A közös asztal

Az olvasók fejében bizonyára sok minden cikázik most. Hol járhatunk? Egyházi étkezdében? Esetleg a ferences rend tagjainak fenntartott helyen? Netán egy olyan vendéglőben, amelyet hívő olaszok nyitottak? Egyik válasz sem talált.

Az Assisi Éttermet két hajdani ferences diák, Lengyel Ákos és Bozzai Dávid vezeti. S ahogyan ők fogalmaznak: a magyarországi ferencesek erkölcsi pártfogását élvezik. A vendéglőt nem a ferences rend tartja fenn, ugyanakkor az étteremből a Ferences Rend tartomány három intézményébe is szállítanak ebédet, hiszen a vállalkozás egyik alappillére a közétkeztetés. A Szent Angéla Általános Iskolát és Gimnáziumot, a Testvérkék Ferences Óvodát és a Gondviselés Háza Idősek Otthonát is ők látják el, s a kört még szeretnék bővíteni. De megfordulnak itt a ferences barátok is. Vendégeket hoznak, vagy egyszerűen csak ők maguk térnek be, gyakorta rendi ruhában.


S hogy ez utóbbi miért fontos? Az étterem, bár vállaltan katolikus, mégis nyitva áll mindenki előtt. Nem kell senkinek keresztlevelet bemutatnia ahhoz, hogy leüljön egy asztalhoz. Megtérítő „hadműveletre” sem kell számítania a gyanútlan és éhes ateistának, keresőnek vagy más valláshoz tartozónak. Ám, ahogy Bozzai Dávid fogalmaz: az egyházunkat nem ismerő vendégek közül sokan előbb-utóbb kérdezni kezdenek. Ha másról nem, az Assisi névről, aztán Szent Ferencről. Szóba elegyednek a ferences testvérekkel is.

Az étterem vezetői szem előtt tartják, hogy az emberek többségének nincs, vagy csak zavaros (ne áltassuk magunkat, időnként lesújtó) véleménye van a katolikus egyházról és rólunk, katolikusokról. A legtöbben nem tudják, kik vagyunk, és vajon mit akarunk a „középkori eszméinkkel”, de nem is csoda, hiszen többségük még soha az életben nem találkozott a valóságban egyetlen katolikussal sem. Ez viszont már a mi hibánk is.

Az étterem úgy evangelizál, hogy közben nem evangelizál. Vagyis nem úgy, ahogyan ezt általában elképzeljük. Jelen van a világban, és ezzel a jelenléttel lehetőséget ad arra, hogy megmutatkozhasson a kereszténység és a ferences lelkiség. Hétköznap a környéken dolgozók (köztük sokan neves vállalatok alkalmazottai) itt fogyasztják el ebédjüket, hiszen napi menüt is lehet választani. Ajánlják barátaiknak, ismerőseiknek, s az étterem jó hírével együtt egy másik hír is terjed, amely szerint a katolikusok (milyen meglepő) „normális” emberek. Szeretnek enni, inni, ne vet ni, szeretik a szépet, és még humoruk is van, vagyis jó köztük lenni.

Az étterem családbarát, játszósarok is várja a kicsiket. Kiváló helyszín esküvői vacsorára, osztálytalálkozóra, rendezvények szervezésére. Az ételek pedig nagyrészt az olasz konyhából ismerősek. Minden helyben, frissen készül. Az étterem specialitásai: az assisi almatorta, a ferences cseppek (likőrök) és a Don Cortez nevű kávé, amely két egymást követő évben is az év kávéja volt. Ugyanakkor, aki magyaros ízekre vágyik, az is megtalálja a magának valót. A fagylalt a szaléziak Valdocco cukrászdájából érkezik. Tehát összefogásban, összetartásban sincs hiány. Az étterem vendéglátóipari szakiskolások gyakorlóhelye is. A fiatalok nem csupán szakmai tapasztalatokat szerezhetnek itt, de emberi törődést is kapnak.

A vendéglő nem a II. kerületi felső tízezer számára nyílt, ezért árai egy átlag magyar családnak is megfizethetők. Ugyanakkor a módosabb környékbeliek is megszerették ezt a helyet. Az étlap nyár óta az ő lehetőségeik szerint is bővült.

Az Assisi Étterem szép példa. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy ott kell kereszténynek lennünk, ahol élünk, és abban, amivel foglalkozunk. Nincs külön vasárnapi és nincs külön hétköznapi kereszténység. Nincs szükség melldöngetésre, de elbújni sem üdvös. Ugyanakkor lehetőséget kell teremteni arra, hogy – szó szerint vagy képletesen – leülhessünk másokkal a közös asztalhoz.

(A mellékelt kupon bemutatása kedvezményre jogosít. Az étterem címe: Budapest II. kerület, Szépvölgyi út 176., hon lap: www. – assisietterem.hu)

Koncz Veronika
Fotó: Kissimon István