Kislányom születése óta, nyolc éve írok újra naplót. Karácsonykor vagy az év utolsó napján végiggondolom, mi történt az elmúlt évben, mi változott körülöttem, s mi bennem. A számvetés idején sok minden eszembe jut, és végiglapozva egész éves feljegyzéseimet, furcsa-szép pillanatok tárulnak elém. Előfordult már, hogy utólag vált világossá, miért is történhetett valami éppen úgy és éppen akkor, ahogyan és amikor. Utólag, néhány hónap távlatából sok mindent másként látok, s igyekszem a múlt történéseit és tapasztalatait beépíteni a jelenbe. Naplójegyzeteim időjárásról, hangulatokról, olvasmányélményekről egyaránt szólnak, s több olyan, másoktól vett gondolatot is tartalmaznak, amelyek a nehezebb életszakaszokban erőt adtak és adnak.

2013. január 7. „A hit alapfeltétele a csodáknak” – írja a mai evangéliumhoz (Mt 4,12–17; 23–25) fűzött elmélkedésében Horváth István Sándor zalalövői plébános. „Jézus személye mindenkit megérint. Tanítását mindenki hallhatja, és az isteni irgalmasságot megjelenítő csodáit mindenki láthatja. Mindenki döntés előtt áll. Nekem is döntést kell hoznom. Ellene vagy mellette.”

Felkészülő

– sziszegi egy feszült anyuka csinosan felöltöztetett leánykájának az első sorból. A kicsi izgatottan sorakozik a többiekkel, mindjárt bevonul a fényes színpadra, hogy előadja a megtanult karácsonyi versikét – és közben öntudatlanul tövig rágja a körmét apró ujjacskáin. A sziszegésre persze az egész első sor odafordul, és még éppen látják, ahogy a kislány zavartan elkapja a kezét a szájától…

Az ünnepi közegben még feszítőbbek az apróságok „rossz szokásai”, de a hétköznapokban sem kevesebb szégyenkezéssel vagy bosszúsággal éljük meg ezeket. Ne rágd a körmöd! Ne köhécselj már! Miért köszörülöd folyton a torkod? Ne szopd az ujjad! – szólunk rá minduntalan az óvodás-kisiskolás merengőkre, akik – ha épp nem koncentrálnak, hogy a kedvünkért ne tegyék – bizony gyakran adják át magukat valamelyik „rossz szokásnak” a sok közül. De valóban leszoktatást igénylő jelenségekről van szó? Tényleg az állandó figyelmeztetés, a rászólással érvényre juttatott tréning a megfelelő módszer a megszüntetésükre?

Felkészülő

Az ilyen korú gyerekekkel szülőként sokszor nem könnyű megtalálni és kialakítani a megfelelő egyensúlyt. Nem szeretnénk mérgelődni, vagy túlreagálni a dolgokat. Másrészt nem érdemes mindent elfogadni, eltűrni sem. A bizalom és a kontroll gyakorlása nem zárja ki egymást. A bizalom nem jelenti azt, hogy nem állítunk fel korlátokat a kapcsolatban, a nevelésben. Éppen ellenkezőleg: a határok fontos eligazodási irányokat jelölnek ki, és biztonságot adhatnak.

Amíg a gyermekek testi fejlődése nem fejeződött be, addig az alkoholfogyasztás korlátait egyértelműen a szülőknek kell megszabniuk. Minél előbb kezd el valaki alkoholt fogyasztani, annál nagyobb a veszélye a későbbi hozzászokásnak vagy a függőség kialakulásának.

Idén százéves jubileumát ünnepli a világ számos országában jelen lévő Schönstatt Apostoli Mozgalom, melyhez számos programmal és lelki töltekezési lehetőséggel csatlakozik a Magyar Schönstatt-család is. Soós Viktort és Zsuzsannát schönstattos útjukról, illetve magáról a mozgalomról kérdeztük.

– Hogyan ismerkedtetek meg Schönstatt lelkiségével?

Viktor: 2009-ben vettünk részt először családnapokon, Óbudaváron. Ez egy vasárnap délutántól szombat délelőttig tartó, előadásokból és fakultatív programokból álló egyhetes program, amely házaspároknak, családoknak szól. A Schönstatt mozgalom már hosszabb ideje kerülgetett bennünket: több olyan házaspárt is ismertünk, akik odatartoztak, illetve volt egy Mária-musical, amelyen keresztül megismerkedtünk a mozgalom lelkiségével. A darab szövegkönyvét Beller Tilmann atya, a mozgalom magyarországi megalapítója és lelkivezetője írta, s ez a mű nagyon megfogta az egész családot.