespolcra
John Henry Newman bíboros (1801–1890) szeptemberi boldoggá avatásának alkalmából két értékes könyvecskét is megjelentetett a budapesti székhelyű Newman Központ. Az első, nyolcvanoldalas kiadvány tömör, közérthető életrajz, amely részletesen elénk tárja az anglikán vallásból katolikus hitre tért tudós pap földi útját. Rövid alfejezetekre osztva, áttekinthetően megismertet Newman szellemi fejlődésének állomásaival: viktoriánus ifjúkorának nyughatatlanságával, anglikán lelkészként folytatott elmélyült kutakodásával az igazság után, továbbá azzal, hogy a római egyház fiává válva milyen elkötelezetten vitázott a katolicizmus védelmében, s hogyan törekedett őszinte párbeszédet folytatni az őt körülvevő világgal.
„Jóságos Isten, áldott szívű kertész –…Dudvának hívnak. Mindenek gyűlölnek:/ megtűz a Nap és kínoz a hideg, mert nincs gyümölcsöm soha senkinek,/ s én – mégis élni, élni akarok! Mert, látod, mégis szép a madárének/ és mégis szép a tavasz, illat, fű, rög, a kis méhecske énnekem is zümmög,/ és élni, élni, élni akarok!…”
Hetekkel ezelőtti rádiós beszélgetésünket Dsida Jenő versével kezdtük, barackot nyomva a halálos kórnak az életre árnyékot vető fejére. Hatvannégy esztendő alázatos tudása és szerénysége áradt gondolataiból – akár a fenti sorokból–, miközben pucérra vetkezett a lelke. Ulbrich András a modern kori keresztes lovagok egyikeként bölcsészetből építette várát, amelybe visszavonulva a békét, a tisztaságot és a világ szépségét kereste a hit erejével.
A Pápai Magyar Intézet hetven éve
Galla Ferenc egyháztörténész
Galla Ferenc 1888. szeptember 23-án, a Pozsony vármegyei Udvardon született egyszerű földművescsaládban. A tehetséges fiatalember 1901-ben belépett a szalézi rendbe, és mivel annak akkor még nem volt háza Magyarországon, a Torinó és Milánó közelében lévő Cavagliában frissen megnyitott, Szent Istvánról elnevezett Magyar Szalézi Intézetbe küldték tanulni, ahol elvégezte a gimnáziumot is. 1908-ban tette le egyszerű fogadalmát, majd 1908 és1912 között a Torinó közelében lévő rendi teológián, Fogliazzóban folytatott tanulmányokat. 1912-ben doktori fokozatot szerzett teológiából. Ugyanebben az évben, július 14-én pappá szentelték. Pár éves olaszországi működés után elhagyta a szalézi rendet, és hazatért Magyarországra, ahol a Váci egyházmegye papja lett. Magyarnándoron (1914–1916) és Csömörön (1916–1926) volt káplán, majd Cinkotán lett plébános (1926–1930). Közben, 1920 és 1922 között a budapesti Szent László Gimnáziumban megszerezte a hazai érettségit, mert olasz érettségijét nem ismerték el. Korai írásain is érezhető, hogy gimnáziumi tanulmányait olaszul végezte, az irodalmi magyar nyelvet csak később sajátította el.
A Margit híd történetéhez
Augusztus 15–22-i lapszámunkban hosszan foglalkoztunk a Margit híd felújításával, történetével. A cikk egyik történetének Temesszentandrási Guido kohómérnök volt a főszereplője. Az alábbiakban családi forrásból teljesebb képet kaphatunk a második világháború utáni évek történetének e tanulságos epizódjáról.
Édesapám az Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) durvahengerművének műszaki vezetője, főmérnöke volt. (Az ÓKÜ igazgatói posztját a kor divatjának megfelelően egy képzetlen kommunista káder töltötte be.) Apa az ÓKÜ elődjénél, a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi gyáránál eltöltött évek tapasztalatai révén tökéletesen ismerte a hengerművet, közel másfél évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkezett, és ekkor már a magyar acélipar elismerten első számú üzemi hengerész szakembere volt. Emiatt csöppent bele a történetbe, továbbá azért, mert a híd újjáépítéséhez alkalmas szerkezeti anyagot Magyarországon csak náluk, Ózdon gyártották.
Egri László orvos, diakónus a test és a lélek betegségeiről
Amikor beszélgetünk, éppen ötvenedik születésnapját ünnepli (az interjú szeptember 23-án készült). Úgy képzelem, egy ilyen évforduló kapcsán az ember mindenképpen készít valamilyen összegzést, hiszen már jócskán előrehaladt az általa választott úton, már sok mindenre visszatekinthet, sok döntése beérett, már vált valakivé – de még hosszú aktív időszak elé néz, még sokat vár magától és sokat várnak tőle. Önt hogyan érintette, miről gondolkodtatta el ez az esemény? Mi az, amiért leginkább hálás az elmúlt évtizedekből?
– Többször jutott már eszembe, milyen érdekes, hogy az őszi napéjegyenlőség napján születtem – mintha az egész életem valamiféle egyensúlykeresés jegyében telne. Az orvosi, a diakónusi és a lelkigondozói feladatok között egyensúlyozok, amelyek közül időszakonként hol az egyikre, hol a másikra jut több idő és erő, de úgy, hogy közben a többi terület is jelen van életemben.