Nagyszülők zarándoklata Alsószentivánra

Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a Fatimai Szűz első magyarországi kegyhelyére hívta a nagyszülőket közös imára, hálát adni az élet kegyelmeiért, és Mária közbenjárását kérni a fiatalokért. Alsószentivánon minden évben kilenc alkalommal tartanak engesztelő imádságot, a hónap tizenharmadik napján. Az utolsó alkalom a hagyomány szerint idén is püspöki misével zárult. Ezt a találkozót a megyés főpásztor néhány éve a nagyszülők zarándoklatává tette, amikor az ünnepi szentmisén megáldotta az idős embereket. Idén egybeesett az imanap azzal az eseménnyel, hogy Ferenc pápa Rómában fogadta az eredeti fatimai kegyszobrot, és szentmise keretében Máriának ajánlotta a világot. A szentmise után ezért a főpásztor – lélekben csatlakozva a pápához – a kegykép előtt a Szűzanya oltalmába ajánlotta a családokat, az egyházmegyét, a nemzetet és az egész egyházat.

Székesfehérvári Egyházmegye

Imaest a tiszta szerelemért

Kolozsvártól Budapestig huszonnyolc helyszínen

Tiszta szerelem – lehetséges? Ez a kérdés állt annak a programnak a plakátján, amelyre közel hetven fiatal érkezett október 2-a estéjére, a tápiósápi Szent István király plébániára. Többségük számára már nem volt új a téma, hiszen Farkas Zsolt és Rácz Regina immár négy éve havonta imaestet szerveznek a tápiósülyi Kisboldogasszony-plébánián a tiszta szerelemért és a családokért.

„De te ugye nem fogsz meghalni?”

Felkészülő

– szegezi nekünk tágra nyílt szemmel, lélegzetét visszafojtva valamelyik gyerekünk a kérdést, és mi rémülten tudatosítjuk, hogy erre most válaszolnunk kell.

Halottak napja környékén „alacsonyabban szállnak” a nehéz kérdések életről és halálról, s amint arról korábban már többször szóltunk, négy-öt éves kortól kezdve a kisgyermek fogékonnyá válik ezekre a témákra. A fenti kérdés hallatán azonban minden hitelességre törekvő szülőnek elállhat a szava: hogyan lehetünk egyszerre őszinték és biztonságot adók?

Beszéljünk-e a családban az alkoholról

Felkészülő

Komoly kockázatot vállal az a szülő, aki nem beszél időben gyermekével az alkoholfogyasztásról. Ám mielőtt ez megtörténik, a felnőttnek érdemes tisztáznia saját viszonyát az alkoholhoz. Mielőtt szó szerint vizet prédikálna, miközben (nem csak) bort iszik.

Válaszoljon tehát őszintén az alábbi kérdésekre! Melyik felsorolás illik a családjukra?

Veszélyes zóna

• Mindennap fogyasztanak otthon alkoholt?

• Látta már Önt gyermeke részegen?

Pannonhalmi iskolaévek – a történelem viharában I. rész

A kor előrehaladtával az embernek gyakran az a kínzó érzése támad, hogy az élete egy-egy meghatározó időszakából mindent elfelejtett. Máskor megrohanják az emlékek, s a pillanatok és az azokhoz kötődő események éles fényképekként fekszenek előtte. Több mint ötven esztendő, két emberöltő, fél évszázad hordaléka, hamuja bizony sok mindent (mindent?) képes elfedni. E rétegek alá kellene most beásni úgy, hogy az ember közben senkin és semmin ne ejtsen sebeket. Meg lehet próbálni, meg is kell, de előre tudható: sértetlenül nem lehet kikerülni ebből az időutazásból. Maga az emlékező sem érezheti magát biztonságban… Ami állandó és megbízható, akár az elképzelt archimédeszi pont, az maga a hegy, ahol először több mint ezer évvel ezelőtt kezdtek követ kőre rakni, hogy ott templom legyen, szerzetesi rendház, majd iskola. És lett is, elkészült minden, s áll, ezredév múltával is. Áll, akárhányszor támadták is katonák vagy eszmék: nem fogott rajta az idő. Áll, mert állnia kell. És ma is eláll a lélegzet, szaporább lesz a szívverés, ha a távolban feltűnik a hegy, s monumentális terhe, az épületegyüttes: egyszerre szívszorító és lenyűgöző a látvány.

Magyarország hősi harca 1956 a bécsi lapok tükrében

Október 24-én valamennyi bécsi lap nagybetűs szalagcíme a budapesti forradalom híréről szólt. Véres felkelésről és forradalomról számolnak be ezek a híradások. A diáktüntetők és a hozzájuk csatlakozók becsült számát és jelszavait is közlik az újságok – „Ruszkik haza! Ves szen Gerő!” –, s arról is tájékoztatnak, hogy az első tüntető a Magyar Rádió épületénél esett el.

„Politikai megfigyelők nézetei szerint a magyar kormány kezéből kicsúszott az ellenőrzés, és a kommunista pártvezetés két csoportra szakadt: az egyik szerint Nagy Imrét haladéktalanul meg kell tenni miniszterelnöknek. A másik (főleg sztálinista) csoport szerint pedig az »ellenforradalmat« – ha kell, szovjet csapatok segítségével is – le kell verni.” A Bild Telegraf különkiadásban számolt be a budapesti eseményekről. Szűkszavú Reuter-, AP-, AFP-jelentéseket közölt a Neues Österreich, de ebben a lapban már ekkor feltűnt Győr neve, ahol ezer tüntető követelte „Mindszenty visszahelyezését hivatalába” és a szovjet csapatok kivonását. A Neuer Kurier pedig Gerő Ernő „sakkhúzásáról” számolt be, aki 24-ére virradóra menesztette hivatalából Hegedüs András miniszterelnököt, és helyére Nagy Imrét nevezte ki.

Viszonylagos szabadság és a láthatatlan globalizáció

Beszélgetés Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsekkel korunk szellemi-lelki válságáról

Huszonhárom esztendő telt el az úgynevezett rendszerváltozás óta. Érsek úr hogyan látja: milyen ideológiák, világnézetek határozzák meg Magyarország és tágabb értelemben Európa jelenét? Azét az Európáét, amelyhez az Európai Unió révén hazánk is tartozik. – Miután megszűnt a kommunista időkben fölállított vasfüggöny, az információk szabadon áramolhatnak, s egész Európát elárasztotta a posztmodern szemlélet. Ennek lényegét azonban azok az irodalomárok sem tudják pontosan meghatározni, akik ennek szellemében alkotnak vagy értekezéseket írnak róla. Valakitől a következő magyarázatot hallottam: miután kimúltak a nagy ideológiák – ezen a jobb- és baloldali politikai rendszereket értik –, egyre inkább tért hódít az ideológia nélküli ideológia. S ez lenne a posztmodern.

Ilyen helyzetben mi marad az embernek? A bizonytalanság, amikor már nem képes hinni, sőt divat nem hinni semmiben; eluralkodik a kételkedés, ami végletes relativizmushoz vezethet. Leszek Kolakowski, a lengyel konvertita filozófus mondja: a mai ember kételkedésében odáig megy, hogy szinte már abban is kételkedik, hogy egyáltalán kételkedik.

Ezen szellemi vonulat mellett a gazdasági életet a globalizáció határozza meg. A nagytőkének, ennek a meghatározhatatlan – láthatatlan és behatárolhatatlan – erőnek az uralma. Csak működésének következményeivel szembesülünk: fölfalja a kisvállalatokat, a kis cégeket, s a teljes személytelenség jellemzi. Egyetlen szempontja a gazdasági haszon, s ha profitérdeke azt diktálja, azonnal továbbáll.

Az emberek mindennapi, személyes világában pedig sok esetben a fiziológiai örömök kizárólagos keresése válik meghatározóvá. Látjuk ezt a hirdetésekben, reklámokban: edd meg, kend magadra, vedd föl – s akkor boldog leszel.

Kiskunfélegyházán Jerzy Popiełuszko ereklyéje

Kidobni a meddő nyugalom néhány ezüstjét

Boldog Jerzy Popiełuszko lengyel pap ereklyéjét helyezték el a kiskunfélegyházi templomban október 12-én. Popiełuszko atyát, a Varsó külvárosi részén található Kosztka Szent Szaniszló-templom papját 1984. október 19-én a kommunista lengyel belügyminisztérium három tagja kegyetlen körülmények között megkínozta és megölte, miután a fiatal lelkipásztor fölemelte szavát az 1981-ben bevezetett rendkívüli állapot, a munkásság és az egész ország elnyomása ellen, s kiállt a Szolidaritás szakszervezet mellett. 2010-ben az egyház boldoggá avatta a vértanú papot. Popiełuszko atya monográfusa, Molnár Imre így ír: „A Szolidaritás nemcsak mint szakszervezet, hanem mint eszmei-ideológiai mozgalom is egyre fejlődött és erősödött. Létrejöttének köszönhetően a második világháború utáni időszakot tekintve első alkalommal történt meg, hogy ilyen széleskörű összefogás és együttműködés alakult ki a munkások, értelmiségiek és az egyetemi hallgatók között. Az egyház ebben az összefogásban igyekezett egyfajta összetartó erőként meg jelenni, s ahol csak lehetett, a pápai enciklikák szociális tanításának aktualizálásával próbált lelki tartalmat adni a politikai szerveződéseknek.”