Egy anya útnak indul, hogy megkeresse majd fél évszázaddal azelőtt tőle elszakított gyermekét. Az igaz történet alapján íródott sikerkönyvet Stephen Frears, A királynő és a Veszedelmes viszonyok rendezője vitte vászonra.
Ismerhetünk olyan embert, aki egy egyházi személytől elszenvedett sérelem, megaláztatás vagy erőszak miatt eltávolodott az egyháztól. A nyolcvan esztendős Philomena Lee-vel sem bántak kesztyűs kézzel hajdan a szerzetes nővérek, de ő nem vesztette el a hitét.
Gondolatok A nagy szépségről
Paolo Sorrentino A nagy szépség ért tavaly év végén Berlinben megkapta a legjobb európai filmnek járó díjat. A negyvenhárom éves olasz rendező megérdemelte az elismerést. Alkotása lebilincselő, két és fél órás hömpölygő kavalkád, amely az első perctől rabul ejti a nézőt.
A kritikusok az Édes élethez hasonlítják a filmet. S ezzel valószínűleg maga az alkotó sem vitatkozna. Sorrentino csakugyan Fellini köpönyegéből bújt elő. S ezzel nincs is semmi gond, hiszen jó köpönyeg az. A rendező pedig elég tehetséges, hogy ne a hajdani mester másolója, sokkal inkább méltó tanítványa legyen.
Taizéi találkozó Strasbourgban
Európa valamennyi országából és más földrészekről is érkeztek fiatalok Strasbourgba, a bizalom zarándoklatára, melyet idén harminchatodik alkalommal rendeztek meg. „Keressük a látható egységet mindazokkal, akik szeretik Krisztust” – ezt a mottót választotta a december 28. és január 1. között megtartott taizéi találkozó mottójául a közösség perjele, Alois testvér.
Mindannyian új lelkesedést, új reményt és lehetőségeket várunk az új évtől. Szeretnénk jobban, tartalmasabban élni, várjuk a jó találkozásokat, azt, hogy megoldódik az életünk, vagy éppen rátalálunk a célunkra, amelyet évek óta keresünk, és persze abban is bízunk, hogy a szűkös esztendőknek is vége szakad.
Amikor új lendülettel kezdünk a 2014-es esztendőnek, nem szabad elfelejtenünk, hogy hol is hagytuk abba az előző év végén. Ferenc pápa a következő évekre szóló apostoli buzdításának híre már decemberben eljutott Magyarországra. A pápai körlevelet reményeink szerint az idei év elején már magyarul is olvashatjuk. A szentatya reményt adó gondolatai a családok, a szegények és a misszió felé fordítják a tekintetünket. Evangelii gaudium kezdetű enciklikájában nem megoldásokat vagy kész cselekvési tervet ad, hanem a Lélek tüzét akarja felszítani bennünk, hogy azután képesek legyünk valóban keresztény ember módjára élni a világban. Ugyancsak tavaly történt, hogy a pápa a püspöki szinódus 2014. évi októberi rendkívüli ülésszakának főrelátorává Erdő Péter bíborost nevezte ki. A szinódus témája a családpasztoráció lesz, amely valóban a reményt és a jövőt jelentheti egyházunk és az egész emberiség számára. Az idei évben az Új Ember hasábjain is szeretnénk a családokra figyelni, ezért a centenáriumát ünneplő Schönstatt családmozgalom tagjaival és tevékenységével gyakrabban találkozhatnak majd olvasóink.
Van még jó hírünk
Egy szánkókból készült karácsonyfa áll a Művészetek Palotája előtt, idén ezzel az alkotással ünnepelt a kulturális intézmény. A tizenegy méter magas, háromszázhetven szánkóból álló építményt a Hello Wood nemzetközi művészeti program tagjai készítették. A karácsonyfa nemcsak szokatlan „alapanyaga” miatt különleges, hanem azért is, mert lebontása után a Telekom jóvoltából az SOS Gyermekfalu lakóinak adományozzák a szánkókat.
Teremtésvédelem
Eljött a tizenkettedik nap, vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja. Ünnepek után, az új év elején, kicsit talán fáradtan, de megtelve mindazzal a jósággal és szeretettel, amit egymástól kaptunk, érdemes átgondolnunk, mi is történt az elmúlt napokban.
A sok-sok ajándék már rég gazdára talált. A boltok már újra nyitva állnak, vevőre várva. Advent idején sokszor hallhattuk, olvashattuk: „vásároljon tudatosan”, a „karácsony nem a drága ajándékokról szól”, „adjon szeretetet és élményt, ne csak csillogó kacatot”!
Az új evangelizáció útjai
Az első magyarországi Pál-kurzusra úgy mentem el 1996 márciusában, hogy addigra már eldőlt: egész életemet az evangélium hirdetésének akarom szentelni. Méghozzá családosként, mert erre is hivatást kaptam. Polgári foglalkozásomat hátrahagyva munkatársa lettem egy missziós könyvkiadó alapítványnak, amely a kilencvenes évek közepén csődközeli állapotba került. Másik területünkön, a személyes evangelizáció terén sem voltunk eredményesek, és helyzetünk családként is ellehetetlenülni látszott. A Pál-kurzuson szerzett tapasztalatunk viszont megnyitotta előttünk a jövőt. Megértettük, hogy Jézus Krisztust, a Megváltót kell hirdetnünk, mindenben a Szentlélek segítségére hagyatkozva, szeretetben egybeforrott közösségként, amely nyitott az új megtérők befogadására is.