A lelkiismeret mint szentély
Mozaikkövek az erkölcstanhoz
A II. vatikáni zsinat XII. Piusz gyönyörű képét használja a lelkiismeret meghatározására: „A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében” (GS 16). A lelkiismeret mint szentély több szempontból is zseniális kép az etika számára:
– A szentély állandó kapcsolatot jelent Istennel. A katolikus teológia szerint az ember nem egy világba vetett és magára hagyott létező, hanem maradandó kapcsolatban áll eredetével és céljával. A lelkiismeret az a „köldökzsinór”, amely összeköti Teremtőjével, hiszen a természetes erkölcsi törvény a szívébe van írva. Másrészt a lelkiismeret a jelenében és a jövő felé való meghívottságában is érzi Isten jelenlétét. Földi világunkban a szentély jelenti Istennek ezt az állandó velünk létét.