Maradandó tanúságtétel
Az új evangelizáció útjai
Vajon tud-e az ember a halálával is örömhírt hirdetni? Amikor látszólag a pusztulás, a bomlás hatalma erősebb – hogyan következtethetünk abból az élet győzelmére? A jó halálhoz, amely túlmutat a biológia lehangoló tényein, csakis a jó élet vezethet el. Egy olyan élet, amelynek súlypontja már eleve odaát, Isten közelségében, az ő – földi szemeinkkel egyelőre láthatatlan – országában van. A tények ennél a halálesetnél is ridegek, ijesztőek voltak. Most temettük el Péter barátunkat, negyvenkilenc éves, ötgyermekes családapát. Egy nagy műtét és mérhetetlen szenvedések után két év alatt vitte el a rák ezt a halk szavú, mélyen érző keresztény férfit, aki plébániáján és az egyik családmozgalomban is rendkívül aktív volt. Fordítóként és szinkrontolmácsként dolgozott, minden társaságban kitűnt intelligenciájával, stílusérzékével, munkabírásával, remek, öniróniára hajló humorával. Házassága példás volt, békés és szeretetteli otthont teremtett családtagjainak, akikért rengeteget dolgozott. Özvegye most egyedül maradt a sok gyerekkel, akik gimnáziumba és egyetemre járnak, még egyikük sem áll a saját lábán…
Miért?