A katolikus Eötvös József

Szerző:

Szeptember 3-án ünnepeltük báró Eötvös József születésének kétszázadik évfordulóját. Személye több szempontból is igényt tarthat figyelmünkre. Íróként, pedagógusként, szerkesztőként, politikusként és családapaként is példaértékű szellemi és lelki örökséget hagyott hátra. Hite, meggyőződéses vallásossága már saját korában is vitán felül állt, de az egyházhoz tartozásának kérdése megosztotta a kortársakat és az utókort is. Egy évforduló, egy könyv, egy konferencia, de sokkal inkább az iránta érzett tisztelet íratja le velem ezeket a sorokat, amelyekkel igyekszem egyberendezni életének azokat a mozzanatait, amelyek katolicizmusának valóságos, élő mivoltára utalnak.

Hittanárpéldakép

Szerző:

Az Olvasó írja

Nagy tisztelettel és szeretettel emlékezem arra a példaképre, aki 1929-től huszonegy éven át volt a Toldy Ferenc Gimnázium hittanára, és aki 1950 februárjáig, a hit- és erkölcstan betiltásáig fáradozott az ifjúság nevelésén.

Petró László hittanár, pápai kamarás, a Katolikus Hitoktatók és Hittanárok Egyesületének ügyvezető alelnöke, a Katolikus Nevelés című folyóirat felelős szerkesztője és kiadója, a tanügyi tanács tagja, tudományos cikkek írója, a Toldy Ferenc Gimnázium 11. számú Bocskai cserkészcsapatának tisztje, a Mária Kongregáció szervezője és vezetője 1934-től 1950-ig az óbudai Irgalomház (Budapest III., San Marco u. 50.) bentlakásos lelkésze is volt.

Kaput nyitottak Budapestre

Szerző:

Elkészült a Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium főbejárata

A Congregatio Jesu szerzetesrend fenntartásában működő Budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium újonnan megnyílt főbejáratának és portájának átadóünnepségét szeptember 11-én tartották Budapest Belvárosában. A rendezvényen Puskás András, Belváros-Lipótváros alpolgármestere és Süllei László, az Esztergom–budapesti főegyházmegye helynöke mellett a rend és az iskola vezetői tartottak beszédet. Knáb Judit tartományfőnöknő elmondta: régi álom valósult meg a porta és a főbejárat felújításával, hiszen a rend mögött hatvanöt éve, a diktatúra idején bezárult kapuról lekerült a rács, most ismét szélesre tárhatják az ajtót fiataljaik és a világ felé. Kaszap Viktória főigazgató – a tartományfőnöknő gondolatát megerősítve – úgy fogalmazott: befelé és kifelé is szeretnének nyitottak lenni, s nem szigetként, hanem a főváros értékhordozó részeként kívánnak működni.

Teréz anya fényképésze

Szerző:

Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jó fényképeket nem is emberek, hanem gépek készítik. Manapság, túlzottan technikai világunkban gyakran hallunk olyan kifejezéseket, mint digitalizálás, megapixel, optikai zoom, s mintha elveszne mögöttük az ember. Legtöbbször azt sem tudjuk, ki a képek készítője, ki nyomja meg idejében az exponálógombot. Az internet a sokezernyi fotóval, megosztásokkal gyakran teszi névtelenné az alkotókat. A fotózás nemcsak azt jelenti, hogy néha kattan egy-egy fényképezőgép, hanem azt is, hogy a riporter állandóan keresi a témát, a momentumot. Ez már nem pusztán hobbi, hanem életforma.

„Szevasz, Tamás!”

Szerző:

„Szobor lettél, nagy változás” – szólalt meg az új dal, amelyet Bereményi Géza írt barátja és alkotótársa a 2009-ben elhunyt Cseh Tamás szoboravatására. Talán sokan meglepve olvassák, hogy a gitáros énekes alakját bronzba öntette a főváros. A terv tavaly született meg, s az elképzelés – joggal – már akkor sokak számára aránytévesztésnek tűnt.

A kora őszi Népligetben

Szerző:

Zöld, de kissé már sárgulni kezdő oázis a főváros kőrengetegében. Az aszály itt sem múlt el nyomtalanul, a levelek már augusztus derekán hullani kezdtek, zöld fű csak az öntözött részeken maradt, és amikor szeptember 2-án reggel elmentem a ginkgó mellett, zöld levelein itt-ott már sárgás futtatás látszott, előjeleként annak az időnek, amikor az egész fa citromsárga ruhában fog pompázni. Kék volt az ég, de a napsugarak már csak langyosan melegítettek, a reggel pedig kifejezetten hűvös volt. Az egyik nagy tisztás közepén zöld küllő ült a földön, és kemény csőrével lyukat vésett a talajba. Főleg hangyákkal él, most is őket kereste, de míg tavasszal teljesen eltűnt a fűben, most a kiégett tisztáson messziről látszott. Megálltam, hogy figyeljem egy kicsit, de nem volt szerencsém, egy férfi jött arra, mire a harkály hangos „klüklü- klü-klü” kiáltással elrepült.

Gyalog, lovon, omnibuszon

Szerző:

Arany János Epilogus című költeményének kezdősorai jutottak eszembe, melyeket sokan ismerhetnek: „Az életet már megjártam. / Többnyire csak gyalog jártam, / Gyalog bizon’… / Legfölebb ha omnibuszon. // Láttam sok kevély fogatot, / Fényes tengelyt, cifra bakot: / S egy a lelkem! / Soha meg se’ irigyeltem.” Akkoriban persze még nem furikáztak automobilokkal az emberek, csak később lett a négykerekű jármű státuszszimbólum, ma meg már szinte el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle.

Jancsi és Béluska?

Szerző:

Az elmúlt napokban két érdekes hírt is közzétettek a nyugati távirati irodák, ám hozzánk, a kies Pannónia lakóihoz csak az egyik jutott el. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államok egyik katolikus egyetemének klinikáján azért bocsátottak el állásából egy magyar orvost, mert heteroszexuális: körülötte kivétel nélkül homoszexuális férfiak dolgoztak, akik egyáltalán nem nézték jó szemmel a „más” hajlamú kollégát. Az így megüresedett állást azonnal be is töltötték – egy alacsonyabb képzettségű, de természetesen homoszexuális orvossal. Ismétlem, ezt a hírt a magyar sajtó készségesen átvette, hiszen a visszataszító eset egy katolikus alapítású egyetemen történt, fölöttébb sajnálatos módon. Hazánkban csak a rossz hír lehet hír, mondhatni a rossz hír a jó hír – pláne akkor, ha egy papot vagy általában a katolikusokat is bele lehet keverni.