Úton gyermekeink felé

Gondolatok az érzelmi nevelésről

 

Gyakran nem is gondolunk arra, milyen lényeges érzelmeink felfedezése és megélése társas kapcsolatainkban, házasságunkban, barátságainkban vagy a munkatársainkhoz fűződő viszonyunkban. Gyermekeink nevelése terén ennek legalább ilyen hangsúlyos szerepet kell kapnia. Kemény János gyermekorvost, négygyermekes édesapát a pasaréti Kájoni Házban megrendezett Szülősuli programsorozat előadóját kérdeztük az érzelmi nevelés alapjairól.

 

Pontosan mit értünk érzelmeink megélésén?

 

– Az embert test, psziché és lélek (szellemnek is nevezzük – a szerk.) alkotja. Mindhárom szinten közösséget kell építenünk, hogy teljes emberként fejlődjünk, illetve hogy egy szoros társas kapcsolatban, például a házasságban egész lényünkkel jelen lehessünk, és egységre tudjunk jutni a másik emberrel. A középső szint, a psziché alapvetően az értelmünket, az akaratunkat és az érzelmeinket foglalja magában. A közösségépítés a psziché szintjén azt jelenti, hogy megosztjuk gondolatainkat, akaratunkat, vágyainkat, céljainkat és érzelmeinket. Az ember mérhetetlenül több, mint amit magáról tudatosan közölni képes. Érzelmeink szorosan hozzátartoznak a személyiségünkhöz. Nagy előny, ám ugyanakkor számos nehézség forrása is, hogy csupán felületes kontrollt tudunk gyakorolni felettük. Érzelmeinkben olyan dolgok is kifejezésre jutnak belőlünk, amelyeket esetleg nem szeretnénk feltárni a másik ember előtt, vagy amelyek problémákat okozhatnak. Kapcsolatainkat rendkívüli mértékben gazdagítja, ha megéljük érzelmeinket. Ám ez megfordítva is igaz: mivel az érzelmeinket nem tudjuk nem kifejezni, legfeljebb csak elnyomni és küzdeni ellenük, így óriási konfliktusforrást jelent, ha mást akarunk mutatni, mint amit érzünk. Tulajdonképpen mindegy is, hogy a magunk alkotta kép alapján vagy a környezetünkben élők elvárásainak megfelelve próbálunk meg mások lenni, mint akik vagyunk. Az érzelmek élhetővé teszik az életünket, hiszen általuk lesz egy kapcsolat lakályos, otthonos és személyes, más, mint egy gazdasági társaság, amely lépésről lépésre, precízen és jól tervezetten működik, ám ahol minden csupán erről a működésről szól.

Drágakőként ragyogó, tüzes színek

Bráda Tibor színes üvegablakai

 

Amikor a gótikus templomok gazdagon díszített hatalmas, színes üvegablakait átjárja a napfény, az egyszerűen szólva csodálatos látvány. Aki látta például Párizsban a Sainte Chapelle-t, a kétszintes palotakápolnák nagyszerű építészeti remekét, az tudhatja, milyen az, amikor az ablakokon átszűrődő fény ezer színárnyalata beragyogja Isten házának egyetlen termét. A felső kápolna hatalmas rózsaablakán kívül tizenöt óriási színes üvegablak látható, amelyek ószövetségi jeleneteket, Krisztus életének eseményeit, Szent Helénát, Szent Lajost és az apokalipszist ábrázolják. Két ír szerzetes, aki 1323-ban a Szentföldre utazva megtekintette a kápolnát, a következőképpen áradozott: Illa pul cher rima atque famosa capella biblicis historiis mirabiliter ornata. (Az a leggyönyörűbb és leghíresebb kápolna, amelyet bibliai történetek oly csodásan ékesítenek.)

Kiút az ultraliberális gondolkodás csapdájából

Beszélgetés a hetvenéves Márfi Gyula veszprémi érsekkel

 

Nekünk is hinnünk kell, hogy ma is létezik egy „rejtőzködő Magyar – ország”, sőt egy „rejtőzködő Európa”, amely nem hajt térdet a bálványistenek előtt, s hinnünk kell azt is, hogy az erkölcsileg megrendült Európa romjain ma is felépülhet egy megújult Európa – vallja Márfi Gyula veszprémi érsek. A főpásztor beszélgetésünkben visszapillant szellemi és hitéleti ébredésére, majd betekintést enged azon gondolataiba, amelyekkel most megjelenő könyvében – Az istenkeresés útjain – korábbi írásai nyomán részletesen elemzi és kritikával illeti korunk súlyos társadalmi és erkölcsi válságát, egyúttal megmutatja az ebből kivezető utat is.

 

Érsek úr, hogyan tekint vissza szellemi és vallási, hitbéli indíttatására?

 

– Az ateista diktatúra idején nőttem fel, de tudatosodásom kezdetétől az jelentette számomra az alapvető kérdést: van-e Isten, illetve milyen ez az Isten? Olyan-e, mint amilyennek hisszük, vagy például az anyaggal kell azonosítanunk, ami végső soron az egyik legdurvább panteisztikus fölfogást tükrözi? Emberszabású lény-e, netán egyes keleti vallások személytelen ősvalósága?

 

Hogyan fejlődött ez a gondolat?

 

– Az ötvenes években, amikor szocializálódni kezdtem, fájdalommal éltem meg, hogy hetente hatszor olvastuk-hallottuk az újságban, a rádióban, később, amikor elterjedt, a televízióban, az iskolában, hogy nincs Isten, s csak vasárnap a templomban azt, hogy van. Otthon a szüleimtől természetesen mindig azt hallottam: van Isten. Isten valóságát létfontosságú kérdésnek, élet és halál kérdésének tekintettem.

„Járni tanulok megadóan, Isten oldalán”

Adventi találkozás Egresits Ferenc győr-bácsai plébánossal

 

Azt tartják: a szenvedés humanizál. Egresits Ferenc győr-bácsai plébános, pápai prelátus régóta vívja harcát a fájdalommal. A szenvedés megélése, felajánlása által Isten közelségét az értünk születő s feltámadt Jézus Krisztusban éli meg. Huszonhét éves papsága után úgy véli: ha nem lennének napi küzdelmei a sokszor elviselhetetlenné váló kínnal, egészen más volna a kapcsolata a hozzá fordulókkal, a lelki béke iránt vágyakozókkal is. Az olykor elkeseredéssel, csüggedéssel teli szenvedés különös mélységeket tár fel; személyiségünk múlt-ruhájáról fokozatosan rántja le a leplet, hogy töredezett életünk tükörcserepei új megvilágítást kapjanak. Könnyebb így a hang a hívekkel; másként szólnak az adventi szeretet-szavak, a közös fohászok, hiszen kétoldali a kiszolgáltatottság. A sebzettség azonban így is gyógyítható.

A bírósági ítéletekről az egyházban

Rómában, a Gregoriana Pápai Egyetemen találkoztam Fehér Andreával, aki joggyakorlati képzésén vesz részt. A Pécsi egyházmegye püspöki bíróságán dolgozik, ahova a kilenc hónapos kurzus után visszavárják. A bíróságok munkájáról és mostani tanulmányairól kérdeztem.

 

Hogyan lesz valaki civilként egyházmegyei bíróság munkatársa?

 

– Középiskolai tanulmányaimat Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában végeztem, majd a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kommunikáció szakán szereztem diplomát. Gyermekkorom óta, s még egyetemistaként is kapcsolatban voltam lakóhelyem, Szentlőrinc plébánosával, Mecséri Istvánnal. Mivel érdekeltek az egyházi tudományok, tőle kértem tanácsot a továbbtanulási lehetőségekkel kapcsolatban. A teológiát ajánlotta, így 2000-ben beiratkoztam a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Teológiai Karára, ahol 2005-ben szereztem diplomát hittanár szakon. Közben óvodásokat, valamint általános és középiskolás fiatalokat tanítottam. Ezt követően a plébános atya biztatására beiratkoztam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Intézetébe, amely posztgraduális képzés keretében lehetőséget nyújt a kánonjogtudomány mélyebb megismerésére, valamint képesítést ad az egyházmegyei bíróságokon való munkához is. Tanulmányaim alatt kezdtem dolgozni a Pécsi Püspöki Bíróságon. Közben megszereztem a baccalaureátusi majd a lincenciátusi fokozatot.

Az előfutár Mt 11,2–11

A Biblia üzenete

 

Advent az üdvözítővárás ideje, ezért halljuk az adventi miséken gyakran Keresztelő Szent János hangját, mert ő volt Istennek az a küldötte, aki előkészítette az Üdvözítő eljövetelének útját. A korabeli zsidó történetíró, Josephus Flavius is beszámol arról, hogy nagy bűnbánó néptömegek vonultak ki a városokból a Jordán partjához, ahol az Illés prófétára emlékeztető öltözetben prédikáló János azt hirdette, hogy elközelgett Isten országa. Szavai oly nagy benyomást tettek, hogy sokan azt gyanították, ő a várva várt Messiás. János azonban nyíltan megvallotta, hogy ő nem a Messiás, hanem csak annak útkészítője. Mikor aztán megjelent a Jordánnál a názáreti Jézus, világosan kijelentette róla: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem. Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszáll az égből és rajta maradt. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,29–35)

Ó-antifónák

Szerzetesség és liturgia

 

Egyre hosszabbak az éjszakák, pedig bennünk egyre erősebb a sóvárgás a fény és a melegség után. De nincs mit tenni… karácsonyig ez bizony így marad.

 

Advent utolsó napjai, december tizennyolcadikától, liturgikusan kiemelt köznapok. A vesperás zsolozsmájában ilyenkor énekeljük a Mária hálaénekéhez tartozó úgynevezett Ó-antifónákat. Minden napnak külön antifónája van, amelyekben az Eljövendőt próbáljuk néven nevezni, megszólítani azokon a neveken, amelyeket atyáinktól kaptunk.

Karácsonyi előkészület

Görögkatolikus lelkiség

 

Két vasárnappal a karácsony előtt görögkatolikus egyházunk minden évben a nagy lakomáról szóló evangéliumi példabeszédet olvastatja fel a szent liturgián (Lk 14,16–24). Ezzel mintegy elénk állítja, hogy bár (az ezen a napon ünnepelt ószövetségi ősatyákkal együtt) még csak készülünk a megtestesülés ünnepére, máris a karácsonyon túlmutató beteljesülésre kell irányítanunk a figyelmünket. Vagyis Istennel az üdvösségben megvalósuló boldog, bensőséges közösségre. Hiszen a karácsony „csak” közbeeső állomás a megváltás művében, ha Isten egyetemes üdvözítő szándékára tekintünk.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.