Kell-e a magyar zászló a templomba?

Balás Béla megyés püspök gondolatai a szimbólumokról és a néplélekről

 

Kedves a szemnek s a léleknek is, hogy templomainkban a vatikáni zászló mellett a magyar trikolór is helyet kapott. Sok helyütt a régi egyházközségi, körmeneti vagy a jubileumi évre emlékeztető zászlókat is közszemlére teszik, de az sem ritka, hogy a történelmi idők egy-egy patinás szimbóluma is díszíti a megszentelt falakat. Akadnak azonban olyanok, akiket nem tölt el örömmel, ha nemzeti jelképünkkel templomi környezetben találkoznak. A közelmúltban például egy kétlaki életet élő üzletember fordult Balás Béla kaposvári megyés püspökhöz, hogy kifejezze rosszallását, mert szerinte nincs helye e szimbólumnak a magyar templomokban. A német nyelvű levél írója egyebek mellett arról számolt be a főpásztornak, hogy egész Nyugat- Európában nem találkozott még ezzel a gyakorlattal.

 

„Több mint húsz éve felváltva lakom Kaposváron és Bécsben. Ebből adódóan feltételezem, hogy a mindenkori viszonyokat egészen jól ismerem. Az elmúlt vasárnap Lambach apátsági templomában vettem részt a kilenc órai szentmisén. A nagy apátsági templom az utolsó helyig megtelt. Ebben az időpontban nem voltak turisták a templomban. Együtt ültek az őslakos helybéliek a Horvátországból, Szlovákiából, Fülöpszigetekről, Afrikából származó »új osztrákokkal«. Ausztria népességének huszonöt százaléka ugyanis bevándorló” – olvasható a levélben, amelynek írója megjegyzi azt is: „Ott senkinek sem jutna eszébe egy osztrák zászlót tenni az oltárra. Egy zászló nemzeti szimbólum, a »katolikus « pedig éppen a nemzeti ellentéte.”

Mennyből az angyal

Mennyből az angyal – jött sietve. Bár nem láttuk, mindnyájan tudtuk, hogy ott van közöttünk, amikor december 19-én délután, a felső- vízivárosi Szent Anna-templomban felállított jászol mellett felcsendült az ének a látássérült, többszörös fogyatékkal élő gyermekek ajkán. Ők, a Batthyány László Vakok Intézetének gondozottjai idén is bemutatták nagy gonddal betanult s átéléssel előadott, a csillogó karácsonyt idéző betlehemes játékukat, amelyet az érdeklődők körében megtekintett Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek is.

Életvezetési tanácsadás a hátralékkezelési programban

Harmadik alkalommal erősítették meg aláírásukkal a dél-alföldi villamosenergia-szolgáltató és a máltai szeretetszolgálat vezetői azt az együttműködési megállapodást, melynek keretében közös hátralékkezelő programmal segítik a fogyasztókat, hogy minél többük számára legyen elérhető a mindennapi élethez szükséges villamos energia. A november 15-i jelentkezési határidőig kétezer-ötszáz ügyfél adta be pályázatát, közülük tavaly ezernyolcszázhuszonkilenc családot negyvenhatmillió forinttal segítettek.

A nagy történetek vége

A megújulás ideje

 

Korunkkal kapcsolatban gyakran hallani ezt a kifejezést: posztmodern. Egyes keresztények fülében már-már átokszóként cseng, pedig ez tulajdonképpen egy életállapot, amelyben korunk embere él. A kifejezés gyökere egy sajátos vállalkozásban keresendő: Québec kormányának egyetemi tanácsa felkérte Jean-François Lyotard-t, hogy készítsen szakvéleményt. A vizsgálódás kitűzött tárgya az akadémiai, szellemi élet állapotelemzése volt. A szociológus azonban túlhaladta ezt a témamegjelölést. Hiszen kora Kanadájában olyan jelenségek váltak tapasztalhatóvá, amelyek nem voltak értelmezhetők a klasszikus keretek között – a jóléti állam modellje nem hozta el a földi paradicsomot, a társadalmi statisztikák (a gazdasági mutatókkal fordított arányban) válságjelenségeket mutattak. Ily módon jutott el a posztmodern fogalmához. Miről van szó? A modernitás kora után (amelyben uralkodó nézetek, átfogó rendszerek, stabil intézmények vezérelték az emberek életét) megjelent a posztmodern, amelyben a nézetsokféleség vált általánossá: a nagy rendszerek és intézmények polarizálódtak, instabillá lettek. A posztmodern tehát nem egyszerűen időben áll a modernitás kora után (poszt), hanem minőségileg lép túl annak ideáljain.

Bátorító kézfogás

Ötvenéves a Bárka – közösség az értelmi sérült emberekért

 

A Bárka (Magyarországon is jelen lévő) közösségeiben egészségesek és betegek élnek együtt: befogadják és segítik az értelmi sérült embereket mindennapjaikban. Jean Vanier ötven évvel ezelőtt alapította a közösséget egy Trosly-Breuil nevű francia kisvárosban. Az alapító tavaly volt nyolcvanöt éves, ebből az alkalomból készített vele interjút a francia Panorama magazin.

 

Jean Vanier: Meg kell tanulnunk szeretni, s ez nem könnyű

 

Az értelmi sérült embereket befogadó Bárka közösség alapító vezetője nyolcvanötödik életévén túl már nem utazik: lelkigyakorlatokat vezet. A francia Panorama magazinnak nyilatkozva elmondta: különleges kegyelemnek tartja, hogy világi hívőként milyen sokféle embernek adhat tanítást. Hét-nyolc fős csoportokat fogadnak. A cél nem az, hogy az igazságot keressék, hanem hogy mindenki elmondhassa, ami benne van. Az utolsó előtti napon megmossák egymás lábát. Különlegesen szép gesztus ez: „Olyan gesztus, amely a gyengeség előtt hódol… Amikor megérintettem a fogyatékosokat, akkor tudtam megmutatni nekik, hogy milyen értékesek. A test Isten temploma!” – hangsúlyozta.

 

A Bárkában az emberek megtanulnak gyengédnek lenni. Bátorságot merítenek ahhoz, hogy megérintsék a másik kezét, átkarolják a vállát. „Meg vagyok győződve arról, hogy a gyengédség az evangelizáció egyik formája. Még ha első látásra nem is látszik különlegesen hatékonynak, hiszen egyszerre csak egy ember kezét tudjuk megfogni.”

A testvériség a béke alapja és útja

Ferenc pápa üzenete a 2014-es béke világnapra

 

„A béke világnapjára írt első üzenetemben örömben és reménységben bővelkedő életet kívánok mindenkinek, az embereknek és a népeknek is. Minden férfi és nő szívében ott lakozik ugyanis a teljes élet vágya.

 

Ehhez hozzátartozik a testvériség iránti visszafojthatatlan vágyódás, mely a másokkal való közösség felé visz minket, hogy ne ellenségnek vagy versenytársnak tekintsük a többieket, hanem testvéreinknek, akiket elfogadunk és magunkhoz ölelünk.” Ferenc pápa ezekkel a szavakkal kezdi péteri szolgálatának első béke világnapi üzenetét.

Magyar közösség Sydney-ben

Saját környezetünkben is ismerünk olyanokat, akik hosszabb-rövidebb időre a külföldi munkát, tanulást választják. Nincs egyszerű dolga az embernek, ha magyar, pláne ha katolikus közösséget szeretne találni egy hazájától távoli országban. Üdítő példa a Sydney-ben működő magyar katolikus közösség, melyet Lédeczi Dénes váci egyházmegyés pap vezet. Dénes atya, akit 1999-ben szenteltek pappá Vácon, kilencévi tiszazugi és kétévi pilisi plébánosi szolgálat után most Sydney-ben végez missziós szolgálatot, a kint élő magyarok körében.

 

– Kik keresik fel a Sydney-ben működő magyar katolikus közösséget?

 

– Azok, akik Magyarországon is gyakorló katolikusok voltak, vagy akik kapcsolatot keresnek Ausztráliában élő más magyarokkal. Ők megtalálnak engem vagy a közösséget. Gyakran tájékozódási pontot is jelentünk számukra. Egy beszélgetés vagy egy közös ebéd is sokat számít.

 

Évente negyven-ötven, Ausztráliába újonnan érkező magyarral alakul ki rendszeres kapcsolatom. Gyakran keresnek meg olyanok is, akik szeretnének Ausztráliában dolgozni, s arra kíváncsiak, tudok-e nekik segíteni, érdemes- e kivándorolni. Azt szoktam mondani, hogy ha lehet, először csak a férfi jöjjön ki, állja meg a helyét, s ha ez sikerül, akkor hozza ki a családját is.

Lépéspróbák Isten oltalmában

Értelmi sérült emberek a hit útjáról

 

Félszeg cigány lányt faggatnak, mit jelent neki az istenhit. Felderült arccal, átszellemült örömmel mondja: mióta megtért, más ember lett. Érzi, hogy az Úr jó irányba tereli, szinte a fülébe súgja, hogy segítsen másokon. Állítja, a hit jelenti számára az igazi boldogságot. Az ébenfekete hajú, nagy szemű lány pszichiátriai beteg. Otthonlakó, jóllehet, néhány éve még az utak melletti pihenőkben tűnt fel. Nemcsak télen, nyáron is tűsarkú csizmát viselt, s nem a távolsági autóbuszra várt…

 

Akkoriban így gondoskodott a megélhetéséről, mára azonban Isten szeretete felé irányul a vágya. Imádkozik, verset olvas, s maga is beszél arról, hogy jó az Úrral. Az otthonban rendre megforduló plébános is abban erősíti: van értelme a létnek, adjon hálát, hogy nem kallódott el, hogy minden napra jut meleg étel, s örüljön, hogy nem magányosan, bűnben élve tengődik.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.