Odaadta az életét

In memoriam Orbán László

 

Immár öt éve annak, hogy egy fiatal erdélyi pap, Orbán László (1969–2008) kolozsvári egyetemi lelkész odaadta az életét egy diákja megmentéséért a Duna-deltában. Ahol a Szent György-ág a Feketetengerbe ömlik, ott fürödtek, küszködve a magas hullámokkal, amelyek észrevétlenül egyre beljebb sodorták őket. A fuldokló egyetemista fiút, Gyulát próbálta a víz felszínén tartani, aki így több levegőhöz jutott, és akit a mentésére érkező még eszméleténél talált, így megmenekült. László azonban elveszítette az eszméletét, és megfulladt. Az életét áldozta egy emberért, aki ma is él, és hálás volt lelkipásztorának. Laci atya emléke azóta is igen eleven. A kolozsvári Házsongárdi temetőben sírján mindig friss virág és égő gyertya jelzi, mennyire szeretik. In memoriam Laci címmel minden születésnapján (május 11-én) emlékező koncertet tartanak a tiszteletére. Megjelent egy DVD is az eddigi rendezvényekről, az életéről, a róla készült fényképekből, fennmaradt beszédeiből. Kétségtelen: kultusza van, élete, papi szolgálata nem ment feledésbe. Létrejött egy imakör is, amely a nevét hordozza. Gyermekkora, kispapsága, pappá szentelése, újmiséje, a kirándulások, amelyeken fiatalokkal járta a természetet, szentmiséi, prédikációi újra leperegnek a szemünk előtt. Felidézzük magas, sovány, utolsó két évében szemüveges alakját, szikárságát, egyszerűségét, áttetsző, Jézusra utaló, egészen rá emlékeztető vonásait.

Testi, nemzeti és lelki egészségünk

Beszélgetés Kásler Miklós onkológusprofesszorral

 

A testi-szellemi-lelki harmónia nyújthat egészséges közérzetet az ember számára, összhangban a társadalmi és szociális körülményekkel. Másként úgy fogalmazhatjuk: testi, nemzeti és hitbéli egészségünk elválaszthatatlan egymástól. Kásler Miklós orvosprofesszor, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója, a televízióban és a rádióban hetente jelentkező Nemzeti nagyvizit című, múltunkat sokrétűen tárgyaló műsor állandó résztvevője a tudós, gyógyító orvos és a széles látókörű gondolkodó szemszögéből tekint egyéni és közösségi életünkre. A korszellemből következő, olykor túlzottan magabiztos, máskor pesszimista szellemi és érzelmi magatartással szemben – tudományos és erkölcsi hitelességgel – a reális bizakodás, az ember valóságos reménységének hangján szólal meg. Vele beszélgettünk testi, nemzeti és lelki egészségünk összefüggéseiről.

 

Professzor úr, már a rákbetegség említése is azonnal félelmet kelt az emberekben. Gyógyíthatatlan kórnak tartják, miközben az orvostudomány ma már a daganatos betegségek jelentős részét gyógyítani, vagy a betegek állapotát hosszabb távon stabilizálni tudja.

 

– A daganatok egyharmada az elsődleges megelőzés segítségével ki sem alakul. A kialakult daganatos betegségek felénél végleges gyógyulás érhető el, atovábbi esetekben pedig a betegség megléte mellett hosszabb-rövidebb ideig – ez éveket, sőt, sok évet jelenthet – biztosíthatjuk az emberhez méltó életet.

Hová lettek a férfiak?

A szociológus szemével

 

Magyarországon a születéskor várható élettartam a nők esetében több mint hetvennyolc év, míg ugyanez a mutató a férfiaknál hetvenegy év. Annak az esélye, hogy egy férfi megéri a hatvanötödik életévét, nálunk hatvannégy százalék, Ausztriában nyolcvankét százalék. Vajon miért van ez így? Szabó-Tóth Kinga egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének munkatársa az okok feltárása mellett arról is beszélt lapunknak, hogy mi jellemzi a magyar társadalom férfiképét, és mi lehet kedvező hatással a férfiak életkilátásaira.

Mi nem hallgathatunk!

A keresztény hit szerepe napjaink Európájában

 

Napjainkban idehaza és a nagyvilágban is talán a békesség hiánya a legfájóbb. Emberek és közösségek engesztelhetetlenül esnek egymásnak, miközben lelkük belül didereg és megnyugvásra vágyik. Mintha a vendetta ördögi köreiben keringenének népek, pártok, közösségek, egyletek; senki sem tudja már, voltaképpen miért is, de kényszeresen ütni kell a másikat, s vesztes végösszegű játszmákban tékozoljuk el szellemi energiáink legjavát. A durvaság durvaságot, a sérelem sérelmet szül, és senkiben sincs elegendő erő a lánc megszakítására. A családi viszályoktól egészen a bel- és külpolitikai harcokig érvényes és találó Szent Pál intése: „Ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne faljátok!” (Gal 5,13–15) Ki lehet a békességhozó, ha „keresztények” is lendületesen belevetik magukat a gyűlölködés végeláthatatlan gyürkőzéseibe? Márpedig látjuk, hogy sajnos igen gyakran ez történik. Ám ezzel megtagadjuk a feltámadása után minden találkozáskor békességgel köszöntő Jézust; ugyanúgy megtagadjuk, mint az, aki az üldözés idején félelemből tömjént szórt a bálványáldozatok tüzére. Felelősségünk elháríthatatlan, s a hamis tanúságtétel rosszabb, mint a Jézushoz tartozás eltitkolása: „miattatok káromolják Isten nevét a pogányok” (Róm 2,24). Ha jobban megvizsgáljuk a kereszténység legvadabb támadóit, gyakran kiviláglik, hogy nem Isten ellen tusakodnak, hanem a „hívek” képmutatásán háborodnak fel mélységesen. De például Teréz anyát még a gyalázkodók is csak elvétve tűzik tollhegyre…

Nagyvilág

Ferenc pápa ajándéka

 

Kétezer borítékot osztottak szét a római rászorulók között. Persze nem üresen. A felbélyegzett borítékokban telefonkártya és metrójegy, valamint karácsonyi üdvözlőlapok voltak, hogy a címzettek könnyebben juthassanak el rokonaikhoz, ismerőseikhez, és telefonon vagy írásban is kifejezhessék nekik ünnepi jókívánságaikat. Az ajándékot a vatikáni ingyen- konyha név szerint számon tartott látogatói kapták. A borítékban található karácsonyi üdvözlőlapokon a pápa aláírása is szerepelt. A szentatya ezzel is jelezni kívánta: ő is csatlakozik a képeslapokon kifejezett ünnepi jókívánságokhoz. A római közlekedési vállalat négyezer egész napos metrójeggyel járult hozzá a szokatlan akcióhoz, a vatikáni posta pedig a borítékok nyomtatását és felbélyegzését vállalta. (KAP)

Amikor a harangok szólítanak

Áder János köztársasági elnök a határon túli püspökökhöz

 

Az egyház mindig közösség és bástya, megtartó hely és menedék, ismeret és tapasztalat, segítő kéz és oltalom, és még inkább az a határon túli magyar közösségekben – mondta Áder János köztársasági elnök a határon túli püspököknek adott december eleji fogadásán, a Sándor-palotában. Az eseményen, amelyen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is, az államfő kiemelte: hála illeti a magyar egyházi vezetőket, a papságot, a lelkészeket, a hitoktatókat és az egyházak segítőit, amiért a magyar közösségek biztos támaszai a megmaradásban.

Eszik vagy vezet?

Beszélgetés a teremtésvédelemről Rohály Gáborral

 

„A bioüzemanyagok termelésével a közlekedés az evés versenytársává vált. Az autózás jelenlegi mértékének következményeként kialakult helyzet – további túlfogyasztással – idővel ahhoz a döntéshez vezet: tankolok vagy eszem?” – mondja Rohály Gábor gépészmérnök, az Avaya Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, aki nem mellékesen lapunk rendszeres szerzője a teremtésvédelemmel foglalkozó rovatban. A szakember a teremtett világ és a benne élő ember kapcsolatáról, környezeti lehetőségeinkről, életmódunkról és személyes felelősségünkről beszélt – hittel és mérnöki logikával.

 

Miért kell védeni a teremtést? Nem ez volna a természetes magatartás?

 

– Azért van szükség erre, mert igen nagy az ellenszél. A második világháború óta olyan korban élünk, melyben a fogyasztás meghatározza a mindennapjainkat. A jelenlegihez képest másfélszer nagyobb Földre volna szükségünk ahhoz, hogy bolygónk a mai fogyasztás mellett hosszú távon képes legyen eltartani bennünket: legyen elegendő élelem, energia, illetve elnyelje a hulladékot. 1970-ben még lehetett fenntartható fejlődésről beszélni, ám az emberiség együttes fogyasztása a nyolcvanas években átlépte a fenntartható szintet. Ma már azért kellene küzdenünk, hogy valahogy visszakerüljünk a Föld eltartó képességének megfelelő szintre. Régóta mérik, hogy a fogyasztás növekedése például az USA-ban mennyiben növeli a jólétet, az emberek jó közérzetét. A tapasztalatok szerint ez a folyamat az 1960-as évek végén, a hetvenes évek elején tetőzött. Azóta is töretlen a gazdagodás (vagyis az egy főre jutó GDP minden évben nő), ám az emberek jó érzése nemhogy nem fokozódik, hanem egyre romlik. Magyarul: a környezetrombolás nemcsak káros, de ráadásul még felesleges is. Egyszer megkérdezték a teremtésvédelem köré szerveződött Naphimnusz Egyesület egyik jeles tagját, Zlinszky Jánost, hogy valóban érdemes-e szelektíven gyűjteni a PET-palackokat. Azt válaszolta: Lépjünk egy lépéssel hátrébb! Mi van a PET-palackban, ami számunkra ennyire elengedhetetlen?

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.