Orbán Viktor miniszterelnök képviseletében Hölvényi György államtitkár december 15-én ünnepség keretében nyitotta meg hazánk legjelentősebb középkori művészeti emlékét, az esztergomi vár XII. századi kápolnáját. Az európai tekintélynek örvendő Árpád-kori Magyar Királyság fővárosa, az Árpádházi királyok székhelye teljesen újjáépült III. Béla (1172–1196) idejében. Ő Bizánc fényes császári udvarából érkezett Esztergomba, ahol kilenc éven át, a hatalmas I. Mánuel császár trón örökösjelöltjeként részt vett a nemzetközi politikai életben. Kiváló államvezetési gyakorlatot szerzett. Itt vette feleségül a francia keresztes vezér, Chatillon Roland lányát, Annát, Antiochia hercegnőjét. Vele érkezett Esztergomba 1172-ben, amikor a magyar rendek III. István halálakor hazahívták és királlyá választották.

Ismeretlen Vaszary-képek a Nemzeti Galériában

Vaszary János (1867–1939) személyes kisugárzása és festői munkássága nagy hatással volt kortársaira. Egykori tanáraim közül a Kisképzőben ketten is voltak, akik a képzőművészeti főiskolán tőle tanulhattak. Dicsérték a mester nagyvonalúságát, szakmai tudását. Rendkívül hosszú utat járt be, sokféle stílust tudhatott magáénak. Pályája a XIX. században kezdődött, tanulóévei a naturalizmus jegyében teltek, majd nemsokára megérintette és egy időre rabul ejtette a szecesszió. A későbbiekben mindig az egyszerűsítés felé haladt, hatottak rá az avantgárd tömörítő, geometrikus megfogalmazásai. Jól megfigyelhető ez a törekvése rajzvázlatain, aktokat ábrázoló krokijain is. „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég” – vallotta az 1920-as években. Temperamentumos festészetét a továbbiakban ez az elv jellemezte.

A közelmúltban láthattuk Hollós László Szerelmes földrajz című, komoly nézőtábort vonzó sorozatának Vitézy László filmrendezővel készült epizódját, amelyben természetesen a művész karácsonyról karácsonyra Móricz-filmeket termő, meghatóan következetes szenvedélyéről is szó esett. 2013-ban, az ünnep első napján A galamb papné vászonra álmodott változatát nézhettük meg, amely voltaképpen a Nem élhetek muzsikaszó nélkül középbirtokosi udvarházból parókiára telepített „ikerpárja”, hiszen mindkét mű kö- zéppontjában egy-egy ifjú pár egymáshoz csiszolódásának története áll. A Nem élhetek… Pólikája egy korhely férjjel, Balázzsal, míg A galamb papné Icája egy lelkészi hivatásának elkötelezett férjjel, a biblikus nevű Énókkal vívja meg mindennapos harcait. Ezt a párhuzamot nem véletlenül említem: nyilván maga Vitézy is gondolt rá, amikor a nagy 1979-es Móricz-filmsiker egykori tündöklő kettőse, Szirtes Ági (akit egyébként minden filmjében következetesen szerepeltet, egyik legnagyobb színésznőnket példás hűséggel a köztudatban tartva) és Oszter Sándor jóvoltából felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg bennünket, Zsuzsi szakácsné hosszabb és egy névtelen tisztiszolgából lett mindenes és cinkostárs néhány szavas szerepében.