József tekintélyével Mt 2,12–15,19–23

Szent Máté, megrajzolva Szent József portréját, egy egészen másmilyen apai tekintélyt mutat be, mely e felsorolt tekintélyelvek (eltévelyedések) egyikének sem felel meg. Az ő tekintélye olyan, mint amilyennek Szent Jakab „a felülről származó bölcsességet” írja le, mely „mindenekelőtt szentül tiszta / minden önzéstől mentes, / békességes / békeszerető, / elnéző / kíméletes, / engedékeny / meggyőzhető, a jóra hajló, / irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem ítélkező, és nem lenéző” (3,17).


Szent József apai tekintélye felülről származik. Ő nem a nemzés jogán apa, hanem a „mennyei Király, a mindenható Atyaisten” bízza meg, hogy édesapja legyen az ő szeretett Fiának, a királyok Királyának. Ez a megbízatás túl van minden emberileg felfoghatón, kigondolhatón és elhatározhatón. Telve van megrendítő, váratlan és felfoghatatlan meglepetéssel. Ez a megbízatás csak az Atyával való teljes egységben élhető meg. Ennek csak az tud eleget tenni, aki – mint József – egész lényével „éhezi és szomjazza az igazvoltot”, a szentséget (Mt 5,6; 1,19), aki az Úrnak odaadott engedelmesség embere, mely „belsőleg éber az istenivel szemben, érzékeny Istenre és az ő útjaira” (XVI. Benedek).

 

József ebben a figyelő és tettre kész engedelmességben már éli az „Isten királyságának (országának)” – a Messiás Király által meghirdetett – boldogságait. Mindegyik boldogmondás megelevenedik József történetében. Máriáról állítjuk, hogy ő a nyolc boldogság asszonya. Maradéktalanul igaz ez Józsefre is. Ő a nyolc boldogság férfija. Mind Mária, mind József Isten erejéből megélik és túlélik e boldogságok lélegzetelállítóan paradox voltát, azt, hogy „a boldogság útjai a legsötétebbek” (Pilinszky János), de hozzáteszem: a napra vezetnek.

 

Aki kicsit is jártas a nevelés terén, az tudja, hogy mindenekelőtt a légkör nevel. Jézus Názáretben a nyolc boldogság légkörében nevelkedik. Szent Jeromos (347–420) szerint Máté evangélista Názáret héber nevéből, a Nacratból és a názáreti görög megfelelőjéből, a nadzoraioszból prófétai jövendöléseket (Mt 2,23) olvasott ki. A Nacrat utal az Izaiás próféta jövendölésében szereplő nacretre, királyi hajtásra (11,1). A nadzoraiosz pedig a Sámson születését megjövendölő angyal szavára, miszerint ő Isten szentje, nazírja – görögül: nadziraiosz – lesz, aki meg fogja szabadítani népét a filiszteusok kezéből (Bír 13,5). A nyolc boldogság légkörében felnövő királyi hajtás Isten szentjeként fogja megszabadítani népét bűneiből (Mt 1,21).

 

A kereszteléskor a mennyei Atya fiává fogadja a megszületett gyermeket, és ezzel Jézusnak, az Isten Fiának királyi méltóságába emeli. Ezt fejezi ki a krizmával felkenés. Ettől fogva ő királyi sarj, aki arra hivatott, hogy Isten szentjeként növekedjék, aki képes ellene mondani a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában éljen. És ettől fogva az apa már nemcsak nemző apja a gyermeknek, hanem édesapja is, józsefi megbízatással és sorssal. Erre az apaságra csak József módjára lesz képes, és József apai tekintélyével.