Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1178 a 2754-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Zarándokemlék

2013-11-15 Szerző: Szijjártó-Nagy Zsófia

Sasvári pietàk a Néprajzi Múzeumban

„A búcsújárás kivonulás az otthoni környezetből, ahol minden a földi munkára, feladatokra emlékeztet, szabadulás az emberi vonatkozások kötelékéből, fölülemelkedés a megszokott mindennapokon” – fogalmaz Bálint Sándor Búcsújáró magyarság című művében a kegyhelyekre zarándoklás lelki indítékáról. Az Emlék Sasvárról címmel nyílt kiállítás pietài bizonyítják igazán, mennyire hozzátartozott a búcsújáráshoz a búcsúi emlék megvásárlása, hogy aztán az otthon részeként is emlékeztessen ama fölülemelkedésre. A Néprajzi Múzeum a Szakrális Művészetek Hete programsorozat keretében évről évre kamaratárlatot szervez, amelyhez az intézmény egyházi gyűjteményének tárgyaiból válogatnak. Ilyen módon a sasvári pietàk közül néhánnyal már korábban is lehetett találkozni, de egy egységes kiállítás részeként még nem voltak együtt láthatók.

Szent Imre nyomdokain

2013-11-15 Szerző: Dávid Zsuzsanna

„Fiatal magyar keresztények szeretnénk lenni!” – erősítettük meg a keresztségben vállalt hitünket a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakiskola diákjaival közösen. Fiatalok, akik az idő múlásával is erős akarattal őrizzük tisztaságunkat, bátorságunkat, lendületünket. Magyarok, akik adományként őrizzük, hálával és szeretettel óvjuk hazánk szépségeit, a magyar nyelv csodálatos kincseit és történelmünk nagyjainak, szentjeinknek példamutatását. Keresztények, akik Krisztus útján járva éljük mindennapjainkat, és akiket arról ismernek meg, hogy szeretjük egymást.

Kék Duna Wellness Hotel

2013-11-15 Szerző: Rátkai Balázs

Az örökifjak szállodája

Magyarországon számtalan wellness- és termálszálloda működik, de talán a ráckevei Kék Duna Wellness Hotel az első, amely egyértelműen az ötven év felettieket és a nyugdíjasokat célozza meg vendéglátásával és programjaival. A közelmúltban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is részt vett azon a sajtótájékoztatón, amelyet a hotel vezetősége a magyar időskorúak egészségvédelmének jegyében szervezett.

A főváros ünnepe

2013-11-15 Szerző: Gajdó Ágnes

Mindazt, amit Pest és Buda történetéről, a főváros születéséről, nevezetességeiről, legfontosabb természeti kincseiről tudok, Eglesz Dezsőné Ilonka néninek köszönhetem. Harmadik osztályban lett a tanítónk, s vele többször is jártunk Budapesten, felmásztunk a Gellérthegyre, végigsétáltunk a Városligeten, megnéztünk több múzeumot. Délutánonként otthonában is tanított minket, ahol az asztalra kiterítette a Budapest-térképet, s mesélt-mesélt az egykori török fürdőkről, Gül baba türbéjéről, a budai Várról, a fogaskerekűről, az Operáról, a Belváros titkairól. Sokáig úgy emlékeztem, mindezt azért tette, mert egy vetélkedőre készültünk. Nemrég azonban Ilonka néni elmondta, azért foglalkozott annyit velünk, s azért vitt el többször is a fővárosi forgatagba, hogy ne érezzük magunkat kevesebbnek, butábbnak csak azért, mert kis faluban élünk.

Fehér kesztyűs kisegér

2013-11-15 Szerző: Gajdó Ágnes

Legkedvesebb gyerekkori emlékeim közé tartozik, amikor a városban élő keresztanyám elvitt moziba. Akkoriban ez nagy eseménynek számított, hiszen nálunk, Előszálláson havonta csak néhány filmet vetítettek. A dunaújvárosi filmszínházban az amerikai rajzfilmrendező, Walt Disney 1937-ben készült klasszikusát, a Hófehérkét néztük meg. A történetet jól ismertem, de a vásznon egészen máshogy festett minden, mint ahogy elképzeltem. A bájos arcú Hófehérke, a mókás vagy éppen morcos törpék, a segítőkész állatok elvarázsoltak, de a ronda, bibircsókos banyától nagyon féltem.

Téli csengettyűk az erkélyládában

2013-11-15 Szerző: Lovas Katalin

Amikor a kerti virágok már csak nyári emlékként élnek bennünk, akkor jön el a hangák ideje. Pasztellárnyalattal vonják be az erkélyládákat és a kerteket. Az Alpok mészkőszikláin honos örökzöld havasi hanga (Erica carnea ‘Altadena’) húspiros virágai tél elejétől egészen tavaszig díszlenek a heverő szárú törpecserjén. Mutatós, aranysárga lombja árnyékban is színesedik, így alkalmas északi fekvésű lakások erkélyládáiban való nevelésre is.

A krisztusi koron innen és túl

2013-11-12 Szerző: Pallós Tamás

Szálinger Balázs az alkotás műhelytitkairól

Oktalanságnak tűnhet költőt faggatni, hiszen úgyis mindent elmond magáról: az igazi, az őszinte poéta „nyitott könyv”. Szálinger Balázs legutóbbi kötete, a 2012-ben megjelent Köztársaság sajátos triptichon, három műnem, a líra, a dráma és az epika eszközeivel elmondott, beszélgetésre sarkalló vallomás. A színmű pedig most önállósodik, az alkalomra megigazított darabot a napokban mutatja be a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulata…

– Az első, ami ötletként megvolt a könyvből, az évek óta tervezett dráma és témája, az ifjú Julius Caesar „célegyenesbe fordulását” megelőző kalózrabságos története. Jó lehetőségnek éreztem, hogy összehasonlítsak egy jogilag igen, de valójában nem működő államot, a késői római köztársaságot, illetve egy kívülről zűrzavarosnak tűnő, de a maga rendje szerint mégiscsak életképes kalózállamot, melyben megjelenik ez a fiatalember, aki valamit tanul vagy eltanul belőle. 2010-ben majdnem egy teljes évet Kolozsváron töltöttem, ahová már úgy mentem, hogy vittem magammal a római történelemmel foglalkozó könyveket, gondolván, hogy a drámát ott fogom megírni. Végül ez készült el később. Megkaptam az Örkény István-ösztöndíjat, ami határidőt szabott; a határidő pedig gyönyörű múzsa. Versek is gyűltek közben, már három éve nem jelent meg kötetem; aztán a drámaírás is hozott egy csomó új gondolatot, amelyekből ugyancsak születtek költemények. Végül a Magvetővel kitaláltuk, hogy Köztársaság címen jelenjen meg az elmúlt időszak termése, a líra a dráma és az epika egy kötetbe szerkesztve.

Közel kell menni…

2013-11-12 Szerző: Mészáros Ákos

Száz éve született Robert Capa

„Mondd, te nem félsz?” – kérdeztem egy alkalommal Gárdi Balázs World Press-díjas fotóriportertől néhány évvel ezelőtt. Ő ma is rendszeresen tudósít a világ háborús övezeteiből. Afganisztánban készült sorozata 2007-ben két első díjat is nyert. „Amikor az ember veszélyes helyeken fényképez, elkapja a szenvedély, és nem nagyon törődik a félelemmel” – válaszolta kérdésemre.

Robert Capa, minden idők egyik legnagyobb hatású haditudósítója száz éve született. Rövid élete során öt csatatéren fotózott: a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a II. világháborúban, az első arab–izraeli háborúban és Indokínában. Ott volt Észak-Afrikában, 1944-ben Normandiában és Párizs felszabadításakor is.