Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1148 a 2754-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Hagyomány és tapasztalat

2013-12-20 Szerző: Baranyai Béla

Beszélgetés Nacsinák Gergely András ortodox pappal

„A keleti keresztény hagyomány magával hozza az Úr Jézusban való hit befogadásának, megértésének és megélésének sajátos módját. Ilyen értelemben egészen közel áll a Nyugat keresztény hagyományához, amely ugyanabból a hitből él és táplálkozik. Mégis különbözik attól, jogosan és csodálatraméltóan, mert a keleti keresztény a maga módján érzi és érti, és ezért eredeti módon éli meg a Megváltóhoz való viszonyát.” E szavakat II. János Pál pápa Orientale lumen című apostoli levelében olvashatjuk. Erről a „sajátos módról” Nacsinák Gergely András ortodox pappal beszélgettünk.

– Ha valaki Magyarországon a kereszténység mellett dönt, akkor inkább a katolikus vagy esetleg a református vallást választja. Ön miért lett ortodox?

– Bár a családom egyáltalán nem vallásos, engem mindig is érdekelt a vallástörténet. Ezért kezdtem el vallásbölcselettel és filozófiatörténettel foglalkozni a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Itt az egyik szemináriumon egy keresztény ikonográfiával kapcsolatos feladatot kaptam. Miközben az ikonokkal foglalkoztam, rájöttem, hogy azok teljesebb megértéséhez ismernem kell a keleti keresztény egyház- és művészettörténetet, liturgiát és teológiát. De azt is beláttam egy idő után, hogy az ikonok világának mélyebb megismeréséhez nincs más út, mint az élő ortodox tapasztalat. Pavel Florenszkij orosz újvértanú mondta, hogy az élő vallási tapasztalat a dogmák megismerésének egyetlen törvényes módja. (Pavel Flo rensz kijt a kommunisták végezték ki 1937-ben.) Ez érvényes az ikonográfiára is, hiszen az ikonok nem a múzeumi gyűjteményekben, hanem azokban a terekben vannak otthon, ahová szánták őket. Ez pedig az ortodox egyház liturgikus tere.

Ezzel a sajátos térrel Görögországban kezdtem el megismerkedni. Emlékszem, egy forró júliusi estén a párommal beléptem Parga, egy görög üdülőfalu templomába. Odakint nyár volt, odabent pedig – karácsony. Égtek a mécsesek, érzékeltem a szentség jelenlétét, éreztem, hogy itt otthon vagyok…

Az isteni liturgiáról

2013-12-20 Szerző: Emilianosz Archimandrita

A templom, kedveseim, ahol most vagyunk, de minden más templom is, a mennyei valóság egy darabja, annak másolata, előábrázolása, előképe, ikonja. Amikor a templomban tartózkodunk, úgy érezzük, hogy valóban a mennyekben vagyunk. Mire való ez a hatalmas kupola odafönt? Hogy szívünket egészen az égbe emelje. Miért van ez a szép kapu, amely liturgia idején nyitva áll? Hogy megmutassa nekünk, miként nyílnak meg az egek. Miért vannak rajta keresztek? Miért látjuk odafenn a liturgiát végző Krisztus ábrázolását? Azért, hogy megmutassa, hogy amikor itt tartózkodunk, átvitetünk a mennyekbe. Jóllehet, tudtunkon kívül, ámde valóban mennyei pillanatokat élünk meg.

Ortodox–katolikus teológiai ellentétek és megoldási lehetőségek

2013-12-20 Szerző: Baán István

Fél évezreden át elsősorban azzal igyekeztek jellemezni az ortodox és a katolikus teológia viszonyát, hogy miben térnek el egymástól, mely kérdésekben foglalnak el ellentétes álláspontot. Hagyományosan négy sarokpontot jelöltek meg, amelyekben nem tudott a két fél megnyugtató módon egyetértésre jutni. A legismertebb ezek közül az úgynevezett filioque vita: a Szentlélek az Atyától származik-e, vagy pedig az Atyától és a Fiútól (ez utóbbival bővült a II. évezredben a latin Hiszekegy). Emellett még abban sem tudtak megegyezni, hogy az Eucharisztia szentségénél kovászos vagy kovásztalan kenyeret (ostyát) kell-e használni; haláluk után mi lesz azoknak a sorsa, akik nem halálos bűnben haltak meg: a tisztítóhelyre (purgatóriumba) jutnak-e, vagy másképpen kell erről gondolkodni; végül pedig a római pápa fősége (primátusa) tényleges jogkört biztosít-e neki az egész egyházban, a püspökök, sőt a zsinat fölött is, vagy csupán az első helyet foglalja el a püspökök testületében. Amennyiben ragaszkodunk e négyes számhoz (mellettük azonban még számos, apróbb kérdés is felmerül), ebből még nem derül ki, hogy hány ponton egyezik a két teológia, tehát a különbségek milyen arányban vannak azokkal a tételekkel, amelyekben mindkét fél egyetért.

A velünk lévő Isten Mt 1,18–24

2013-12-20 Szerző: Forrai Tamás Gergely SJ

A Biblia üzenete

Magam elé képzelem József alakját, tele fájdalommal, hiszen minden összezavarodott benne, ami éltette, amire életét rátette, amire vágyott. Tele van fájdalommal, még éjszaka is ez foglalkoztatja, töpreng, és mégsem érti, mi történik vele és Máriával. Mintha mindent el kellene hagynia, anélkül, hogy értené a folytatást. József számára még is érthetővé válik a kettős biztatás: Ne félj, és vállald a gyermek elnevezését, azaz vállald magadra az atyai felelősséget! Bár nem könnyű felfogni a magyarázatot, ami különben is nehéz lenne az egyszerű embereknek, mégsem lesz megcsonkított a hitbeli valóság, ahogy megtapasztalja: „Velünk az Isten”! (Mt 1,18)

Játékok megáldása

2013-12-20 Szerző: Fehérváry Jákó OSB

Szerzetesség és liturgia

Szent Család vasárnapján több templomban szokás a gyermekek és a játékok megáldása. Nálunk is. A kicsinyek kihozzák a frissen kapott ajándékokat: büszkén, a többiekére kacsingatva, néha pedig vonakodva és a többiekre gyanakodással nézve teszik le a kisautót, babát, plüssállatot, társasjátékot az oltár elé. Közben aztán a még kisebbek közül egyesek váratlanul odakúsznak, és megpróbálnak egy nekik különösen is tetszőt megkaparintani a játékhalomból.

A karácsonyi pásztorok lelkülete

2013-12-20 Szerző: Ivancsó István

Görögkatolikus lelkiség

Mennyire szakítanunk kellene azzal a néphagyományból fakadó, karácsonyi tudatunkban élő képpel, amely a pásztorokat (főleg a hitetlenkedő öreget, a farkasokat kergető kisbojtárt, de a többieket is) csaknem vicces figurákként vetítik a szemünk elé! (Persze, Isten őrizzen attól, hogy elhagyjuk a kántálásunkból az olyan ősi népénekeinket, mint a Csordapásztorok vagy a Mennyből az angyal.) Inkább a Szent Lukács által megőrzött, róluk szóló evangéliumi üzenetre kellene odafigyelnünk. Miután megtalálták a jászolban fekvő kisdedet, „hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és (…) láttak” (Lk 2,20). Igen, ez a pásztorok lelkülete: a Jézusban közénk érkezett Isten dicsőítése.

István, első vértanú december 26.

2013-12-20 Szerző: Szalontai Anikó

A hét szentje

István haláláról Szent Lukács evangélista számolt be az Apostolok cselekedeteiben. Lukács nem a vértanúságot hangsúlyozta, hanem az István halálának napjához kötődő üdvtörténeti fordulatot: a fiatal egyház Jeruzsálemből Júdeába és Szamariába, majd a pogányok közé szóródik szét, s ezáltal egyre szélesebb körben kezd terjedni az evangélium.

József tekintélyével Mt 2,12–15,19–23

2013-12-20 Szerző: Zatykó László OFM

A Biblia üzenete

Honnan az apa tekintélye? Mitől függ? Attól-e, hogy mennyi pénzt hoz haza, milyen karriert fut be, milyen a társadalmi rangja? Vagy attól, hogy mennyire félelmetes a tekintete, hangja, megjelenése? Hogy hazatértekor, ha csak csörren a kulcsa a zárban, mindenkinek a gyomra görcsbe rándul-e? Onnan-e, hogy ellentmondást nem tűrőn teremt egyetértést, ami egyet jelent a vele való egyetértéssel? Hogy megteremti-e a szabadság lég körét, melyben neki mindent szabad, neki minden jár, a többieknek meg szabad ezt elismerni, kiszolgálni? Ahol ezek alkotják az apai tekintélyt, ott állandó a robbanásveszély (Kol 3,21), s ez a tekintély előbb-utóbb a felfújt hólyagok sorsára jut: kipukkad, semmivé lesz.