Látogatás Ciprus törökök által megszállt északi részében
Temetőket dúltak fel, templomokat romboltak le, fosztottak ki vagy alakítottak át istállóvá, hotellé, kaszinóvá, mecsetté, netán katonai bázissá. Ciprus északi részén járunk, a török megszállás alatt lévő területeken, és éppen Karpasha falujába tartunk, hogy megismerkedjünk az ott élő maronita közösséggel. Különleges világ ez. Kelet és Nyugat határán, vallások találkozási pontján fekszik Ciprus, a Földközitenger egyik legnagyobb szigete. Repülőgépünk Larnaca városában száll le, a fővárosnak ugyanis nincs reptere. Volt, de mostanra teljesen megbénult. Nicosiát átszeli a déli, szabad, főként görögök és az északi, megszállt, főképp törökök lakta részeket elválasztó Zöld Vonal. Reptere pedig épp katonai zónába esett. Az északi részbe nem lehet csak úgy átmenni, ehhez útlevél, beutazási engedély szükséges. Szinte mindenütt katonák állomásoznak, többnyire fiatalok. Ha jól saccolok, tizennyolc– húsz évesek lehetnek. „Tilos fotózni a katonai ellenőrzés alatt álló területeken!” – figyelmeztet a kísérőnk. Állítólag le is csukhatnának érte. 1974-ben került az ENSZ felügyelete alá a két felet elkülönítő terület, miután a törökök megszállták az északi részeket. 1983-ban kiáltották ki az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, melyet csak Törökország ismer el. A déli rész, a Ciprusi Köztársaság 2004 óta tagja az Európai Uniónak.