Magyar gyökerek – európai értékek

Szerző:

Rómában került sor az olasz–magyar kulturális évad egyik kiemelkedő eseményére, amikor június 24-én az ország egyik legnevezetesebb nemzeti közgyűjteményében a Galleria Nazionale d’Arte Moderna e Contemporanea kiállítótermeiben magyar festményeket bemutató kiállítás nyílt. A modernitás ideje, magyar festészet 1905–1925 című tárlaton az olasz és külföldi látogatók száztíz festményen keresztül nyerhetnek bepillantást a korabeli magyar festészet klasszikus vonulatába, amelynek forrásai Párizsból, Berlinből és Rómából eredtek. Rippl-Rónai József, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Aba-Novák Vilmos és még számos magyar festőművész alkotásai láthatók szeptember 15-ig a Villa Borghese közelében lévő kiállítótermekben.

Innen-onnan

Szerző:

Kanadai anglikán katolikusok egyesülése Rómával

Az Osservatore Romano július 28–i száma arról tájékoztat, hogy a kanadai anglikán katolikusok egyhangúan megszavazták a katolikus egyházzal való egységet és annak a XVI. Benedek pápa által kibocsátott Anglicanorum coetibus kezdetű apostoli konstitúció által előírt módon való megvalósítását. Az Anglikán Közösség Állandó Bizottsága, amelynek tagja Rowan Williams canterburyi érsek is, 24-én visszautasította azt a javaslatot, hogy a közösségből zárják ki az episzkopálisokat. Legutóbb májusban szenteltek nyíltan homoszexuális püspököket az episzkopális egyházban, amely az anglikánok egyesült államokbeli ága. Az anglikán vezetők moratóriumot indítványoztak elő a hasonló püspöki kinevezéseket illetően, addig is, amíg nem rendeznek vitát a kérdésről – így akarják megakadályozni a fájdalmas különválást.

Ugyancsak problémás a nők püspökké szentelése, amely központi helyet foglal el az angliai anglikán egyházban. A legutóbbi, Yorkban megrendezett általános szinóduson mindenki számára elfogadható kompromisszumra törekedtek, de a végleges döntést 2012-re halasztották. Az angliai egyház legnagyobb anglikán katolikus csoportja, a Forward in Faith (Előre a Hitben), amelynek tízezer tagja van, rendkívül kritikus a nők püspökké szentelését illetően, amelyet teológiailag elfogadhatatlannak tart – olvassuk az Osservatore Romano szerdai számában.

Nyugat-Európa

Szerző:

XVI. Benedek Nagy-Britanniai útja jótétemény

XVI. Benedek őszi, szeptember 16-tól 19-ig tartó angliai látogatásának jelentőségét növeli, hogy személyében az első pápa tesz majd állami szintű látogatást a szigetországban. (II. János Pál 1982–es látogatása nem hivatalos, lelkipásztori jellegű volt.) Lord Christopher Patten, a pápai útért felelős, a brit miniszterelnök által kinevezett megbízott nyilatkozott a szervezésről és a várakozásokról.

A pápa nemcsak a katolikus közösséggel, a hívekkel fog találkozni, hanem az ország vezetőivel és önkormányzati vezetőkkel is. Ez az út jó alkalom lesz annak bizonyítására, hogy egy nem katolikus többségű ország kormánya is számos területen együttműködhet a katolikus egyházzal – mondta.
A pápa látogatását ellenző kritikákról szólva hangsúlyozta: ha az emberek tüntetni akarnak, joguk van hozzá – ők a brit társadalomnak csak jelentéktelen kisebbségét képviselik. A nehéz feladatok között említette azonban a Szentatya biztonságának garantálását és a lelkipásztori rendezvények biztosítását.
XVI. Benedek látogatásának költségeit egyre több bírálat éri a szigetországban. A brit kormány megbízottja ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: tíz-tizenkét millió font az adófizetőkre eső rész, a költségekhez azonban minden résztvevő hozzájárul, a papok is. (A múlt évben Londonban megrendezett, egynapos G20-csúcstalálkozó tizenkilenchúsz millió fontba került.)

Lord Patten nemrégiben azt is nyilatkozta, hogy Nagy-Britannia a legszekularizáltabb ország, amelybe pápa valaha is ellátogatott. Ezzel a szentmise-látogatások ritka voltára utalt, valamint az agnoszticizmus és az intellektuális ateizmus jelenségére, amely nagy teret nyert a közéletben és a médiában. Idézte Julian Barnes halálról szóló könyvét, amelyet a szerző a következő mondattal kezd: „Nem hiszek Istenben, de hiányzik!” Bizonyos értelemben sok ember így él ma az Egyesült Királyságban – állapította meg. (CiG)

Egy kolostor áldott csendje

Szerző:

Könyvespolcra

Katowicében élő, idősebb lengyel író barátom egy alkalommal azt mondta: „Amióta Márai Sándor legfontosabb művét, a Naplót olvasom, a feleségem szerint jobb ember lettem.” Csakugyan vannak az életünkben olyan könyvek (lényegében minden valódi szépirodalmi műnek „hivatalból” ilyennek kellene lennie), amelyek a jobbik énünket ébresztgetik–szólongatják, amelyek olvasásakor úgy érezzük: különb, tisztább, emberhez méltóbb teremtmények vagyunk – vagy legalábbis megfogadjuk, hogy próbálunk azzá válni. E talán túlságosan lelkesültnek tűnhető (pedig csak őszinte) sorok Barsi Balázs legújabb könyvét is jellemzik.

Kéregtakaró

Szerző:

Észak felé, észak felé gyalogolnak
feltekert kéreg-takaróban,
vonalat húzva a homokba,
szaguk mint tört kagyló,
sivatagi szél, a folyó, ahol hátrahagytak,
hogy lehívd a farkasokat a dombokról,
név szerint
morognak ki a forgószélből.

Az Esőember ajándékai

Szerző:

Kezdetben volt a film, melynek köszönhetően milliók számára vált jelentéstelivé az autizmus – addig jobbára csak a szakemberek és a közvetlenül érintettek körében ismert – fogalma. Az Esőember (Rain Man, 1988) szíven találta a nézőket; az átlagon felüli hatás elsősorban Dustin Hoffman alakításának volt köszönhető. A filmben főszerepet kapott az akkor még ifjú titán korát élő Tom Cruise is. Kettejük közül aztán nem ő kapott Oscar-díjat közreműködéséért, de nem valószínű, hogy bárkit is ez ébresztett rá – legyünk finom szavúak – , hogy a két úriember nem azonos súlycsoportban játszik.

Kezdetben volt hát a film, majd két évtizeddel később, 2008-ban a londoni West Enden, az Apollo Theatre-ben bemutatták a történet színpadi változatát, Dan Gordon munkáját. Aztán meglehetős gyorsasággal, az Orlai Produkciós Irodának köszönhetően Magyarországra is megérkezett a színmű: idén június 25-én játszották először, Anger Zsolt rendezésében, a pesti Belvárosi Színházban.

„Játékos bohóc vagyok”

Szerző:

Interjú Rajkai Zoltánnal

„Nem én vagyok az építőkocka a legóban, hanem én rakom össze az építőkockákat” – mondja az alakításról a negyvennégy éves Rajkai Zoltán, a budapesti Katona József Színház művésze, népszerű film- és szinkronszínész. A nyár nagy részét tudatosan a családjával töltötte, de ősszel már számos új előadás, próba várja: az egyik bemutató a magyarok kivándorlásának „örökzöld” jelenségét járja körül.

– Amióta a négy gyerekem megszületett, a nyár számomra színházmentes. Nagyon nehéz dolga van a családomnak, hiszen előfordul, hogy egy hónapban akár huszonnyolc-harminc este nem vagyok otthon. Amúgy az egész év olyan pörgős, annyira le vagyok terhelve, hogy nyárra – tréfásan fogalmazva – háromoldali színpadundorom támad. A megélhetésért nyáron is vállalok szinkronizálást, de próbálom megválogatni, és ezeket a heteket koncentráltan a családdal tölteni. Filmet vállalnék, mert nagyon szeretek forgatni, de az utóbbi években kevés készült, így az ember örül a lehetőségnek, mint ahogy idén nyáron is kaptam két felkérést.